Sűrű hét van mögöttünk mindenféle a szempontból. Munkahelyi dolgokba nem igazán szeretnék belemenni a lényeg, hogy ott sem túl rózsás a helyzet. Október közepéig elég nagy a hajtás, egy kolléganőm valószínűleg váratlanul elmegy, illetve szülés után mégsem jön vissza, az én helyettesítésem sincs még megoldva ami nem az én dolgom ugyan, de azért sokszor én érzem magam kellemetlenül miatta. No de ne is ez a lényeg, hanem hogy pénteken végre újra láthattuk a kis manót, illetve csak szerettük volna látni, ő nem az az exhibicionista típus úgy tűnik. A kezével végig takargatta az arcocskáját és amikor már sokadszor lötyögtette meg a hasamban a doktornő, hogy hátha kicsit pózol nekünk még hátat is fordított. Egyébként végig aludt, ásítozott, valószínűleg nem nagyon tetszett neki, hogy mi piszkáljuk, amikor ő az igazak álmát alussza, úgyhogy nem is próbálkoztunk túl hosszú ideig a felébresztésével. Kaptunk róla azért dvd-t és fotót is, íme ő Dani 25+5-nél.
Egyébként minden rendben van Vele, már 1000 g, a koránál két héttel nagyobbnak mérték, úgyhogy most november 28-ára saccolta az uh gép a szülés időpontját. Ezek a mérések általában azért nem annyira pontosak, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy korábban fog érkezni, bár anyukám is azt állítja, de én úgy érzem kihúzzuk december 12-ig és szép nagy baba lesz. Az orvosom 1 hete a vizsgálatnál még azt mondta úgy érzi faros, de nem biztos és ez ilyenkor még naponta változhat, de pénteken már fejjel lefelé helyezkedett el, remélem ez most már így is marad.
Tegnap nyakunkba vettük a különböző bútoráruházakat, hogy elkezdhessük kipakolni a gyerekszobából a dolgozószobát és elkezdődhessen a babaszoba kialakítása, illetve megbeszéltük a választott szülésznőnkkel, hogy bemegyünk hozzá a kórházba, hogy kicsit megismerkedjünk. Szerencsére nekem is és Zé-nek is nagyon szimpatikus volt, megmutogatta, hogy mikor hol mi fog történni, elmondta kb. az egész folyamatot. Maga a szülőszoba is nagyon barátságos, picike, mi egy kék szobában voltunk, ami igazából semmi extrát nem jelent, kékre van festve a fal, minden esetre megnyugtató, hogy láttuk hova kell menni illetve hol mi fog történni. Beszéltünk arról is, hogy Zé bent lesz-e avagy sem, végül abban maradtunk, hogy még nem fixálunk le semmit, a szülésznő azt javasolta, hogy a kitolásnál menjen ki, hát majd meglátjuk. Én sem ragaszkodom hozzá igazából, hogy ott legyen, tudom, hogy attól is rosszul van ha a tv-ben injekciós tűt lát és eléggé rosszul viseli az efféle dolgokat, nem biztos, hogy egészséges, hogy lát engem ott felkoncolva. :D Ő egyébként megnyugodott, hogy ott jártunk én inkább sokkolódtam kicsit, hogy már ennyire közel van a dátum, nagyon hamar el fog menni ez a 3 hónap és nekem egy olyan kis lukon kell majd valahogy kiszenvednem egy akkora élőlényt. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése