Így telt az elmúlt 1 hónapunk, úgyhogy volt öröm és boldogság, azt hiszem volt csoda is amit annyira vártam, sok négyesben töltött nap, volt veszekedés is, kibékülés is, őrült 24-e délelőtt -nincs karácsonyfa talp, hullik a fenyő levele, azt hittük kopasz lesz mire felállítjuk, nem működik az izzósor, a szüleim nem indultak el otthonról időben, rohanás, kapkodás - itt éreztem, hogy tipikus családdá avanzsálódtunk:D, de végre természetesen minden a helyére került.
Na de kezdjük az elején...
Daninak a Mikulás volt szerintem a legizgalmasabb, mondjuk eléggé be is harangoztuk, és annak örülök, hogy ő nem félt tőle, mint anno én gyerekkoromban, hogy a világból ki tudtam volna szaladni ha megállított a bolt előtt miközben anyukámmal vásároltam, hogy énekeljek valamit. Voltunk Mikulás ünnepségen kettőn is, volt cipőpucolás, amire mondjuk hetykén közölte, hogy nem akarja :D, de aztán annyira bele lendült, hogy Zé cipőjét is kipucolta :D, és 6-án reggelre persze ott voltak az ajándékok, úgyhogy aznap csoki volt a reggeli.
Utána nem sokkal szülinapi buli is volt. 2 éves nagyfiú lett, jajj el sem hiszem....de most nem kezdek bele abba mennyire rohan az idő. 2 éves azt hiszem 86 cm és olyan 13-14 kiló, folyékonyan beszél, igaz néha csak mi értjük, egyedül szerintem a leghosszabb idő amit eljátszik az olyan 3 perc lehet :D, de ebben valószínűleg szerepet játszik Ábel is, így követeli ki magának a figyelmet, ez mondjuk azért eléggé megnehezíti azt, hogy rajta kívül bármi mással is foglalkozzak. Feladatokat osztogat mit csináljak és ha éppen nem tudok, mert Ábelnek is kell mondjuk enni adni, akkor verbálisan tartja fenn a figyelmem....beszél, beszél, beszél, folyamatosan beszél, kérdez...."anyuka micsinálsz?- apa micsinálsz?-Bodza micsinál?- kérdések túlzás nélkül olyan fél és 3 perces időközönként hangzanak el. Egyébként én nem is tudom hogy ez honnan jött neki, de pl. mindent megköszön, ha adok neki egy pohár vizet, mondja, hogy "köszönöm szépen", pedig mi ezt sosem sulykoltuk, hogy így kell, olyan büszke vagyok rá, mert szerintem a világ legokosabb gyereke természetesen. :D Most kezdi érdekelni a többi gyerek, próbál kapcsolatot teremteni velük, és szerencsére egyelőre nem szorong idegen környezetben, idegen emberek között sem. Múltkor pl. Zé bevitte magával a haverjáék vendéglátó egységébe és a kitetovált furcsa kinézetű fiúhoz is rögtön odament és megkérdezte tőle, hogy "Micsinálsz"?. A szülinapi bulija is jól sikerült, nagy volt a boldogság, volt sok lufi, markolós torta ami gyönyörű lett és ráadásul "Do" nagynéni csinálta, de itt volt Zé apukája, aki hozott neki egy igazi nagy kuckót, így már nem székekből és plédekből eszkábáljuk, igaz lassan alig férünk be a lakásba, de az mindegy, egyszer majd lesz nagyobb lakás is:)
Mi úgy ünnepeltük a szülinapját, hogy anyukámék itt maradtak a buli után és elmentünk koncertre, miközben oda tartottunk azon gondolkodtunk, hogy mikor voltunk szórakozóhelyen együtt utoljára, de nem jöttünk rá:D
Hogy Ábelről is szó essen, természetesen ő pedig a világ legaranyosabb gyereke, szerintem, a korához képest egy kis buddha. Akárki akármit mond egész sokat elnézelődik már a játszószőnyegén, vagy az autósülésében, úgyhogy nem engedek a nyomásnak amit néha anyukám gyakorol rám, hogy ne hurcoljam, mert ahhoz szokik hozzá. Nem sokkal élete 2. hónapjának fordulója után mértük és akkor 6800 gramm volt, úgyhogy nem soványka ő sem. :) Ha valaki beszél hozzá, babanyelven válaszol, egyfolytában mosolyog, barna haja van és sötétkék szeme...ahh...ne tudjátok meg...álomszép pasi :), de tényleg :). Tegnap mintha próbálta volna már a kezét a szeme elé tenni, hason ő sem nagyon szeret lenni, de muszáj, úgyhogy most meg is fogadom, hogy többet teszem hasra, mert az ő érdeke is, hogy ne csak büdös bogár módjára kapálózzon, hanem lassan valami számára is kényelmesebb pózt is fel tudjon venni. :) Volt pár nap nagyon jó éjszakánk, 21-03.30-ig aludt mondjuk, aztán 7-ig, de gondoltam, hogy ez nem fog örökké tartani, most visszatértünk a 2-3-4 óránkénti keléshez és párszor 5-kor végleg fent van, vagy hosszabb idő után alszik vissza, amikor én már nem, úgyhogy estére általában elég hulla vagyok.
A Karácsonyunkat tőmondatokban posztom elején már vázoltam. Végig itthon voltunk, anyuék jöttek 24-én, mert úgy döntöttek, hogy utána ők lemennek a Balatonra. Így megúsztuk a tumultust és a rokonlátogatás özönt, mert hozzánk sem jött senki :D Az ajándéközönnek természetesen Dani nagyon örült, azt sem tudta hova kapjon, mivel játszon, és azt hiszem Zé is nagyon örült Dani ajándékainak. :D Úgy tűnik én nem fogok babázni senkivel, bár néha a markolót kell altatni, megtörölni a popóját mert bekakilt és még tejet is kell adni neki. :)
Aztán jött a sorban az én szülinapom, 30 éves lettem....nem mondom, hogy nem voltam depressziós. Lőttek a kollagénnek, innen már a lejtő...a kinézetemmel így 2 gyerek szülése után inkább hagyjuk mennyire vagyok megelégedve, és úgy érzem nagyon sokat kellene majd dolgoznom, illetve hogy dolgozzanak rajtam különböző szépészeti beavatkozásokkal, hogy mondjuk újra bikinit merjek felvenni. Egyelőre mondjuk nem segítem ezt a projektet, mert a sütikékkel, csokikákkal elég közeli kapcsolatot ápolok, napi szinten többször fordulok hozzájuk, ha úgy érzem energia tartalékaim kimerülőben vannak. Lett volna egy meglepetés szülinapi bulim, ami elmaradt, inkább hagyjuk, pár év múlva már jót fogunk remélem nevetni rajta...de bepótoltuk azzal, hogy kaptam Zé-től egy csomó ruhát, semminek nem örültem így mint ennek. Nem akarok ilyen egyszerű lánynak tűnni, de aki 2 éve otthon van, ráadásul 2 gyerekkel, akik közül az egyik még csak pár hónapos, szerintem tudja miről beszélek. Így most vettem csomó nagyon szép ruhát, amit mondjuk egyelőre nem tudom hova veszek fel, de lassan Ábelke is cseperedik - nem is olyan lassan - és egyre többet tudunk majd talán kimozdulni.
07.02-van, ébredeznek, én már 2 órája túl vagyok a tejeskávémon nézem az alvó családom, hallom a szuszogásokat, végignézek a szobán, amit szanaszét heverő játékok borítanak és úgy érzem "megérkeztem", nekem itt van a helyem és ideszögeződött a szívem örökre.
Mi úgy ünnepeltük a szülinapját, hogy anyukámék itt maradtak a buli után és elmentünk koncertre, miközben oda tartottunk azon gondolkodtunk, hogy mikor voltunk szórakozóhelyen együtt utoljára, de nem jöttünk rá:D
Hogy Ábelről is szó essen, természetesen ő pedig a világ legaranyosabb gyereke, szerintem, a korához képest egy kis buddha. Akárki akármit mond egész sokat elnézelődik már a játszószőnyegén, vagy az autósülésében, úgyhogy nem engedek a nyomásnak amit néha anyukám gyakorol rám, hogy ne hurcoljam, mert ahhoz szokik hozzá. Nem sokkal élete 2. hónapjának fordulója után mértük és akkor 6800 gramm volt, úgyhogy nem soványka ő sem. :) Ha valaki beszél hozzá, babanyelven válaszol, egyfolytában mosolyog, barna haja van és sötétkék szeme...ahh...ne tudjátok meg...álomszép pasi :), de tényleg :). Tegnap mintha próbálta volna már a kezét a szeme elé tenni, hason ő sem nagyon szeret lenni, de muszáj, úgyhogy most meg is fogadom, hogy többet teszem hasra, mert az ő érdeke is, hogy ne csak büdös bogár módjára kapálózzon, hanem lassan valami számára is kényelmesebb pózt is fel tudjon venni. :) Volt pár nap nagyon jó éjszakánk, 21-03.30-ig aludt mondjuk, aztán 7-ig, de gondoltam, hogy ez nem fog örökké tartani, most visszatértünk a 2-3-4 óránkénti keléshez és párszor 5-kor végleg fent van, vagy hosszabb idő után alszik vissza, amikor én már nem, úgyhogy estére általában elég hulla vagyok.
A Karácsonyunkat tőmondatokban posztom elején már vázoltam. Végig itthon voltunk, anyuék jöttek 24-én, mert úgy döntöttek, hogy utána ők lemennek a Balatonra. Így megúsztuk a tumultust és a rokonlátogatás özönt, mert hozzánk sem jött senki :D Az ajándéközönnek természetesen Dani nagyon örült, azt sem tudta hova kapjon, mivel játszon, és azt hiszem Zé is nagyon örült Dani ajándékainak. :D Úgy tűnik én nem fogok babázni senkivel, bár néha a markolót kell altatni, megtörölni a popóját mert bekakilt és még tejet is kell adni neki. :)
Aztán jött a sorban az én szülinapom, 30 éves lettem....nem mondom, hogy nem voltam depressziós. Lőttek a kollagénnek, innen már a lejtő...a kinézetemmel így 2 gyerek szülése után inkább hagyjuk mennyire vagyok megelégedve, és úgy érzem nagyon sokat kellene majd dolgoznom, illetve hogy dolgozzanak rajtam különböző szépészeti beavatkozásokkal, hogy mondjuk újra bikinit merjek felvenni. Egyelőre mondjuk nem segítem ezt a projektet, mert a sütikékkel, csokikákkal elég közeli kapcsolatot ápolok, napi szinten többször fordulok hozzájuk, ha úgy érzem energia tartalékaim kimerülőben vannak. Lett volna egy meglepetés szülinapi bulim, ami elmaradt, inkább hagyjuk, pár év múlva már jót fogunk remélem nevetni rajta...de bepótoltuk azzal, hogy kaptam Zé-től egy csomó ruhát, semminek nem örültem így mint ennek. Nem akarok ilyen egyszerű lánynak tűnni, de aki 2 éve otthon van, ráadásul 2 gyerekkel, akik közül az egyik még csak pár hónapos, szerintem tudja miről beszélek. Így most vettem csomó nagyon szép ruhát, amit mondjuk egyelőre nem tudom hova veszek fel, de lassan Ábelke is cseperedik - nem is olyan lassan - és egyre többet tudunk majd talán kimozdulni.
07.02-van, ébredeznek, én már 2 órája túl vagyok a tejeskávémon nézem az alvó családom, hallom a szuszogásokat, végignézek a szobán, amit szanaszét heverő játékok borítanak és úgy érzem "megérkeztem", nekem itt van a helyem és ideszögeződött a szívem örökre.
