Mikulás, Szülinapok, 2 hónapos Ábel, Karácsony, Hajvágás, Szilveszter..

Így telt az elmúlt 1 hónapunk, úgyhogy volt öröm és boldogság, azt hiszem volt csoda is amit annyira vártam, sok négyesben töltött nap, volt veszekedés is, kibékülés is, őrült 24-e délelőtt -nincs karácsonyfa talp, hullik a fenyő levele, azt hittük kopasz lesz mire felállítjuk, nem működik az izzósor, a szüleim nem indultak el otthonról időben, rohanás, kapkodás - itt éreztem, hogy tipikus családdá avanzsálódtunk:D, de végre természetesen minden a helyére került.

Na de kezdjük az elején...

Daninak a Mikulás volt szerintem a legizgalmasabb, mondjuk eléggé be is harangoztuk, és annak örülök, hogy ő nem félt tőle, mint anno én gyerekkoromban, hogy a világból ki tudtam volna szaladni ha megállított a bolt előtt miközben anyukámmal vásároltam, hogy énekeljek valamit. Voltunk Mikulás ünnepségen kettőn is, volt cipőpucolás, amire mondjuk hetykén közölte, hogy nem akarja :D, de aztán annyira bele lendült, hogy Zé cipőjét is kipucolta :D, és 6-án reggelre persze ott voltak az ajándékok, úgyhogy aznap csoki volt a reggeli.

Utána nem sokkal szülinapi buli is volt. 2 éves nagyfiú lett, jajj el sem hiszem....de most nem kezdek bele abba mennyire rohan az idő. 2 éves azt hiszem 86 cm és olyan 13-14 kiló, folyékonyan beszél, igaz néha csak mi értjük, egyedül szerintem a leghosszabb idő amit eljátszik az olyan 3 perc lehet :D, de ebben valószínűleg szerepet játszik Ábel is, így követeli ki magának a figyelmet, ez mondjuk azért eléggé megnehezíti azt, hogy rajta kívül bármi mással is foglalkozzak. Feladatokat osztogat mit csináljak és ha éppen nem tudok, mert Ábelnek is kell mondjuk enni adni, akkor verbálisan tartja fenn a figyelmem....beszél, beszél, beszél, folyamatosan beszél, kérdez...."anyuka micsinálsz?- apa micsinálsz?-Bodza micsinál?- kérdések túlzás nélkül olyan fél és 3 perces időközönként hangzanak el. Egyébként én nem is tudom hogy ez honnan jött neki, de pl. mindent megköszön, ha adok neki egy pohár vizet, mondja, hogy "köszönöm szépen", pedig mi ezt sosem sulykoltuk, hogy így kell, olyan büszke vagyok rá, mert szerintem a világ legokosabb gyereke természetesen. :D Most kezdi érdekelni a többi gyerek, próbál kapcsolatot teremteni velük, és szerencsére egyelőre nem szorong  idegen környezetben, idegen emberek között sem. Múltkor pl. Zé bevitte magával a haverjáék vendéglátó egységébe és a kitetovált furcsa kinézetű fiúhoz is rögtön odament és megkérdezte tőle, hogy "Micsinálsz"?.  A szülinapi bulija is jól sikerült, nagy volt a boldogság, volt sok lufi, markolós torta ami gyönyörű lett és ráadásul "Do" nagynéni csinálta, de itt volt Zé apukája, aki hozott neki egy igazi nagy kuckót, így már nem székekből és plédekből eszkábáljuk, igaz lassan alig férünk be a lakásba, de az mindegy, egyszer majd lesz nagyobb lakás is:) 
Mi úgy ünnepeltük a szülinapját, hogy anyukámék itt maradtak a buli után és elmentünk koncertre, miközben oda tartottunk azon gondolkodtunk, hogy mikor voltunk szórakozóhelyen együtt utoljára, de nem jöttünk rá:D

Hogy Ábelről is szó essen, természetesen ő pedig a világ legaranyosabb gyereke, szerintem, a korához képest egy kis buddha. Akárki akármit mond egész sokat elnézelődik már a játszószőnyegén, vagy az autósülésében, úgyhogy nem engedek a nyomásnak amit néha anyukám gyakorol rám, hogy ne hurcoljam, mert ahhoz szokik hozzá. Nem sokkal élete 2. hónapjának fordulója után mértük és akkor 6800 gramm volt, úgyhogy nem soványka ő sem. :) Ha valaki beszél hozzá, babanyelven válaszol, egyfolytában mosolyog, barna haja van és sötétkék szeme...ahh...ne tudjátok meg...álomszép pasi :), de tényleg :). Tegnap mintha próbálta volna már a kezét a szeme elé tenni, hason ő sem nagyon szeret lenni, de muszáj, úgyhogy most meg is fogadom, hogy többet teszem hasra, mert az ő érdeke is, hogy ne csak büdös bogár módjára kapálózzon, hanem lassan valami számára is kényelmesebb pózt is fel tudjon venni. :) Volt pár nap nagyon jó éjszakánk, 21-03.30-ig aludt mondjuk, aztán 7-ig, de gondoltam, hogy ez nem fog örökké tartani, most visszatértünk a 2-3-4 óránkénti keléshez és párszor 5-kor végleg fent van, vagy hosszabb idő után alszik vissza, amikor én már nem, úgyhogy estére általában elég hulla vagyok.

A Karácsonyunkat tőmondatokban posztom elején már vázoltam. Végig itthon voltunk, anyuék jöttek 24-én, mert úgy döntöttek, hogy utána ők lemennek a Balatonra. Így megúsztuk a tumultust és a rokonlátogatás özönt, mert hozzánk sem jött senki :D Az ajándéközönnek természetesen Dani nagyon örült, azt sem tudta hova kapjon, mivel játszon, és azt hiszem Zé is nagyon örült Dani ajándékainak. :D Úgy tűnik én nem fogok babázni senkivel, bár néha a markolót kell altatni, megtörölni a popóját mert bekakilt és még tejet is kell adni neki. :) 
Aztán jött a sorban az én szülinapom, 30 éves lettem....nem mondom, hogy nem voltam depressziós. Lőttek a kollagénnek, innen már a lejtő...a kinézetemmel így 2 gyerek szülése után inkább hagyjuk mennyire vagyok megelégedve, és úgy érzem nagyon sokat kellene majd dolgoznom, illetve hogy dolgozzanak rajtam különböző szépészeti beavatkozásokkal, hogy mondjuk újra bikinit merjek felvenni. Egyelőre mondjuk nem segítem ezt a projektet, mert a sütikékkel, csokikákkal elég közeli kapcsolatot ápolok, napi szinten többször fordulok hozzájuk, ha úgy érzem energia tartalékaim kimerülőben vannak. Lett volna egy meglepetés szülinapi bulim, ami elmaradt, inkább hagyjuk, pár év múlva már jót fogunk remélem nevetni rajta...de bepótoltuk azzal, hogy kaptam Zé-től egy csomó ruhát, semminek nem örültem így mint ennek. Nem akarok ilyen egyszerű lánynak tűnni, de aki 2 éve otthon van, ráadásul 2 gyerekkel, akik közül az egyik még csak pár hónapos, szerintem tudja miről beszélek. Így most vettem csomó nagyon szép ruhát, amit mondjuk egyelőre nem tudom hova veszek fel, de lassan Ábelke is cseperedik - nem is olyan lassan - és egyre többet tudunk majd talán kimozdulni.

07.02-van, ébredeznek, én már 2 órája túl vagyok a tejeskávémon nézem az alvó családom, hallom a szuszogásokat, végignézek a szobán, amit szanaszét heverő játékok borítanak és úgy érzem "megérkeztem", nekem itt van a helyem és ideszögeződött a szívem örökre.

4-en

Szerintem elég sikeresen kezdünk 4 tagú családdá formálódni és a fáradtság, az egész napos és éjszakás kötött program ellenére nem annyira vészes a helyzet, mint amire számítottam a két kisgyerekes szülők beszámolói alapján. Ebben nagyban hozzájárul mondjuk, hogy lekopogom, de Ábel egyelőre tankönyv szerinti csecsemőként viselkedik, éjjel 3-4 óránként kel, eszik, aztán visszaalszik és nappal is sokszor sikerült elérnem, hogy Dani délutáni alvásával legalább egy kicsit összecsússzon az ő alvása. Napközben többnyire ébren van, vagy rajtam csüngve sziesztázik, vagy a babakocsiban ha lent vagyunk, de engem nem zavar még ha néha nehéz is Dani a nappali közepére felállított "óriás kuckójába" Ábellel a kezemben bemászni. :D Mindig attól rettegek, hogy mikor kezd el óránként kelni, vagy éjszaka órák hosszat fent lenni, mert Danika ebben jeleskedett 2 éven keresztül. Most az vicc, hogy ő is kb. 2x kel fel éjjel mint az öccse, általában tejet vagy vizet parancsszóval, én engedelmesen bekeverem neki a junior italját amit szerencsére egyedül megiszik és szunyál tovább. 

Ábel egyébként 5 hetesen 5750 gramm volt, őszintén fogalmam sincs mennyiket eszik, mert nem mérem, illetve mostanában egyszer mértem, mert úgy éreztem kevesebb a tejecske és akkor 160-at tolt be, úgyhogy gondolom, hogy sokat, :) Most kezd grimaszolni, mosolyogni, nézegetni minket és imádnivaló manó feje van nagy hajjal, úgyhogy azt hiszem végképp elvesztem, mert 3 férfit így szeretni teljes őrület. Szerencsére Dani hisztije is lecsengett, nagyon gondoskodó és érdeklődő, ha Ábel sír azonnal szól nekem - mintha nem hallanám :D - odamegy hozzá, simogatja, megmutogatja a játékait ("Nézd tesó" ), visszaadja a cumiját, elég türelmes amikor Ábelt etetem, vagy éppen nyűglődik és vele kell foglalkoznom, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Mondjuk a napunk nagy része azzal tellik, hogy ő is kisbabává változik, sírást imitál, be kell takarni és simogatni a hátát, de ez teljesen érthető azt hiszem. 

Ez a két éves kor egyébként a leviccesebb, most már nagyon sokat beszél, gyakorlatilag mindent mond és elkezdett tőmondatokban is fogalmazni, nagyon jó humora van szerintem és persze okos. :))

Egy két szösszenet:

Dani: Szülinapom= Lesz a szülinapom

Z: Nem kapsz semmit

D: Köszi:D

Csapkodta Zé-t, mondtuk neki, hogy be lesz zárva a szobájába erre bement magától és becsukta az ajtót...na és akkor ezt bírd ki röhögés nélkül. :D

Most nagyon tetszik neki a "persze, jó" szóösszetétel, úgyhogy ha mondok neki valamit, akkor előszeretettel használja, ami szerintem nagyon vicces. :D

Most kezdték érdekelni a vele egykorú gyerekek, sokszor próbál velük játszani, úgyhogy gondolkodóban vagyok még mindig, hogy legalább egy pár délelőttre valahova közösségbe kellene vinni, csak látom az ismerős gyerekeket akik bölcsibe járnak, hogy túlzás nélkül non stop betegek, na az meg egy kicsit sem hiányzik nekem. 

Nagyon várja a télapót és a szülinapját, azt naponta többször hangoztatja, hogy "télapó, csizmát, pucolni", annyira, hogy a boltban múltkor odaszaladt egy szakállas férfihoz és örömmel kiabálta neki, hogy "télapóóó". :D Nem nagy igényű, mert szülinapjára egyébként tortát kért :).

Én is nagyon várom ezt a decembert, mert az első olyan mikulás, szülinap karácsony, ami tényleg új értelmet nyer az ő kis csodalényével, ismét lesz varázslat és izgalom. teljes szívből jövő csodálat és öröm. :)

Ábel

2014. 10. hó 14-én 16.23-kor egy szép tavaszias keddi napon megérkezett második kisfiunk Ábel :)

Napok óta októberhez képest szokatlanul meleg volt és én az átlagosnál jobban szenvedtem, annál is inkább mert a lábaim már annyira vizesedtek, hogy nem nagyon tudtam cipőt sem felvenni, a játszótéren a homokozóban mezítláb ültem . :D Reggel valahogy nem jól éreztem magam, tompa voltam, ugyanakkor pedig mégis éreztem, hogy pörög a szívem, kicsit fájt a fejem is, úgyhogy lerongyoltam a fsz-i aranyos nénihez, hogy kölcsönkérjem a vérnyomásmérőjét. Harmadszori mérésre is 160 vagy kicsit afeletti/103-as vérnyomásokat mértem, még levittük Danival a kutyát, aztán úgy döntöttem, hogy felhívom az orvosomat, hogy mi legyen, bár én már tudtam a válaszát, úgyhogy el is kezdtem Zé-t is felkészíteni. Természetesen azt mondta, hogy akkor menjek be, úgyis ott van a szülésznőm is. Rá is rácsörögtem, mondta, hogy készüljek minden földi jóra, úgyhogy vigyem a kis kórházi csomagomat is. Jól beszartam, hogy basszus akkor most nekem mennem kell szülni, meg jajj Dani meg most mi lesz, úgyhogy felhívtam mindenkit, hogy készüljenek. Végül abban maradtunk, hogy Z elindul haza, majd hívom a kórházból. közben a nővérem és anyukám is felkészül, hogy jönni kell. Gyorsan összepakoltam Dani cuccait amire szüksége volt a mamáéknál, megpróbáltam átgondolni, hogy nekem még mire van szükségem, közben Zé meg is érkezett, hívtam egy taxit, szegény taxis frászt kapott, hogy szülni megyünk de megnyugtattuk hogy még nem, vagyis nem úgy :D

A kórházban már csak :D 150/90-nek mérte a szülésznő a vérnyomásomat, közben megérkezett az orvosom is, aki megvizsgált, Ábel baba még eléggé fent volt, de a méhszájam már 2 ujjnyira nyitva volt, úgyhogy két opciót vázolt fel a dokibácsi, vagy felvesznek az osztályra, méregetik a vérnyomásomat és egyszer csak majd történik valami, vagy tekintettel arra, hogy 39 hetes vagyok, magas vérnyomással jöttem be, látszik, hogy tiszta ödéma vagyok megindítják a szülést. Az utóbbit választottam, mert semmi kedvem nem volt a kórházban aszalódni még napokat, Danira is gondolnom kellett, bár szülés közben eszembe jutott, hogy szegény Ábelt most jól kisöprik belőlem. 

A szüésznőm elvégezte az ilyenkor szokásos dolgokat, mehettem a szülőszobára, infúzióra kötöttek, azt hiszem rögtön oxitocint kaptam, de ebben most nem vagyok biztos. Egyszercsak nagy riadalom támadt körülöttem, futott be vagy 3 ember plussz a szülésznőm, én is hallottam a ctg-n, hogy valami nem oké, elkezdtek kapkodni, a szülésznőm gyorsan beadott valamilyen injekciót és hívták az orvosomat is. Kérdezték volt-e fájásom, mondtam hogy nem nagyon, kérdeztem, hogy mi a baj, de azt mondta a szülésznőm semmi. Mint kiderült a babának nagyon lelassult a szívverése, volt egy 4 perces úgynevezett tachycardiája, de rendeződött miután kaptam azt a valamit. Az orvosom nyugodt maradt, azt mondta, hogy ő úgy gondolja, hogy nem lesz semmi baj, várjunk egy kicsit, de még beszél a szülőszoba vezetőjével, akivel szintén arra jutottak, hogy várunk, egyelőre nem lesz császár, szerinte meg lehet Ábelkét normál úton is szülni, úgyhogy ezzel az erővel burkot is repesztett. Ezek után érkezett meg szerencsére Zé, mert ő tuti infarktust kapott volna, még kedélyesen cseverésztünk, én feküdtem, amikor jött a szülésznő és kérdezte vannak-e fájásaim, hát nem nagyon voltak, úgyhogy kicsit gyorsított az oxitocin folyásán. Utána felgyorsult minden, vizsgálgattak, tágult a méhszáj elég gyorsan a fájások is beindultak, emlékeim szerint olyan 1 óra volt durva, akkor már nem cseverésztem :D aztán szültünk. Ez a kitolás szakasz nekem a legnehezebb azt hiszem, bár ilyen óriás gyerekeknél ne meglepő, volt gátmetszés, aztán egyszer csak Ábelke ott volt köldökzsinórostul, mindenestül rajtam. Jajj dejó volt:) Azt hiszem abban a pillanatban elmúlt minden kételyem, amik a terhesség alatt felmerültek, a legnagyobb kérdés az volt, hogy hogyan lehet két gyereket ennyire szeretni, de jelentem szerencsére lehet. :) A köldökzsinórt addig nem vágták el amíg pulzált, utána is velem maradhatott volna Ábel amíg foltoznak, de kicsit hörgött, úgyhogy elvitték kitisztogatni a tüdejét, Zé elkísérte. :) Ő is nagyon bátor volt végig, nagyon izgult és rettentő boldog volt, amikor meglátta 2. fiacskáját. :)
A szülés utáni rendbetételem nem volt annyira felhőtlen, mert egy visszérből elkezdtem eléggé vérezni, úgyhogy hosszasan varrogattak mire az elállt, de túléltem, Zé visszahozta Ábelt és együtt lehettünk még kb 2 órát a szülőszobán. A kórházban töltött idő pozitív volt, kértünk kétágyas szobát, ahol egy nagyon aranyos Lídia babával és anyukájával voltunk. Ábel a kórházban éjszaka nem nagyon aludt, de most egyelőre rendes,  ha minden jól megy csak 4 óránként kel enni, bár ma ezt megcáfolta. 2 napos kora óta egy szobában alszanak Danival, pelenkázni és etetni kihozom hozzánk, ami még működik, mert Zoli nem dolgozik, de erre majd ki kell találnom valamit, mert nem nagyon szereti a peluscserét és ennek hangot is ad.

Daniról

Anyukáméknál nem volt vele semmi probléma állítólag nem is hiányolt minket, a kutyát kereste egyfolytában :) Persze ott is kelt éjszaka, de az csak a szokásos. Úgy időzítettünk, hogy egyszerre érjünk haza, de megvártuk amíg ő felmegy a lakásba a mamáékkal és csak utána érkeztünk mi a tesóval. Hát nagyon aranyos volt, ahogy meglepődött és látszott rajta, hogy nagyon izgul. :) Egyfolytában Ábel szájába akarta tuszkolni a cumit, mutogatta a testrészeit, aztán már ki is akarta venni. Azóta is nagyon kedves vele, mert simogatja, tegnap megmutatta neki, hogy fut a legó lovacska, meg azt szerette volna, hogy ültessem le a földre hozzá, amikor Ábelt kiveszem az ágyból kéri, hogy tegyem az ölébe és lelkesen asszisztál a pelenkázásnál. Emellett brutál hisztiket nyom, nem nagyon tudjuk sokszor megfejteni, hogy miért és a válasz mindenre NEM NEM NEM és visítás, úgyhogy most mindenért harcolunk. Valamelyik nap, hogy tökéletességre fejlessze a NEM szó kimondását a tükör előtt gyakorolt és röhögött közben. :D Azt hiszem, hogy elég higgadtan kezeljük ezeket a kirohanásait, tudjuk, hogy ezt most meg kell élnie, inkább most jöjjön ki rajta és ahogy tudunk segítünk neki. Egyébként non-stop vele foglalkozik most nem csak mi, de az egész család, kapja az ajándékokat és jobbnál jobb programokra jár, amikor pedig itthon van én is vele foglalkozom.  Zé igazán kitesz magáért, sokat segít, Danit teljesen ellátja gyakorlatilag és rengeteg programot csinálnak, ráadásul itt van a németországi nagymamája is, úgyhogy mindenki elhalmozza a szeretetével.  Remélem hamar túllendül ezen a tesóstresszen.

Finish

Igen, igen, jövő héten a 36. hétbe lépegetünk tetóval, ahogy Dani mondaná. Csak úgy besuhant az életünkbe, mint a szélvész, eltelik lassan 9 hónap észrevétlenül és bízom benne, hogy ugyan ilyen gyorsasággal és természetességgel fog lezajlani a szülés is. A gyerekszoba készen áll a fogadására, a kis ruhák kimosva, kivasalva várják, hogy újra szolgálatba álljanak én lelkileg próbálok lassan ráhangolódni a szülésre, illetve ráhangolni kis családomat, főleg Danit arra, hogy hamarosan nagytesó válik belőle, Mutogatja már a tesó ágyát, mondja, hogy ott fog aludni, tudja hogy a hasamban van egy baba, bár néha szerinte az övében is van :D, a héten már próbáltam neki mondogatni, hogy anyának majd be kell mennie a kórházba, ahol ő is született és akkor a mamáéknél lesz pár napig, ott is fog aludni stb....nem tudom mennyit ért meg belőle, de figyel és szerintem többet mint gondolnánk. A kórházasditól félek a legjobban, még nem voltunk egy napot sem távol egymástól, ráadásul ugye nem egy jó alvó, de bízom benne, hogy nem lesz gond és mamáék uralni fogják a helyzetet. Még szülés előtt elvileg elviszik egy próbahétvégére, vagy legalább egy napra. 

Zé-nek új munkahelye van, úgyhogy szokjuk az új rendszert, mert most kicsit összevissza jár dolgozni, szegénynek nem annyira könnyű, de lassan belerázódik és talán idővel majd átkerülhet "normál" idősávos munkavégzésbe. Ugyanakkor pedig nagyon örülünk, mert ez egy elég nagy cég, normális feltételekkel és az utóbbi 2 év bizonytalanságai után már nagyon jó lenne kicsit lenyugodni és rendezni sorainkat. Emellett nagyon igyekszik segíteni és helyt állni, mint apuka, Dani rajong érte, csak én vagyok sokszor jó nagy bunkó és türelmetlen és házsártos, de ez nem neki van címezve sokszor, csak egyszerűen nem bírom magam türtőztetni amikor valamilyen problémát SOS meg kell oldani, vagy valamin stresszelek és akkor ő van itt és rajta csattan minden. Tényleg sajnálom és mindig megfogadom, hogy próbálok jobb fej lenni és kimutatni, hogy valójában én nagyon szeretem őt és imádom, hogy ő lett a férjem, mert nagyon jó ember, szuper társ, tényleg nagyon jó apa és boldog vagyok, hogy hamarosan kétgyerekes nagy család leszünk és valahogy majd megpróbálok nem megszűnni én sem számára mint társ és mint nő, ami nem könnyű feladat, de erőt kell vennem magamon, mert vannak rossz példák előttem olyan párokról, ahol a nő megfeledkezett róla, hogy van egy férfi mellette aki nem csak a haverja és a gyerekei apja. 

Anyukámmal vitatkoztunk össze kicsit a bölcsi kérdésen, mert panaszkodtam neki nem tudom, hogy Dani hogy fogja viselni, hogy nem csak rá figyelek, meg nem tudunk naponta 3-4 órát a szabadban lenni, mert jelenleg ha itthon vagyunk nem nagyon foglalja le magát egyedül. Egyfolytában megy az "anyuuu, anyuuuu" ha nem ülök ott mellette, akkor is mindig oda kell mennem, mutatja mit csinál beszél, beszél, és beszél egyfolytában, ami egyébként annyira aranyos, hogy szétpuszilgatnám minden percben, de nagyon fárasztó is egyfolytában rá figyelni. Szóval ezen picsogtam egy sort, hogy lehet mégis kellene az a 2-3 nap bölcsi és akkor anyukám finoman azt mondta, hogy mindenből túl nagy ügyet csinálok, nem kell állandóan 100%-on teljesíteni, vagy legalábbis erre törekedni. Dani majd megszokja, hogy néha neki is ki kell várnia a sorát, a lakást nem kell 2 naponta kitakarítani, biztos nem fog menni, hogy minden nap ebédet főzök az egész családnak, de amik igazán fontosak arra maradjon idő és ne az szoruljon háttérbe. Igyekszem eszerint cselekedni és pl. Zé most elvitte Danit szülinapi buliba és csak kicsit pakoltam össze a lakásban, meg egy kicsit fogok porszívózni :D és igen néha segítséget kell kérni. Most próbálom átprogramozni magam erre, ami nem könnyű, mert nem szeretem amúgy a káoszt, de a héten volt egy nap amikor azt hittem itt a vége, megyünk a kórházba és még jó lenne ha 2 hetet kihúzna öcsike bennem, annál is inkább, mert jövő héten anyuék elutaznak, de szó ami szó nem megy már minden 9 hónapos terhesen.

Jövő héten megyek a dokibácsimhoz is, már kezdődnek a ctg-k, úgyhogy innentől kezdve gyakran fogunk találkozni, el kéne jutnom még egyszer védőnőhöz is, mert eddig nem vittem túlzásba, de rájöttem, hogy a hétfő amit lebeszéltem vele nem is lesz jó, mert akkor mennek anyuék tőlünk a reptérre, még azért van pár dolog amit be kell szereznem, lassan el kellene kezdenem összepakolni három táskányi cuccot, egyet magamnak a kórházba, egyet a tesónak, egyet pedig Daninak, hogy ő se menjen ruha nélkül vidékre a nagyszülőkhöz :D Ehhez van a legkevésbé kedvem, de most megígérem magamnak, hogy jövő héten nekiállok. 

Egyébként pont ma találkoztam egy számomra nagyon szimpatikus lánnyal a "játszón" a nagyobbik "kislányával" volt, aki 15 hónapos és most született a hugicája. Nagyon boldog volt és nem tűnt egyáltalán nyúzottnak és azt mondta, hogy a rutin azért sokat számít, hogy már nem áll 10 percet a kiságy felett, hogy akkor most egyáltalán hogy fogja meg a gyereket, összességében olyan kiegyensúlyozottnak tűnt, és kérdeztem, hogy lesz-e még gyerekük és azt mondta, hogy még egy biztos...úgyhogy bizakodom, hogy nekünk is menni fog ez mint a karikacsapás. 

Ábel nagyon várunk már :) Anya, Apa, Dani :)

Hamarosan

3 elképesztően jóképű pasi fog kényeztetni és lesni minden kívánságomat, úgyhogy igazán szerencsésnek érzem magam :) Hivatalosan 6 hét van hátra és 4-en leszünk, de valahogy úgy érzem most nem fogom a 40. hétig húzni, de ki tudja...sok második gyerekes anyuka érzi ezt, és a játszótéren mindenki túlhordja a tesókat, úgyhogy kíváncsian várom majd a fejleményeket. Múlt heti mázsálás szerint 2280 gramm körül járhat a bébi, ami 2 héttel nagyobb súlynak felel meg a koránál, de Danit is mérték nagyobbnak és végül ő sem lett egy óriás, úgyhogy nem aggódom, az orvosom annál inkább. Leszúrt, hogy RENGETEGET híztam, na ez nem esett jól a kis lelkemnek :D egyébként 10 kilót a 32. héten én nem tartok olyan rengetegnek, de ha ő mondja.... fél tőle hogy nagyon nagy lesz a baba, és a "nagy gyerekkel csak a gond van"..köszi. Bevallom nekem semmi erőm egy 100 x kelő gyerek mellett diétázgatni, bár tudom nem ártana, mert nem mondom, hogy a testem állapota most éppen címlapra való lenne. Szülés után jó lenne minél hamarabb elkezdenem valahogy formába rángatni majd magam, de szerintem a két gyerekkel járó teendők is segítségemre lesznek ebben. A minap Zé aggódva kérdezte vacsora közben, hogy hogy fogom bírni... hát fogalmam sincs, gondolom mint más anyukák akinek két kisgyereke van. Nem mondom, hogy nincs bennem aggodalom, főleg amiatt hogy Daninak hogy tudom majd megadni azt a mennyiségű figyelmet amit eddig, Ő hogy fogja fogadni a tesót, később szeretni fogják-e egymást hogyan fogom bonyolítani az éjszakákat amikor éppen mindkét gyerek ordít, de azt hiszem ezen kár is gondolkodni, mert úgysem tudok előre kitalálni egy forgatókönyvet, majd idővel szépen minden kialakul és összecsiszolódunk. Nehezíti kicsit a helyzetet, hogy Zé most kezdett új munkahelyen, hozzáteszem Hála a jó égnek, már nagy szükség volt erre, de kicsit hektikus munkarendben dolgozik jelenleg, azaz hol hajnalban, hol éjszaka és ez sem könnyít a helyzeten, de bízunk benne, hogy pár hónap múlva ebben is beáll valamiféle rendszer. 

Egyébként meg kicsit szomorúsággal is tölt el, hogy nemsokára vége ennek a terhességemnek is, bár nem tudtam úgy megélni mint Danival, remélem nem haragszol ezért kistesó, csak van egy örökmozgó bátyád, aki éjszaka is örökké mozog és elég sok figyelmet követel magának, de nagyon várunk már és nagyon kíváncsiak vagyunk Rád. :) Szóval egyrészt kicsit szomorú vagyok, hogy lezárul egy korszak, nem tudom lesz-e még gyerekünk, most azt mondom, hogy nem, vagy 5-6 év múlva meglátjuk, de szerintem 2 lurkóval is nagyon boldogok leszünk. Szeretném őket elindítani rendesen az életben minden segítséget megadva nekik és ez két gyerek esetében sem kis feladat. Másrészről rettegek visszatérni a munka világába, egyelőre nem is tudom elképzelni, hogy 8 órában elhelyezkedjek valahol és szerintem ez két kicsi mellett kivitelezhetetlen is, de jót fog tenni 3 év itthonlét után "mást" is csinálni és egyszer el kell majd engednem a fiúk kezét. No de ez még messze van, addig rengeteg feladat áll előttünk, úgyhogy most erre koncentrálok. A fizikai szükségletek kielégítéséhez már majdnem mindent beszereztünk, szerencsére nem kellett túl sok dolog. Hétvégén reményeim szerint átalakítjuk kicsit a gyerekszobát tesó kompatibilissá, elpakolom a ruhácskákat amiből annyit szedtünk össze, hogy egy csecsemőosztályt el tudnék látni és megpróbálok agyban ráhangolódni a szülésre amihez semmi kedvem, na azt átvállalhatná valaki...:D

Nem alvás

Nem is akarok beszélni róla.....mióta ezt a blogot írom, illetve mióta Dani megszületett erről panaszkodom. Ez egy utolsó bejegyzés amiben még felhozom  a témát és utána nem szeretnék több szót/betűt ejteni erről, beletörődöm, ez van ezt dobta a gép. Azt hiszem már mindent, vagy legalábbis majdnem mindent kipróbáltunk. Hagytuk sírni, bementünk, adtunk neki vizet, tápszert, cumit, plüssállatokat, vettünk éjszakai fényt, betakartuk, nem takartuk be, ringattuk, megtanítottuk magától elaludni, magunk közé vettük az ágyba, ez sem vált be, visszakerült a saját ágyába, azt hiszem elmondhatom, hogy ugyanabban a ritmusban telnek a napjaink, van napirend, sőt az estének is megvan a maga szeánsza, rengeteget vagyunk szabad levegőn, játszóterezünk, kirándulunk.....és semmi nem használ:) Gyakorlatilag 3-4-5 kelésnél tartunk már megint vagy még mindig vagy én már nem is tudom. Most már egyedül csak attól rémülök meg, hogy hamarosan érkezik a tesó és mi lesz így éjszaka a két gyerekkel, mert egyelőre ezt elképzelni sem tudom, de valahogy muszáj lesz majd megoldanunk. Talán kétszer nem születhet ilyen rossz alvó gyerekünk és talán a kisöcsi már 2 hetes korától át fogja aludni az éjszakát, csak az a kérdés hol, mert Danival így nem nagyon tudnak majd egy szobában "lakni", és mivel 1.5 szobás a lakásunk túl sok opció nincs. Szóval így kicsit izgalmas lesz az életünk, azt hiszem a kávé lesz a legjobb barátom és valahogy megpróbálom a maradék agysejtjeimet megtartani. Egyébként meg annyira aranyos és imádok vele lenni és nem csak azért mert az én gyerekem (persze:D), de olyan jófej kiskrapek okos és van humorérzéke, imádja a kutyánkat, igazi jófej társasági lény, akivel jó elmenni bárhová, mert tud viselkedni és amikor ébren van többnyire tényleg jó vele lenni :D egy-két hisztit leszámítva, de olyan jó lenne ha így több mint 1.5 év után kicsit aludna is. Majd egyszer..talán...

Öcsipókkal már a finishben, a 32. hetet taposom jövő héten, pár hét és bármikor érkezhet a bébi. Szeretnék túlenni a szülésen és a kórházban töltött időn, Danitól még 1 napot sem voltam távol, nem tudom mi lesz 3 napig. Kíváncsi vagyok rá milyen lesz, Zé szerint tejesen más mint Dani, szerintem hasonlítani fognak :) Izgulok amiatt is hogy Dani hogy fogja fogadni, mennyire lesz toleráns, mennyit ért meg most vajon ebből az egészből, ha nagyobbak lesznek szeretni fogják-e egymást, illetve hogy nekünk mennyire fog menni a kétgyerekes szülő szerep. Szóval vannak kérdőjelek és nagy az izgalom is, de összességében már várom, hogy találkozzunk, hogy tényleg együtt legyünk 4-en, várom a karácsonyt, már mint nagy családként és várom, hogy 2-3 év múlva lássam a gyönyörű fiaim, ahogy együtt játszanak és megnyugtat a tudat, hogy talán nem lesznek soha egyedül a világban és amikor majd el kell őket engednem először egyedül bringázni, először egyedül a suliba, az első buliba, külföldre tanulni, akkor ők mindig ott lesznek egymásnak.

UI. Ha valaki tud egy nagy lakást jó helyen nagyon olcsón ne habozzon írni:D

Hurrá nyár!

Tényleg hurrá, de azért annyira mégsem felhőtlen, mert Danit az összes létező kór megtámadja, úgyhogy az elmúlt két hétben volt vírusos toroknyavaja, ótvar (wtf??), és múlt hét szombaton újabb vírus, úgyhogy mire a tapolcai ügyeletre értünk a gyereknek 40 fokos láza volt. Injekció, egy jó adag aggódás, vasárnap haza cipeltettük magunkat anyukámmal de a gyereknek már kutya baja sem volt. Az elmúlt 2 hétben 1 alkalommal volt a Balatonban kb. 15 percet, de ha nem megy vízbe akkor is beteg lesz lásd a fenti felsorolást, úgyhogy én már nem tudom mi tévő legyek. Adtam neki az immunotrofina nevű csoda immunerősítőt, most visszatérünk a c vitamin béres csepp kombinációjára, de ha valakinek van valamilyen tuti tippje ne tartsa magában. Nem tudom mi lesz így a bölcsi projekttel, mert ha ez a tendencia folytatódik, akkor a dolgomat nem megkönnyíteni, hanem megnehezíteni fogja, mert mondanom sem kell Dani igazi férfi módjára viseli a betegséget is, azaz non stop nyavajogva, rajtam lógva, semmi sem jó módban tengődik, ami igencsak megterhelő, persze 40 fokos lázzal ez abszolút érthető. Plussz minden betegség, helyszínváltoztatás, minden apróság azonnal kibillenti az alvásból ami amúgy sem fényes és máris óránként-félóránként kel, persze csak a cumisüveg nyugtatja meg és nem túlzok, de simán megiszik 1 liter vizet éjszaka. Így is felkel, de ha megkapja a vízadagját lefekszik és vissza is alszik. Ma éjjel nagy keményen belevetettük magunkat az újabb megszorításba- nem kap vizet a gyerek- ennek az lett az eredménye, hogy 10 percenként kelt fel és ordított, fél 4-ig bírtuk, akkor adtam neki, meg fél 7-ig még egyszer, megivott 6 dl vizet és megint úgy kelt hogy tiszta pisi volt minden. Most megpróbálkozunk a sima cumival, engem már az sem érdekel ha 1.5 évesen fog rászokni a cumizásra csak aludjon már végre, csak attól félek, hogy cseberből vederbe esünk, mert most meg azt dugdoshatom majd vissza a szájába egész éjszaka. Szóval nem egyszerű alvás terén ezzel a Dániel gyermekkel, mióta megszületett azóta alváskálváriában vagyunk. Nem tudom mikor vagy hogyan lesz ennek vége, de remélem kistesó te nagyon jó alvó leszel. :D

Nahh ennyit a siránkozásról, mert egyébként minden csodás! Holnap végre a mi kis családunk útra kel együtt, ismét a Balaton felé vesszük az irányt és úgy tűnik 1.5 hetet végre együtt tudunk majd tölteni nyugalomban és békességben. Csütörtöktől Zé apukájáék is csatlakoznak hozzánk, úgyhogy Dani fürdőzhet a nagyszülői szeretetben én pedig nyilván felpolcolt lábakkal mentás limonádét kortyolgatok majd a fák hűs árnyékában. :D 

Ámen

víz

Ha már nyár akkor víz, igaz nálunk nem az önfeledten pancsoló baba képére kell asszociálni, hanem az iszákosra, aki az esti nyugovóra térés és a reggeli ébredés között képes benyakalni akár 1 liter vizet is. Erről már megint én tehetek, valamikor hónapokkal ezelőtt romolhatott el, ugyanis ha éjszaka felébredt megitattam és egyből vissza is aludt és én ennek rettentően örültem. Aztán eljutottunk ismét az óránként ébredéshez és az óránként itatáshoz, majd Zé kitalálta, hogy tegyük oda neki a cumisüveget és majd kiszolgálja magát. Ez is bejött, boldogság, csak arra nem gondoltunk, hogy ilyen mennyiségben fogja a kis béka éjszaka fogyasztani a vizet és ha elfogy akkor persze reklamációt nyújt be, illetve ha valami bemegy annak ki is kell jönnie. Ennek eredményeként reggelre úszik minden én pedig megtanultam a box utcában dolgozók sebességével pelenkát cserélni az éjszaka közepén. Most ismét szigorítunk, nem kap vizet csak lefekvés előtt, meg valamikor hajnalban. Egészen könnyedén vette, érdekes mert ha Zé megy be hozzá éjjel, hogy feküdjön le aludni akkor szó nélkül engedelmeskedik, hiába az atyai tekintély na..:) Úgyhogy így 1.5 év elteltével is mondhatom, hogy az alvással küzdünk folyamatosan, de már nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, pláne hogy délután nagyokat alszik és mostanában reggelente 8 körül kel és többnyire este fél 9-9 között már az ágyikójában van. 

A másik jelenség, ami beköltözött békés családi életünkbe a hiszti. Úgy 2 hete kezdődött még a Balatonon elég intenzíven és látszólag ok nélkül tört rá Dánielre a sírás-rívás kesergés és akkor még nem nagyon értettem hogy most mi is történik a fiacskámmal. Azóta ez állandósulni látszik és ráeszméltem, hogy ez már annak a bizonyos rettegett dackorszaknak az előszobája. Van amikor nem is tudjuk mi baja, egyik pillanatban visít a másikban a földön fetreng röhögve, mi meg csak nézünk egymásra, hogy ezt meg vajon mi lelte. A reggeli és a délutáni ébredés után általában kezelhetetlen szegény, nagyon fájhat neki, hogy fel kellett kelnie, a "nem kapok meg valamit és ez nagyon fáj nekem típusú hiszti"  még egész jól kezelhető eltereléssel szerencsére. Szóval szeszélyes Dániel úrhoz is hozzászokunk lassan és megpróbálunk végtelenül türelmesek maradni, szerencsére úgy gondolom többnyire azért sikerül.

Múlt héten megnéztünk egy kisdedfelügyelő helyet, ami elég szimpatikusnak tűnt, legalábbis amire nekünk kell arra tökéletesen megfelel, és ha minden jól megy szeptembertől heti 2 napot  fog oda járni a kismaki. Szerintem mindenkinek jót fog tenni.

Öcsike jól van, meglestük 4-d-n múlt héten, jó nagy babának mérték, már 700 gramm volt, ami 26 hetesnek fele meg tehát kb. két héttel nagyobb a koránál. Kicsit meg is ijedtem, hogy nehogy a cukor miatt legyen, úgyhogy most komolyan veszem a diétát elhatároztam nem csak úgy figyelgetek, már lassan egy terheléses vizsgálat is aktuális lesz úgyis. Utána a kedves nővéremék jóvoltából elmentünk Zé-vel végre moziba, megnéztük az új Miyazaki filmet, ami mindkettőnk lelkének nagyon jót tett. Próbálok majd ebbe valamiféle rendszert vinni, hogy októberig azért el tudjunk szabadulni kettesben is kicsit az én drága férjemmel, mert utána egy jó ideig el leszünk ismét foglalva azt hiszem. Nem bánom egyébként, imádom a gyerekeimet, a legjobb dolog, hogy vannak és szerencsére úgy érzem ebben Zé is osztozik velem, úgyhogy kijelenthetem talán, hogy boldogság van abszolút. :)

a fele

Igen, igen már itt tartunk, lassan túl vagyunk már tesókával is a bent töltött idő felén, jesszus, ha ezt mondjuk 3 évvel ezelőtt mondja nekem valaki, tuti csak legyintek egyet, de szerencsére az élet nem kiszámítható, milyen unalmas is lenne és hamarosan 4-en leszünk, sőt már azt is tudjuk, hogy egy újabb kisfiút kapunk. :) Úgyhogy gatya még jobban felköt, gyakori vendégei leszünk majd az iskolának, hosszú órákat beszélgethetünk az osztályfőnökökkel, de unatkozni nem fogunk az biztos. Jó lenne egy kislány is, a harmadik gyerekünk biztos lány lenne, de nem lesz :D legalábbis most jó pár évig nem, aztán majd meglátjuk. A kettő olyan szép szám, már nem lesznek egyedül a világban. Neve még nincs szegény bennem lakó gyermeknek, bár én az Ábel felé hajlok, nekem olyan nehéz fiú nevet találni, valahogy egyik sem az igazi. 

Dani hát ő Dani, csak szokásosan ömlengve tudok róla írni az meg már olyan unalmas. Olyan nagyfiú már, hogy még a bölcsődébe is felvették legnagyobb meglepetésemre, igaz olyan messze van tömegközlekedve, hogy két gyerekkel szinte megoldhatatlan, úgyhogy még nem tudom mi lesz, de a szívem nekem is azt mondja, hogy itthon a helye velem és a kistestvérével, még ha bele is fogok szakadni, mert egyelőre nem látom rajta annyira a késztetést, hogy ő márpedig bölcsődébe szeretne járni, annál is inkább azt hogy ha eltűnök a szeme elől egyfolytában azt mantrázza, hogy "nyanya, nyanya, nyanya". Lehet kicsit zokon is venné ha tőle meg akarnék válni szeptembertől. Viszont nagyon félek mi lesz velem két gyerekkel, pláne jön a rossz idő, Danival most napi 3-4 órát kint vagyunk, itthon nem nagyon lehet vele bírni, halálra unja magát, úgyhogy segítség nélkül az első pár hónapban biztos elég nehéz lesz az életünk, de érzem magamban az erőt, hogy meg fogom tudni oldani. Azért még rágódok kicsit ezen a bölcsi dolgon is. Most hogy jóidő van gyakorlatilag amikor nem alszik Dániel úr, akkor többnyire kint vagyunk, hol az itteni játszón, hol találkozunk a haverokkal a Városmajorban, néha felmegyünk Bodzával a Normafára, de azt Dani hamar meg szokta unni sajnos, pedig az lenne az ideális program, hogy mindenki igényei ki legyenek elégítve. Z ha végez a munkával általában becsatlakozik a játszózásba, ami nekem nagyon jó, mert bevallom most már azért néha nehezebben cipelem egész nap Dani után a testem és Dani is nagyon örül amikor megjelenik és nem az én unalmas fejemet kell végre néznie. :) Lassan beindul a balatoni szezon is, most hétvégén végre talán eljutunk, utána anyukám elvisz minket egy pár napra még wellneselni és a hét további részében ismét a Balcsin leszünk, úgyhogy nyaralunk is kicsit. Sajnos Z-nek vissza kell majd jönnie Pestre és nem is tudom mikor tud majd szabadságra menni, tud -e egyáltalán, pedig olyan jó lenne egy kicsit családilag is együtt lenni, remélem azért ez is összejön, kezdetnek ez a 3 nap is megteszi majd. Múlt héten anyuéknál voltunk és mindig azt hiszem, hogy milyen jó neki, kicsit pihenhet nélkülünk, de saját bevallása szerint nem az és nagyon hiányzunk neki, jajj hát olyan nem egy drága ember? :) 

Dani egyébként szerencsére folyamatosan sokat fejlődik, sokszor rácsodálkozom mennyire okos, és szép :D annyira aranyos, hogy vannak olyan szavak amiket csak mi értünk, mert kitalálta valahogy és azt használja. Ilyen pl a rajzolás, ami = sá, a labda= tre (ezt nem is lehet leírni), a keksz= ce, ezen kívül az állathangokat nagyon jól utánozza:D, mama, baba, nyanya, apa, papa, fa, hoppá, azt hiszem a szókincse most kb. ennyiből áll. Idegen helyen borzalmasan alszik, itthon sikerült nagyjából arra rászoktatni hogyha felkel kiszolgálja magát vízzel, úgyhogy nem mi kelünk hozzá óránként. Egyébként szerintem és nem csak azért mert a mi gyerekünk egy elég jó természetű, jó kedélyű gyerek. egyelőre nagyjából meg tudjuk vele értetni, hogy ha valamit nem szabad, a többi gyerekkel nagyon szolidáris, sőt túlzottan is az, tőle mindent elvehetnek, ő nem vesz el senkitől semmit, ezen majd azért változtatni kell kicsit, nem legyen ennyire jószívű. 

Mostanában sokat betegeskedünk, kb. egy hónapja nem tudunk kikeveredni a takonykórból. Épphogy meggyógyultam megint beteg lettem, Dani kisebb nagyobb megszakításokkal köhög és most megint elkezdett neki is folyni az orra. Nem tudom már mi tévő legyek, most vettem egy immunerősítő löttyöt, amit sokan dicsérnek hátha segít rajtunk, mert ez már elég fárasztó.

Tesó

Igen, igen, nem csalás nem ámítás, 9 hetes 23 mm-es kistesó a pocakomban nődögél, amint megfogant bennünk a gondolat, rá pár hétre Ő is. Danit is csodaként éltem meg, hát most nem hittem a szememnek amikor megpillantottam azt a bizonyos két csíkot és 1 hétig nem is nagyon tudtam magamhoz térni az ámulatból és az úristenmostmileszvelünkhogyoldjuk meg két kicsivel pánik szorításából. Aztán telt múlt az idő, beavattuk a családot is, először láttam a 4 mm-es kis dobogó szívűt és nem mondom, hogy nem félek a jövőtől, de ahogy a barátnőm megfogalmazta, ez tényleg egy csoda és ennél jobb nem is történhetett. Biztos kemény menet lesz, mert néha most is elég nehéz, nincs egy nagymama a közelben, hogy néha rá tudjam bízni Danit, gyakorlatilag 0-24 együtt vagyunk, most megint 100x kel éjszaka a hülye hormonok miatt én is nyűgösebb vagyok (legalábbis erre fogom), na de ennyit a panaszáradatról, mert egyébként meg imádom, imádok az anyukája lenni,élvezem az anyaságot na:) Szerintem Zé is be van tojva, de a kezdeti sokk után két lábbal a föld fölött járt és mindenkinek büszkén újságolta, hogy kétszeres apuka lesz. 

Dani nagyfiú, 16 fogat növesztett, éjjel most is felkel sokszor, mindent megért gyakorlatilag amit mondunk neki, próbálja utánozni a szavakat és hangutánzásban kifejezetten erős, tegnap az állatkertben ezt be is mutatta. Jajj teljesen elérzékenyültem tegnap, hogy már milyen okos nagyfiú, hogy érdeklődik, mindent kommentál amit lát, elmondja babanyelven mi történik. Most már ha kedve tartja végighallgat egy-egy rövidebb mesét, ismeri a mondókákat, játékokat, ő is mutogat hozzájuk amikor elmondom neki. Egyébként sokkal jobban szereti ha fejből mondok verset, mesét, úgyhogy neki kell állnom megtanulni csomó mindent. Valószínűleg ez amiatt van, mert sokkal jobban tudok rá figyelni közben ha nem a könyvet bújom, élethűbb az előadás. :D 

Mi jól vagyunk hellyel közzel, várom a Húsvétot és remélem, hogy a Balcsira lejutunk jó lenne egy kis családi kikapcsolódás. Tervben van még május környékén egy kicsit hosszabb hétvége is valahol, csakhát.... na mindegy, nehéz a megvalósítás:)

Tavaszodik

Végre, végre, na nem mintha olyan kemény telünk lett volna, de remélem lassan jön a kikelet, egész nap kint leszünk, meg megyünk a Balcsira, jajj azt nagyon várom:) Dani nagyfiúsodik, néha már feszegeti a határait, aminek most elsődleges célpontja szegény kutyánk, akit eddig csak puszilgatott és simogatott, hát most már kap egy két pofont is, minket általában harapdál, de ezt én rontottam el, mert először poénra fogtam és röhögtem rajta, hát most azt hiszi a fiatalúr, hogy ez baromira vicces. Még nem tudom egyelőre ez a fegyelmezés dolog hogy is működik, olyan nehéz, mert közben meg annyira aranyos, hogy nem lehet rá haragudni, de hiába cukimuki mindent azért nem szabad. Hirtelen az jutott eszembe, hogy beküldöm a szobájába, de ez nem tudom jó taktika-e, egyrészt mert nem érti és azonnal kijön, másrészt meg nem szeretném ha a szobájához negatív dolgokat társítana. Ma felvetettem Zé-nek hogy lehet el kellene vele mennünk úszni, hogy kicsit az energiáit ott is levezesse, néha kezdem azt érezni, hogy nem vagyok elég, pedig megpróbálom sokszor játszótérre vinni, meg úgy egyébként gyerekek közé és akkor el is fárad meg úgy látom rajta élvezi az új közeget. Itthon bajban vagyok, pláne akkor amikor főznöm kéne, meg úgy általában mással is foglalkoznom nem csak vele. A játékai nem igazán kötik le, nem tudom hogy unalmasak-e vagy ez ilyen életkori sajátosság, de egyedül nem ül le játszani csak ha ebben én is részt veszek. Egyébként kis ideig elvan egyedül, de akkor járkál a lakásban és/vagy pakol. Az alvása egy betegség miatt elromlott, volt itt megint óránként kelés stb, de most úgy tűnik kezd helyreállni a béke. Szegény nagyikám kórházban van itt Pesten, előtte Székesfehérváron megműtötték, úgy sajnálom és nagyon remélem, hogy jobban lesz és hamarosan hazamehet, mert nem jó ez a kórházban fekvősdi, pláne nem 90 évesen, akkor már legyen nyugta az embernek és ne nyaggassák. 

Első lépések

Két héttel ezelőtt, amikor Zé hazaért a munkából én meg lerohantam a kutyával Dani megtett kb. 1 métert egyedül. Egyértelműen apjának tartogatta az új tudományának bemutatását, aztán az este folyamán még nekem is megmutatta milyen új képességre tett szert. Onnantól kezdve szó szerint nem volt megállás, mert egyfolytában gyakorolt, két napra rá már keresztül kasul szelte az egész lakást és most hétvégén megvolt az első utcai séta is, mely után a gyermek egy kis disznó fizimiskáját vette föl, mert egy párszor meghepergett az utcán. Beszédfejlődés tekintetében is nagyot ugrott, nagyon sok szót próbál utánozni, mondja már hogy "baba", "mama", (de nem tudom, hogy tudja e a jelentését), szintén múlt héten mondta először, hogy "nyanya" az én lennék:), a szöszt és a sajtot egyelőre a "zás" szóval fejezi ki, a pápá, pedig tátá és szinte mindent megért. Elkezdődtek a kisebb hisztik is, nem nagyon akar bepelenkázódni, körmöt vágni, enni, öltözködni, cipőt felvenni, amit én mindig nagyon kedvesen próbálok tolerálni, de néha azért nehéz vele:) Ugyanakkor meg már minden sokkal könnyebb, napközben a nővéremékkel nagyon jól elvan, néha el tudunk szabadulni Zé-vel, ami sokat számít, éjszaka többé kevésbé alszik, úgyhogy 1-2 hétvégi barátnős estére is volt példa az utóbbi időben. Sokat jövünk-megyünk ha éppen nem beteg, illetve relatív sokat, mert nem vagyok híve a gyerekek ide oda rángatásának csak azért mert az anyuka unatkozik vele otthon. Keddenként általában ringatón vagyunk, barátokkal találkozunk, játszóházba is szoktunk menni, ma délelőtt sütött a nap, úgyhogy játszótéren is voltunk, ahol a homok a legizgalmasabb dolog. Várom már a tavaszt, mert ha úgy alakul hogy még itthon leszek, akkor biztos sokat fogunk játszózni. Ha úgy alakul.... jajj most lehet van egy munka kilátásban, ami jó is lenne meg nem is, mert jó lenne egy kicsit dolgozni, pénzt keresni, de az hogy 8 órában más legyen vele és 2 héten belül találjunk valakit aki vigyázna rá, mert a bölcsibe most nem fogják felvenni az nem tudom menne-e. Még semmi nem biztos, gyakorlatilag állásinterjún sem voltam, úgyhogy előre nem stresszelem magam, majd meglátjuk ha élesedik a helyzet. Minden esetre szörnyű, hogy már itt tartunk és ezen kell gondolkodni, hogy jajj mi lesz hogy lesz, ha elkezdődik a dolgozó anya életem. Még minden képlékeny, most elméletileg az az álláspontunk, hogy áprilisig tesó projekt is van, ha összejön hurrá, ha nem akkor májusban kezdi Dani a magánbölcsit én pedig júliusban megyek vissza dolgozni, aztán szeptembertől remélhetőleg az államiba is felveszik. Azért reménykedem kicsit a kishugiban (vagy kisöcsiben haha), igazából ha néha a hajamat is tépem, meg nehéz, de élvezem ezt a gyerekezést, jó Danival nagyon, neki is velem a legjobb valószínűleg. Igazából ha májusra kifizetődik a hitelünk, amiért most kicsit meg kell küzdeni, akkor sokkal könnyebb lesz már anyagilag is minden, most csak az adósságaink miatt kínlódunk, ha nem kéne lukakat tömködni szerintem kijönnénk a pénzünkből. Hát most ezek vannak, izgalmas időszak elé nézünk az biztos:)