Súly:
Centi:
Evés: Ebben annyi változás van, hogy ráleltem az egyetlen olyan tej alapú italra amit hajlandó meginni, úgyhogy a szopinak befellegzett, most már csak este kap egy kicsit, de szerintem maximum egy hét és teljesen vége.
Alvás: No hát erről van mit mesélnem, mert eléggé gyökeresen változtak a dolgok. Szóval úgy történt, hogy legkedvesebb barátnőmék szintén "fantasztikusan jól alvó" 2 éves kislányánál bekeményítettek az alvásos szenvedés tekintetében és ekkor már beleült a bogár a fülembe, hogy ezzel a szép kifejezéssel éljek. Aztán elolvastam egy blogbejegyzést arról, hogy ez a bizonyos módszer csodákat művel az óránként felkelő gyermekkel, én meg már majdnem bármit megpróbáltam volna, mert az éjszakáink egyre rosszabbá váltak. Gyakorlatilag tényleg óránként kelt Dani, ami azt jelentette, hogy én nem aludtam egy órát sem egyben elég hosszú időn keresztül, aztán végül az ágyunkban kötött ki, e mellé társult az is, hogy egyre nehezebb volt elaltatni, hisztizett, kitekerte magát a kezemből, hiába énekeltem, ringattam, ugráltam vele labdán, szóval már kicsit kezdtem azt érezni, hogy 1. hülyére vesz a gyerek, 2. fizikailag nem bírom már a harcot vele és a nehéz testével. Először Zé kezdte el rágni a fülemet, hogy ideje lenne valamit tenni, mert egyre rosszabb a helyzet, amiért én haragudtam, mert rossz anyának éreztem magam, hogy most akkor nekem terror alá kellene vetnem a kis babámat, akit én úgy szeretek, de aztán beláttam, hogy sajnos igaza van, lépnünk kell. A módszert lényege egyébként, hogy meg kell tanítani a gyerkőcöt egyedül elaludni, nem szabad kivenni az ágyból, sem simogatni sem énekelni, 1-3-5 perces időközönként kell bemenni és nyugodtan beszélni hozzá ha sír és remélhetőleg egyszer csak elalszik. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy a kézben elalvós mama kedvence csak úgy beadja majd a derekát, úgyhogy rendesen be voltunk tojva mindketten, hogy szegény kicsi fiú nehogy lelki sérülést szenvedjen. Az első este kudarcot vallottunk, egy apró hibából kifolyólag, ugyanis nem volt teljesen leengedve az ágya, a kis maki meg felkapaszkodott a végébe és ott csüngött vörös fejjel, leizzadva és akkor mindketten nagyon megsajnáltuk és furdalt minket a lelki ismeret, hogy kínozzuk a gyereket. No de mégsem hagytuk annyiban, második este leengedtük az ágyat teljesen és újból nekiláttunk a gyerek "kínzásának". meglepően hamar elaludt, talán 15 perc volt, nem is volt annyira kiborulva és azt hiszem már ezen az estén összesen kétszer kelt fel és egyszer kellett bemennem hozzá, mert olyan gyorsan visszaaludt. Azóta nagyjából ez a tendencia, este megeszi a kis tejital adagját, betesszük az ágyikóba, elmondom neki, hogy nagyon szeretjük, ott van a kis macija, nyuszija és békája aki vigyáz rá, aludjon szépen és gyakorlatilag alszik szépen, már hiszti sincs és a mai nap volt az első átaludt éjszakája. Nagyon nehezen hiszem el, hogy ez így fog maradni, annyira hihetetlen, hogy azok után amennyit ezzel az alvás dologgal kínlódtunk ilyen egyszerű most minden. A hab a tortán, hogy plusszban napi egyszer van egy 2-2.5 órás alvása és még egy kisebb, amikor szintén nem kel fel közben, le tudok ülni a saját dolgaimmal foglalkozni, tanulni, jövőt tervezni, anélkül, hogy félóránként be kelljen rohannom hozzá. Szóval Dr. Eduard Estivill és Sylvia de Béjar, akik az ominózus könyv szerzői ami alapján Dani megtanult egyedül aludni és a drága jó támogató barátaink saved our life. :)
Mozgás: Hű nagyon sokat fejlődött, kb 2 héttel ezelőtt felállt, felül, igaz az még nem stabil kicsit dülöngél. Mászni még nem mászik, de már gyakran áll négykézlábra, kíváncsi vagyok, hogy elindul-e így is, vagy megmarad a kúszásnál.
Beszéd és egyéb mentális fejlődés: Ezen a téren is rohamos a fejlődés és nem azért mert az én gyerekem, de tényleg annyira okos! Sokszor elég csak egy-kétszer megmutatni neki valamit és tudja. Tud tapsolni, sőt ha mondjuk hogy jajj de ügyes a Dani, megtapsolja magát :) Megmutatja a maci szemét és orrát, megmutatja a saját okos fejét, tegnap zoli fülét is megmutatta, a telefon nagy sláger modja, hogy "te", "te" és odateszi a füléhez, megmutatja hogy csinál a lovacska és he kérdezem mi van a szájában azt is megmutatja:D
Egyébként most hogy minden sokkal könnyebb, rendeződött az alvásámokfutás egyre többet gondolok a tesóra. Olyan nehéz ez, hogy mikor kellene újra belevágni. Visszamenjek dolgozni, aztán pár év múlva újra kezdjük elölről, vagy inkább most és akkor tök jó, kicsi lesz a korkülönbség együtt cseperednek, de anyagilag akkor az megint egy húzós két év, de utána meg szuper lenne minden? Nehéz ez...
