nosztalgia

Egy héttel az első házassági évfordulónk előtt, ma unokatesómék esküvőjére megyünk és kicsit elragadott a nosztalgia, hogy mi hogy készültünk, mennyire izgultunk és aztán a sok izgalom ellenére szerencsére milyen jól alakult minden, mennyire vártuk már akkor is Danit és milyen messzinek tűnik az a küzdelem, azok a nehéz percek, kiborulásaim a gyerek utáni vágy miatt. Mintha nem is velünk történt volna meg, olyan távoli és ködös az egész, pedig akkor komolyan hittem, hogy nem fog sikerülni és nagyon foglalkoztatott az örökbefogadás gondolata is, és lám, holnap 6 hónapos odabent a kisfiúnk. Azóta beszélgettünk róla már, hogy vajon mi lehetett a sikertelenség oka, miért kellett 2 évet várni rá, hogy teherbe essek,  de igazából csak tippelni tudunk. Zé-nek sem voltak tökéletesek az eredményei ugye, talán nekem is volt gondom az inzulinommal, bár ez azért vitatható, valószínűleg ez nem fog kiderülni. A konklúzió minden esetre az, hogy nagyon oda kellene figyelnünk arra, hogy mit eszünk, mert nem hülyeség, hogy az vagy amit megeszel, és a gyorsan felszívódó szénhidrátok tömege valóban nagyon káros. Hiszek abban, hogy a diéta amit csináltam, még ha nem is annyira szigorúan nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a baba most a pocakomban van. Pár hete volt nálunk egy gyerekkori barátnőm, akinek éve óta van egy betegsége amiről valójában csak találgatnak, hogy mi lehet. Az egyik orvos autoimmun betegségre tippel, mások lyme kórra, szteroidokat kell szednie, az ízületei begyulladnak, van hogy nem tud pl leguggolni, de még az ágyból felkelés is nehezére esik. Mindent kipróbált már, a természetes és a hagyományos gyógymódok egész palettáját, mígnem elkerült egy dietetikushoz, aki a paleolit táplálkozást javasolta Neki. Elkezdte csinálni nagyon szigorúan, tényleg nem eszik egyáltalán szinte szénhidrátot, cukrot stb.. és mostanra sokkal jobban lett. Csökkenthették a gyógyszeradagját, nincsenek megdagadva az ízületei és 100x jobb a közérzete. Én nem vagyok egy természetgyógyászat és bio fan, de sok helyről hallottam már, sőt a magam bőrén is tapasztaltam, hogy a dolog valószínűleg használ. Sajnos mos én is nagyon elkényelmesedtem, de nagyon vissza kéne térni, ha nem is a szigorú diétához, de legalább jobban megnézni, hogy mit eszünk. Az evésről jut eszembe. Épp a Balatonon emlegettem, hogy kéne ültetni egy fügefát, mert a friss fügénél kevés jobb gyümölcs van a világon, erre tegnap kutyasétáltatás közben ráleltem egy hatalmas füge bokorra (vagy fa, én nem is tudom:)) Még csak most kezd érni, le is teszteltem jó-e és nem csalódtam.  Bízom benne, hogy nem eszik el előlem, mert nagyon csalódott leszek. :D

A másik dolog amiről  elmélkedni szoktam az a barátságok kérdése. Mostanában újra inkább a gyerekkori, igazán régi barátaim kerültek előtérbe, akikkel volt, hogy hónapokig, sőt még tovább nem is beszéltünk, részben az én hibámból, mert nekem lettek új, igaznak gondolt barátaim, új közegbe kerültem/tünk, más dolgok foglalkoztattak és valahogy elsodort egymás mellől bennünket az élet. Aztán az igaznak vélt, gyorsan jött barátok elkopni látszanak, valószínűleg ha kint lesz a bébi még jobban leszakadoznak, már nem leszünk annyira érdekesek, mert kevesebbet fogok valószínűleg az éjszakában pörögni, vagy mert egyszerűen már más dolgok foglalkoztatnak. Jujj ez úgy hangzik véglegesen megöregedtem, de azért nem erről van szó, csak egy idő után az ember kinő a majdnem minden hétvégén bulizásokból és ez nem a gyerek miatt van, hanem mert megunja. Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem, hogy ha valaki bizonyos kor felett minden hétvégén vagy akár hetente többször is bulikban tölti az időt az valami elől menekül és sok esetben tényleg ezt látom a környezetemben. Viszont ősszel szeretnék még nagyon sokat moziba, színházba és egyéb helyekre járni, hogy kicsit feltöltődjünk a tél előtt, amikor is már 4-en (természetesen Bodza kutyát is beleértve) töltjük meg kis lakásunkat és ismerkedünk egymással.