No hát az történt, hogy átestem a második cukorterheléses vizsgálaton (az első a 18. héten volt és azért csinálták, mert a húgyúti fertőzésem kapcsán ketonokat találtak a vizeletemben, ami utalhat cukorbetegségre), és nem lett valami szuper. Az éhgyomri 4.3 ami teljesen jó, múltkor is ennyi volt, viszont a 120 perces 7.6 lett a múltkori 6.3 helyett. Ez még a normál tartomány felső határa, mert kevesebbnek kell lennie 7.8-nál, de azért lehetne jobb is, úgyhogy a kortörténeti előzményeimet tekintve (ugye voltam én már inzulin rezisztencia gyanús is) diétára fogtak. Nézzük a jó oldalát, legalább szifiliszem nincs, mert erre is csináltak szűrővizsgálatot. Szóval azt hiszem bele kell törődnöm, hogy kénytelen leszek életem hátralévő részében egészségesen élni, mert az a cukormumus ott jár mindig a sarkamban, és kicsit nem figyelek oda hát ezt teszi velem. Egyébként meg Daniért és a még tervben lévő kishúgáért mindent, úgyhogy én egész hátralévő életemben kész vagyok mohákon és zuzmókon élni, ha ez az ára az ő egészségüknek. A doktorbácsi egyébként most kivételesen csinált ultrahangot, mert a 27. héthez képest túl nagynak találta a hasamat, és ha nagyobb a gyermek, vagy több a magzatvíz a kelleténél az is utalhat cukorbajra. Sajnos az ő uh gépe nem valami profi, úgyhogy én semmit nem láttam csemeténkből, de állítólag minden rendben van vele, csak 1 héttel nagyobb a koránál, ami egyébként kb. valós is, és a fürdővize is teljesen normális mennyiségű. Ezen kívül még megtapogatott és megállapította, hogy nincsenek a beleim megdagadva, így arra a következtetésre jutott, hogy nekem jobban megnyúltak a hasizmaim a kelleténél, úgyhogy végezzek hasizom gyakorlatokat, ha nem akarom szülés után húzni magam után a belem. Ezt azért nem így fogalmazta meg, de a lényeg gyakorlatilag ez. Egyelőre még nem tudom hogy kell egy görögdinnye méretű hassal hasizmozni, de hétfőn elzarándokolok a terhestornára (ó de gyönyörű) és ott majd remélem felvilágosítanak.
A gyerekszoba mondhatni egész jól halad, a Németországban élő nagymama jóvoltából megvesszük hétvégén az ágyát, a festés valamikor október elején kezdőik, a dekoráció másik része már nagyjából kész van, már csak a pincéből kellene édesapám segítségével elhordani a cuccokat a Balatonra, hogy a lakásból lehordhassuk azokat amik nem kellenek, meg persze kellene még függöny, szőnyeg ésatöbbi, de hát mindent szép sorjában. Ami nem kell az a ruha, mert annyit kaptunk már, hogy szerintem 3 hónapig biztos, hogy egy zoknit sem kell neki venni. Egyébként még így is, hogy ennyi mindent kapunk kölcsön, illetve ajándékba úgy érzem, hogy soha nem lesz vége a kiadásoknak, mondjuk ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy nemrég költöztünk új lakásba és még a hiányos berendezést is meg kellett többé kevésbé oldani. Ezt még tetézi, hogy hirtelen 30 fok helyett 13 lett és rá kellett döbbennem, hogy minden felsőm a köldökömig ér, illetve a kabátjaimat nem tudom összegombolni. Hát itt tartunk most ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése