Hurrá nyár!

Tényleg hurrá, de azért annyira mégsem felhőtlen, mert Danit az összes létező kór megtámadja, úgyhogy az elmúlt két hétben volt vírusos toroknyavaja, ótvar (wtf??), és múlt hét szombaton újabb vírus, úgyhogy mire a tapolcai ügyeletre értünk a gyereknek 40 fokos láza volt. Injekció, egy jó adag aggódás, vasárnap haza cipeltettük magunkat anyukámmal de a gyereknek már kutya baja sem volt. Az elmúlt 2 hétben 1 alkalommal volt a Balatonban kb. 15 percet, de ha nem megy vízbe akkor is beteg lesz lásd a fenti felsorolást, úgyhogy én már nem tudom mi tévő legyek. Adtam neki az immunotrofina nevű csoda immunerősítőt, most visszatérünk a c vitamin béres csepp kombinációjára, de ha valakinek van valamilyen tuti tippje ne tartsa magában. Nem tudom mi lesz így a bölcsi projekttel, mert ha ez a tendencia folytatódik, akkor a dolgomat nem megkönnyíteni, hanem megnehezíteni fogja, mert mondanom sem kell Dani igazi férfi módjára viseli a betegséget is, azaz non stop nyavajogva, rajtam lógva, semmi sem jó módban tengődik, ami igencsak megterhelő, persze 40 fokos lázzal ez abszolút érthető. Plussz minden betegség, helyszínváltoztatás, minden apróság azonnal kibillenti az alvásból ami amúgy sem fényes és máris óránként-félóránként kel, persze csak a cumisüveg nyugtatja meg és nem túlzok, de simán megiszik 1 liter vizet éjszaka. Így is felkel, de ha megkapja a vízadagját lefekszik és vissza is alszik. Ma éjjel nagy keményen belevetettük magunkat az újabb megszorításba- nem kap vizet a gyerek- ennek az lett az eredménye, hogy 10 percenként kelt fel és ordított, fél 4-ig bírtuk, akkor adtam neki, meg fél 7-ig még egyszer, megivott 6 dl vizet és megint úgy kelt hogy tiszta pisi volt minden. Most megpróbálkozunk a sima cumival, engem már az sem érdekel ha 1.5 évesen fog rászokni a cumizásra csak aludjon már végre, csak attól félek, hogy cseberből vederbe esünk, mert most meg azt dugdoshatom majd vissza a szájába egész éjszaka. Szóval nem egyszerű alvás terén ezzel a Dániel gyermekkel, mióta megszületett azóta alváskálváriában vagyunk. Nem tudom mikor vagy hogyan lesz ennek vége, de remélem kistesó te nagyon jó alvó leszel. :D

Nahh ennyit a siránkozásról, mert egyébként minden csodás! Holnap végre a mi kis családunk útra kel együtt, ismét a Balaton felé vesszük az irányt és úgy tűnik 1.5 hetet végre együtt tudunk majd tölteni nyugalomban és békességben. Csütörtöktől Zé apukájáék is csatlakoznak hozzánk, úgyhogy Dani fürdőzhet a nagyszülői szeretetben én pedig nyilván felpolcolt lábakkal mentás limonádét kortyolgatok majd a fák hűs árnyékában. :D 

Ámen

víz

Ha már nyár akkor víz, igaz nálunk nem az önfeledten pancsoló baba képére kell asszociálni, hanem az iszákosra, aki az esti nyugovóra térés és a reggeli ébredés között képes benyakalni akár 1 liter vizet is. Erről már megint én tehetek, valamikor hónapokkal ezelőtt romolhatott el, ugyanis ha éjszaka felébredt megitattam és egyből vissza is aludt és én ennek rettentően örültem. Aztán eljutottunk ismét az óránként ébredéshez és az óránként itatáshoz, majd Zé kitalálta, hogy tegyük oda neki a cumisüveget és majd kiszolgálja magát. Ez is bejött, boldogság, csak arra nem gondoltunk, hogy ilyen mennyiségben fogja a kis béka éjszaka fogyasztani a vizet és ha elfogy akkor persze reklamációt nyújt be, illetve ha valami bemegy annak ki is kell jönnie. Ennek eredményeként reggelre úszik minden én pedig megtanultam a box utcában dolgozók sebességével pelenkát cserélni az éjszaka közepén. Most ismét szigorítunk, nem kap vizet csak lefekvés előtt, meg valamikor hajnalban. Egészen könnyedén vette, érdekes mert ha Zé megy be hozzá éjjel, hogy feküdjön le aludni akkor szó nélkül engedelmeskedik, hiába az atyai tekintély na..:) Úgyhogy így 1.5 év elteltével is mondhatom, hogy az alvással küzdünk folyamatosan, de már nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, pláne hogy délután nagyokat alszik és mostanában reggelente 8 körül kel és többnyire este fél 9-9 között már az ágyikójában van. 

A másik jelenség, ami beköltözött békés családi életünkbe a hiszti. Úgy 2 hete kezdődött még a Balatonon elég intenzíven és látszólag ok nélkül tört rá Dánielre a sírás-rívás kesergés és akkor még nem nagyon értettem hogy most mi is történik a fiacskámmal. Azóta ez állandósulni látszik és ráeszméltem, hogy ez már annak a bizonyos rettegett dackorszaknak az előszobája. Van amikor nem is tudjuk mi baja, egyik pillanatban visít a másikban a földön fetreng röhögve, mi meg csak nézünk egymásra, hogy ezt meg vajon mi lelte. A reggeli és a délutáni ébredés után általában kezelhetetlen szegény, nagyon fájhat neki, hogy fel kellett kelnie, a "nem kapok meg valamit és ez nagyon fáj nekem típusú hiszti"  még egész jól kezelhető eltereléssel szerencsére. Szóval szeszélyes Dániel úrhoz is hozzászokunk lassan és megpróbálunk végtelenül türelmesek maradni, szerencsére úgy gondolom többnyire azért sikerül.

Múlt héten megnéztünk egy kisdedfelügyelő helyet, ami elég szimpatikusnak tűnt, legalábbis amire nekünk kell arra tökéletesen megfelel, és ha minden jól megy szeptembertől heti 2 napot  fog oda járni a kismaki. Szerintem mindenkinek jót fog tenni.

Öcsike jól van, meglestük 4-d-n múlt héten, jó nagy babának mérték, már 700 gramm volt, ami 26 hetesnek fele meg tehát kb. két héttel nagyobb a koránál. Kicsit meg is ijedtem, hogy nehogy a cukor miatt legyen, úgyhogy most komolyan veszem a diétát elhatároztam nem csak úgy figyelgetek, már lassan egy terheléses vizsgálat is aktuális lesz úgyis. Utána a kedves nővéremék jóvoltából elmentünk Zé-vel végre moziba, megnéztük az új Miyazaki filmet, ami mindkettőnk lelkének nagyon jót tett. Próbálok majd ebbe valamiféle rendszert vinni, hogy októberig azért el tudjunk szabadulni kettesben is kicsit az én drága férjemmel, mert utána egy jó ideig el leszünk ismét foglalva azt hiszem. Nem bánom egyébként, imádom a gyerekeimet, a legjobb dolog, hogy vannak és szerencsére úgy érzem ebben Zé is osztozik velem, úgyhogy kijelenthetem talán, hogy boldogság van abszolút. :)