Tavaszodik

Végre, végre, na nem mintha olyan kemény telünk lett volna, de remélem lassan jön a kikelet, egész nap kint leszünk, meg megyünk a Balcsira, jajj azt nagyon várom:) Dani nagyfiúsodik, néha már feszegeti a határait, aminek most elsődleges célpontja szegény kutyánk, akit eddig csak puszilgatott és simogatott, hát most már kap egy két pofont is, minket általában harapdál, de ezt én rontottam el, mert először poénra fogtam és röhögtem rajta, hát most azt hiszi a fiatalúr, hogy ez baromira vicces. Még nem tudom egyelőre ez a fegyelmezés dolog hogy is működik, olyan nehéz, mert közben meg annyira aranyos, hogy nem lehet rá haragudni, de hiába cukimuki mindent azért nem szabad. Hirtelen az jutott eszembe, hogy beküldöm a szobájába, de ez nem tudom jó taktika-e, egyrészt mert nem érti és azonnal kijön, másrészt meg nem szeretném ha a szobájához negatív dolgokat társítana. Ma felvetettem Zé-nek hogy lehet el kellene vele mennünk úszni, hogy kicsit az energiáit ott is levezesse, néha kezdem azt érezni, hogy nem vagyok elég, pedig megpróbálom sokszor játszótérre vinni, meg úgy egyébként gyerekek közé és akkor el is fárad meg úgy látom rajta élvezi az új közeget. Itthon bajban vagyok, pláne akkor amikor főznöm kéne, meg úgy általában mással is foglalkoznom nem csak vele. A játékai nem igazán kötik le, nem tudom hogy unalmasak-e vagy ez ilyen életkori sajátosság, de egyedül nem ül le játszani csak ha ebben én is részt veszek. Egyébként kis ideig elvan egyedül, de akkor járkál a lakásban és/vagy pakol. Az alvása egy betegség miatt elromlott, volt itt megint óránként kelés stb, de most úgy tűnik kezd helyreállni a béke. Szegény nagyikám kórházban van itt Pesten, előtte Székesfehérváron megműtötték, úgy sajnálom és nagyon remélem, hogy jobban lesz és hamarosan hazamehet, mert nem jó ez a kórházban fekvősdi, pláne nem 90 évesen, akkor már legyen nyugta az embernek és ne nyaggassák. 

Első lépések

Két héttel ezelőtt, amikor Zé hazaért a munkából én meg lerohantam a kutyával Dani megtett kb. 1 métert egyedül. Egyértelműen apjának tartogatta az új tudományának bemutatását, aztán az este folyamán még nekem is megmutatta milyen új képességre tett szert. Onnantól kezdve szó szerint nem volt megállás, mert egyfolytában gyakorolt, két napra rá már keresztül kasul szelte az egész lakást és most hétvégén megvolt az első utcai séta is, mely után a gyermek egy kis disznó fizimiskáját vette föl, mert egy párszor meghepergett az utcán. Beszédfejlődés tekintetében is nagyot ugrott, nagyon sok szót próbál utánozni, mondja már hogy "baba", "mama", (de nem tudom, hogy tudja e a jelentését), szintén múlt héten mondta először, hogy "nyanya" az én lennék:), a szöszt és a sajtot egyelőre a "zás" szóval fejezi ki, a pápá, pedig tátá és szinte mindent megért. Elkezdődtek a kisebb hisztik is, nem nagyon akar bepelenkázódni, körmöt vágni, enni, öltözködni, cipőt felvenni, amit én mindig nagyon kedvesen próbálok tolerálni, de néha azért nehéz vele:) Ugyanakkor meg már minden sokkal könnyebb, napközben a nővéremékkel nagyon jól elvan, néha el tudunk szabadulni Zé-vel, ami sokat számít, éjszaka többé kevésbé alszik, úgyhogy 1-2 hétvégi barátnős estére is volt példa az utóbbi időben. Sokat jövünk-megyünk ha éppen nem beteg, illetve relatív sokat, mert nem vagyok híve a gyerekek ide oda rángatásának csak azért mert az anyuka unatkozik vele otthon. Keddenként általában ringatón vagyunk, barátokkal találkozunk, játszóházba is szoktunk menni, ma délelőtt sütött a nap, úgyhogy játszótéren is voltunk, ahol a homok a legizgalmasabb dolog. Várom már a tavaszt, mert ha úgy alakul hogy még itthon leszek, akkor biztos sokat fogunk játszózni. Ha úgy alakul.... jajj most lehet van egy munka kilátásban, ami jó is lenne meg nem is, mert jó lenne egy kicsit dolgozni, pénzt keresni, de az hogy 8 órában más legyen vele és 2 héten belül találjunk valakit aki vigyázna rá, mert a bölcsibe most nem fogják felvenni az nem tudom menne-e. Még semmi nem biztos, gyakorlatilag állásinterjún sem voltam, úgyhogy előre nem stresszelem magam, majd meglátjuk ha élesedik a helyzet. Minden esetre szörnyű, hogy már itt tartunk és ezen kell gondolkodni, hogy jajj mi lesz hogy lesz, ha elkezdődik a dolgozó anya életem. Még minden képlékeny, most elméletileg az az álláspontunk, hogy áprilisig tesó projekt is van, ha összejön hurrá, ha nem akkor májusban kezdi Dani a magánbölcsit én pedig júliusban megyek vissza dolgozni, aztán szeptembertől remélhetőleg az államiba is felveszik. Azért reménykedem kicsit a kishugiban (vagy kisöcsiben haha), igazából ha néha a hajamat is tépem, meg nehéz, de élvezem ezt a gyerekezést, jó Danival nagyon, neki is velem a legjobb valószínűleg. Igazából ha májusra kifizetődik a hitelünk, amiért most kicsit meg kell küzdeni, akkor sokkal könnyebb lesz már anyagilag is minden, most csak az adósságaink miatt kínlódunk, ha nem kéne lukakat tömködni szerintem kijönnénk a pénzünkből. Hát most ezek vannak, izgalmas időszak elé nézünk az biztos:)