Éreztem, hogy mozog?

Ma léptünk a 16 hétbe és miközben Zé-vel a kanapén ülve vártuk a vendégeket 14.00 óra körül éreztem valamit, ami talán Ő volt. Mintha egy nagyobb buborék haladt volna végig a köldököm alatt és utána nem sokkal két nagy dobbanás, szívveréshez hasonló, de sokkal nagyobb annál, és csak egyszer. 

Innen folyt. köv. mert a szőrös elsőszülöttem ( a kutya ) nagy szemeket mereszt rám, hogy vigyük már le sétálni.

No meg volt, és a ma elfogyasztott chips, ropi, ribizlis tiramisu mellé toltunk még egy kis fagyit is, de azt hiszem ennek véget kell vetnem, ha nem szeretném elefántként zárni a terhességet. 

Mozgalmas hétvégénk volt, rám valahogy elég erősen rám tört 3 hónap gyakorlatilag nem nagyon kimozdulás után, hogy most már azért szeretnék elmenni valahova, megérintett a nyári, "kerthelységekben fröccsözés" hangulata, úgyhogy elhatároztam, hogy most már ideje lenne kicsit belevetni magunkat a társasági életbe. Így aztán a szombat délelőttöt a Kopaszi gáton töltöttem, majd este unokatesómmal csaptunk egy "görbe estét". Ami annyiból állt, hogy beültünk egy helyre a belvárosban és beszélgettünk. :) 

Ma pedig unokatesómék voltak itt tündér kisfiúkkal, hogy átadják az esküvői meghívójukat. A baba tényleg mintagyerek, szerintem mindenki ilyet szeretne. Jön-megy, egyfolytában vigyorog, mindenkivel barátságos, este 8-től reggel 7-ig folyamatosan alszik akármi is történik, eddig nem nagyon hittem, hogy létezik ilyen, de úgy látszik mégis. 

Pocakkal szerdán megyek legközelebb a dokibácsinkhoz a kórházba, sajnos őt nem fogom látni, mert csak leveszik a vért az AFP vizsgálathoz, tokszoplazmózist néznek, és rh ellenanyag szűrés lesz. Szerdától még két hét és egy nap, míg újra láthatjuk majd, mert akkor lesz a 18. heti genetikai ultrahang.

Jelen

Kicsit eltűntem, mert igazából most nem történik semmi különös, azon kívül, hogy a hasam elkezdett elég gyors ütemben növekedni, úgyhogy már a héten a buszon is átadták a helyet, "üljön le kismama" felszólítással, úgyhogy vigyorogtam magamban. Ez eddig megtörtént egyszer, azt mondják ne is számítsak rá túl sűrűn, de optimistán tekintek a jövőbe. :D A gyerek még mindig csak gyerek munkacímen fut, lehet ez így is fog maradni. Egyszerűen nem jutunk dűlőre az apjával, illetve a többi x emberrel aki általában nem rejti véka alá a véleményét azzal kapcsolatban, hogy neki tetszik e egy adott név vagy sem és valószínűleg túl befolyásolhatóak vagyunk, bár engem talán kevésbé érdekel ez a momentum. Inkább arrafelé tendálnék, hogy utódunk neve ne egy legyen a 3 millióból, és lehetőség szerint ne a Józsefhez hasonló tucatnevet kapja. Tudom, akkor legyen radiátor, na de azt azért mégsem.
Egyébiránt ma rám tört, hogy annyi mindent szeretnék még decemberig csinálni és annyi mindent kell vásárolnunk és a szobáját is be kell rendeznünk és még tudja az ég, illetve a sok tapasztalt anyuka, hogy mi mindent kell elvégeznünk amiről halvány fogalmunk sincsen. Úgyhogy én már legszívesebben ma belevetném magam az őrült lakásátrendezésbe és szoba átalakításba, amire Zé csak azt mondta, hogy olvasott erről, ez a fészekrakó ösztön. Bármi is, de elég sokat kell küzdenie egy kismamának magával. :)

Vajon milyen lesz az élet hármasban, avagy családdá fúzionálásunk jövőképe

Ez a bejegyzés azért születik, hogy majd amikor már idekint is hárman leszünk, jót mosolyogjak naivságomon, vagy épp ellenkezőleg, megveregessem a vállam, hogy lám lám, lehet ezt tényleg így is csinálni. Szerintem minden gyermeket még nem nevelő nő és férfi úgy képzeli el a gyermekáldást követő életét ahogyan az előtte is folyt, maximum azzal a különbséggel, hogy nem kettőtök, hanem már egy harmadik, negyedik, sokadik fél logisztikai és egyéb szervezést igénylő dolgait is meg kell oldani, enni kell adni neki is, és adott nm-en többen fogtok osztozni. Mondjuk ki, bármennyire is vágyik valaki arra, hogy gyermeke szülessen, az addigi életét a legcsekélyebb mértékben szeretné feladni és azt várjuk, hogy a családunkba érkező személy illeszkedjen be a mi napi rutinunkba. Akkor aludjon amikor mi alszunk, akkor egyen amikor mi okos felnőttek jónak látjuk, szeresse a barátainkat és örüljön annak, ha a nagyira bízzuk, hogy mi társadalmi életet élhessünk, legyen jól szocializált és ha mi éppen úgy kívánjuk egyedül is tudjon játszani. Nyilván ezek nagyon sarkított dolgok, de ki ne vágyna egy mintababára, már ha egyáltalán létezik ez a fogalom.

Aztán a gyakorlat bizonyára sokszor mást mutat, én 3 éves koromig nem aludtam éjszaka, sőt ha nem ordítottam az örömünnep volt. A nagybátyámék a legenda szerint egyszer hazamentek a Balatonról, ahol együtt nyaraltunk, mert nem tudták már elviselni sz éjszakai műsoromat. Ilyen is van és valószínűleg ezzel az ember nem tud mit kezdeni azon kívül, hogy elcipeli a gyereket az orvoshoz, aki az esetek 90%-ában nem talál semmit, majd útjára indítja a szülőket azzal, hogy ez egy ilyen műfaj. Amit igazából mi szeretnénk elkerülni az az, hogy teljes mértékben a gyerek irányítsa az életünket, mert úgy gondolom, hogy mi vagyunk a felnőtt érett gondolkodók és sajnos ha tetszik a kisdednek, ha nem élete első pár évében mi tudjuk, vagy legalábbis reméljük, hogy tudjuk, hogy neki mi a jó és próbáljuk majd abba az irányba terelgetni. Minden esetre nem szeretnénk ha maximálisan ő irányítaná az életünket. Szeretnénk vele utazni, kirándulni, beülni egy kávézóba, kutyát sétáltatni, vagy a barátainkkal találkozni minden olyan para nélkül, hogy jajj de mi lesz akkor ha sírni fog, vagy elalszik, vagy nem alszik, mit eszik, mit nem eszik, hol alszik, de ott hogy alszik. Nyilván nem az első hónapban szeretnénk azt kívánni tőle, hogy ezen igényeinkhez alkalmazkodjon, de nagyon bízunk benne, hogy sikerül egy olyan kompromisszumot találnunk, ahol egyik fél érdekei sem sérülnek nagyon. :)

12. heti kombinált szűrés

Május 29-én kedden túlestünk a 12. heti kombinált szűrésen egy budai magánklinikán, amit a legjobbak között szokás emlegetni kismama körökben és nem bántuk meg egyáltalán, hogy oda mentünk. Valóban nagyon profik, amint odaértünk levették a vért, az ultrahangra egy kicsit várni kellett az időponthoz képest, de nem volt vészes. Érdekes, valahogy sokkal kevésbé izgultam, mint ahogy az tőlem elvárható lenne,  annyira biztos voltam benne, hogy egészséges a babánk és inkább azt vártam, hogy láthassam, hiszen most már nem csak egy kis "zigóta", hanem kész emberke. Zé-nek ez volt az első "találkozása" vele, ő szegény izgult helyettem is. :) Az orvos és az asszisztens is nagyon szimpatikusak voltak, elröhögcséltünk a vizsgálat előtt, aztán végre megpillantottuk a kis pockot. Teljesen be volt gubózva, a legrosszabb pózban amiben csak lehetett, az orvos azt mondta, hogy azt látja, hogy nagyon kell pisilnem (vizsgálat előtt már nem mehettem el), de így sajnos mást nem lát, úgyhogy kiküldött minket azzal, hogy menjek el nyugodtan a mellékhelységbe, egyek csokit, esetleg igyak kólát, mászkáljak kicsit fel alá a lépcsőn és reménykedjünk, hogy ezután úgy fog helyezkedni, hogy meg tudja vizsgálni. 10 percig ezeket a tevékenységeket végeztem, majd amikor újra bementünk szerencsére kimozdult a rossz pózból gyermekünk, sőt el is kezdett mozgolódni, úgyhogy most meg alig tudta néha leméricskélni úgy ficánkolt. Rögtön a tarkóredőt mérte, 1.1 mm, ami nagyon jó, az orvos azt mondta ennél kisebb értéket kb. nem is produkálhatott volna, úgyhogy már itt hatalmas kő esett le a szívünkről. Utána rögtön az orrcsont következett, szerencsére jól látható, így ezzel sincs probléma és szép sorjában megmért mindent, miközben mi csemeténkben gyönyörködtünk. Tényleg hihetetlen volt látni, hogy ilyen picike, de megvan mindene, az ujjacskáit egyenként meg lehetett számolni, láttuk ahogy mozgolódik, emelgeti a pici kezét, hát teljesen elolvadtunk mindketten, már most imádjuk. Szerencsére minden értéke rendben van, hallhattuk a szívét dobogni és legnagyobb meglepetésünkre az orvos megkérdezte, hogy szeretnénk-e a gyerek neméről beszélgetni, mire mi csak hüledeztünk, hogy hát ha már lehet tudni valamit akkor persze. 90-95%, hogy KISFIÚ, úgyhogy bejött Zé ismerősének a jóslata és én is kisfiút éreztem mostanában, bár az valószínűleg azért, mert többen mondták, hogy szerintük fiú lesz. Szárnyalltunk a boldogságtól, mikor kijöttünk a vizsgálatról, még a vér eredményeket meg kellett várnunk, de azon már egyikünk sem izgult, inkább körbetelefonáltuk a családot, hogy elújságoljuk a hírt.

A vizsgálati eredmények az alábbiak lettek:

Terhességi kor: 12+4 (nagyobb picit a koránál)

CRL: 59.6

BPD: 16.3 (Fejátmérő)

NT: 1.1 mm

NB: látható

FHR: 166/perc

HC: 78.3 (Fejkörfogat

AC: 56.4 (Haskörfogat)

FL: 7.6 mm (Combcsonthossz)

Anya súlya: 60 kg

Terhességi kor: 12+4

Free b-hCG: 47.        1 1.15 MOM

PAOO-A 2,601 0.76 MOM

Magzatvíz mennyisége: átlagos

Placenta helyzete: Hátsó fali

Koponya épnek, mellkas zártnak látszik. Normál hasi echogenitás

Négy végtag látható.

Down szindróma kockázata 1:23 412-höz

Edwards szindróma 1:276 313

Patau szindróma 1:650 456-hoz

Ma már a 13. hétbe léptünk, tényleg rohan az idő. A nyár szokása szerint elrobog majd és ősszel meg csak kapkodjuk majd a fejünket, hogy már itt tartunk. Barátnőmtől kaptunk már egy csomó dolgot, aminek nagyon örülök, hogy nem kell megvennünk, mert pár hónapig fogjuk csak használni, illetve nagy névkeresésben vagyunk, amit nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, de majd csak lesz neve is a gyereknek. Amik nálam szóba jöttek az a Zétény, Benedek, Csanád, Máté, Ábel, Boldizsár, Zé-nek az Ádám, Dani, Krisztián, Csanád, Boldizsár, Olivér, meg még biztos csomó más, de most ezek jutottak az eszembe. Egyelőre a közös nevező a Dani, de még azért gondolkodunk rajta, túl felkapott névnek tartom, de nem lehet minden szempontot figyelembe venni, mert tényleg nem lesz neve szegénynek.

Végezetül egy újabb sztárfotó a trónörökösről: