2015. május 8., péntek

Újabb fél év

Fél éves lett Ábelke, sőt most már lassan 7 hónapos.....Tegnap találkoztam a játszótéren egy ismerőssel, akinek szintén most született a 2. babája és viszonylag kicsi a korkülönbség a két gyerkőc között. Túlélési praktikákat kérdezett tőlem az első időszakból, de egyszerűen nem emlékeztem arra, hogy mi volt. Pedig most volt. Valószínűleg egyrészt a fáradtság, másrészt nem csak a szülés, hanem az azt követő küzdelmes időszak is kitörlődik az ember agyából és csak a jóra és szépre emlékszünk.
Mi fél év? Egy szempillantás. Nem vagy már csecsemő, hanem kisbaba, nevetsz, kiabálsz, huncutkodsz, imádattal lesed a bátyád minden mozdulatát, aki tegnap a délutáni alvásból ébredés után odabújt hozzád, megpuszilt és közölte, hogy szeretem Ábelkét. Ilyenkor kisimulnak a ráncok, lazulnak az éjjeli ébrenléttel töltött órák miatti 100 kilós súlyok a szemhéjamon és béke van egy nagy burok, csak mi négyen és nem számít semmi más. Persze nem egy rózsaszín habcsók az élet, mint ahogy ebből a mondatból kitűnik, mert kialvatlanság is van, állandó pakolás, pelenkacsere, mosás, szárítás, ruhák elpakolása, mosatlan edények szűnni nem akarok tömkelege és mindezek állandó körforgása megállás nélkül, mert itt egybe folynak az éjszakák és a nappalok, majdnem mindegy, hogy éjjel egy óra van vagy délután mindig ébren vagyunk, ringatok, etetek, altatok. 
És én ki vagyok?
Nehéz meghatározni magam nélkületek, talán most nem is kell, hiszen mondhatom, hogy minden percemben anya vagyok. Emellett a férjem felesége is vagyok, pontosabban kellene, hogy legyek, de ez egy elég kevéske szelete most az énemnek. Pedig tudom, hogy újra társsá kell válnom, újra kell finomhangolnunk, mert az anya, apa szerepek, a munka, az iskola, a hétköznapok monotonitása kicsit közénk ékelődött. 
Lassan azon töröm az agyam, hogy hogyan legyek dolgozó nő is, de itt még erősen homályos a kép, hogy milyen irányba induljak, hogy tudom a többi szerepemmel majd ezt összeegyeztetni, hogy lehet majd azt kivitelezni, hogy ne legyen állandó lelkiismeret furdalásom azok miatt az órák miatt amiket nem veletek töltök. Szép lassan készülnöm kellene a munkaerőpiacra való visszatérésre lelkileg és szellemileg is, kezdve azzal, hogy ismét nekifutok az angol tanulásnak, csak ahhoz is idő kellene... kellene:D Talán végre az első lépést megtettem valami felé amit nagyon régóta halogatok, ez pedig a vezetés. Igaz még csak az első órám szombaton lesz, de legalább már odáig eljutottam, hogy felhívtam egy oktatót. :D
Szimplán csak nő vagyok, ki szeretné ezt a két gyermek általnyúzott, hordott, nyújtott testet kicsit visszaformálni. Fontos számomra, hogy a barátokkal lelkizzek, röhögjek ha még csak ritkán adatik meg erre a lehetőség akkor is, mert egyszer felnőttök és már nem elsősorban rám lesz szükségetek, hanem a magatok útját fogjátok járni, és akkor sem szeretnék arra eszmélni, hogy az évek során elfogyott mellőlem mindenki.

Mindenek előtt még a nyáron vár ránk egy kisebb lakásfelújítás, ugyanis sikerült nagyobb lakást vennünk, ami hatalmas boldogság, mert ez a 46 nm már igencsak kicsinek bizonyult. Úgyhogy most az izgalmas tervezgetés fázisánál tartunk, szeretnénk tényleg egy olyan otthont kialakítani, ami most már valószínűleg véglegesnek tekinthető, legalábbis egy jó hosszú időre. 
Szóval zajlik az élet és végre itt a nyár ismét, úgyhogy a hangulatom is sokkal jobb és pozitívabb, elkezdődött a Balcsi szezon is. 
Ábel ma először homokoztál és nagyon mérges voltál, hogy nem eheted meg az összes kezedbe kerülő faágat, lehetőleg egy maréknyi homok kíséretében. Ma először aludtál délután Danival egy időben kb 1.5 órát. Kinőtt a 3. fogad, ezt ma vettem észre, de már napok óta küzdesz vele éjszakánként, úgyhogy remélem most kicsit fellélegzünk  a következő fogig. 

2015. április 6., hétfő

Ábelnek

Lassan eltelik fél év mióta megszülettél és mostanra a kis nyekergő, pislogó újszülöttből hatalmas huncut, két foggal rendelkező gombóccá cseperedtél. Súlyban még Danit is túlszárnyalod, pedig ő sem volt pehelysúlyú, de te 4.5 hónaposan mért  9.2 kilóddal inkább az egy éves korosztályhoz tartozol. Te sem alszol, ami éjszaka rettentően rosszul tud esni és akkor dühöngök, sőt haragszom Rád és emiatt reggel mindig bűntudatom van, mert egyébként mindig mosolyogsz, mindig jókedvű vagy, hagyod a bátyádat érvényesülni és egyelőre csendben veszed tudomásul hogyha itthon van, akkor bizony nincs mese, nekem vele kell foglalkoznom. Érdekes, mert amikor ő bölcsiben van, az idő alatt kiköveteled a Neked járó maximális figyelmet. Fél évesen is már nagyon bölcs kisfiú vagy. Danit egyébként is imádod, amikor itthon van mindig őt figyeled és nagyon örülsz amikor odamegy hozzád, bohóckodik, de még akkor is amikor azt mondja "Jajj tesó, nem tudom mit csináljak már veled" :D (esküszöm nem tőlem hallotta :P) Még csak belőlem táplálkozol, vagy az éppen aktuális kezedbe kerülő plasztik játékot, vagy éppen valamelyik testrészünket próbálod elfogyasztani, de a napokban elkezdünk ismerkedni a Föld adta javakkal, úgy mint az alma, krumpli, sárgarépa. Szereted ha mondókázunk, énekelünk, olyankor is mindig kacarászol. Napközben sem jellemző, hogy túl sokat alszol, olyan 2x 40-45 percet ha itthon vagyunk, de a babakocsiban képes vagy 2 órákat is szunyókálni. 

A hétvégén Dani és köztem lezajlott párbeszéd ismét rávilágított, hogy a világ legcsodálatosabb dolga, hogy itt vagytok nekünk:

Dani - Nekem Ábel a barátom
Én: - Igen, Ábel nagyon szeret Téged
Dani - Én is nagyon szeretem Őt

 

2015. január 31., szombat

Mit csinálsz?

Micsinálsz anyu? Ez mi? Függöny mit csinál? Hol van Bodzakutya? Mit csinál eső? Hol szakad a hó? Kuyusok hova mennek? Mit nézzek meg? Mit csinál tesóbaba? Mit csinált a rugdalózója? Mit csinál füle? Hol van hangos puszi?:D Hol kell fényképezni? Anyu mit csinálsz te? Ez az elmúlt 1,5 perc kb:D

És a kedvencem: "Mit csináltam?" :D

Tegnap elkezdett egyedül játszani! Ez nálunk nagy szó, mert eddig kb. 3 perc volt az az idő amit nélkülünk bármivel is el tudott tölteni, de tegnap szinte egész délután a duplo állatokat és embereket fuvarozta a teherautóval a Normafára. :)