9 hónapos és először beteg

Súly: 10400 gramm, gyakorlatilag 2 hónapja nem nagyon hízott, ami az ő súlyából kiindulva nem is olyan nagy baj.

Centi:

Evések száma: Már nagyfiúsan étkezik:) Hajnalban szopi, 8 körül reggeli, délben ebéd, 16:00-kor uzsi, fél 7- 7 körül vacsi, 8 körül szopi. Éjszaka ahogy esik... még mindig nem tudok beszámolni boldogan átaludt éjszakákról és üde reggeli ébredésekről. A játszótéren bevezetésre került az ételek palettájára a homok is.

Alvás: Nem változott a helyzet, ma pl. éjféltől fél óránként kelt fel. Ok, most beteg szegénykém már lassan egy hete, de amikor nem beteg akkor is simán előfordul ilyen. (szerk. nem tudtam befejezni természetesen a bejegyzés megírását, de ma 2 hét után először csak 2x ébredt, úgyhogy csak szidni kell a büdös kölköt.:D Nem ringatom hiú ábrándokba magam, hogy ez huzamosabb ideig így is fog maradni)

Mozgás: Kúszik, most már nincs ejtőernyőzés, az már uncsi, járunk gyógytornára és szerintem ennek is köszönhetően nagyon sokat fejlődik. Most már megmutatja büszkén, hogy ki is tudja nyomni magát, de huzamosabb ideig azért nem produkálja, nehogy elbízzuk magunkat. Még nem ült fel és nem mászik, úgyhogy most hogy felépült egy 1.5 hétig tartó nyavajából ismét elkezdünk gyúrni.

Beszéd és egyéb mentális fejlődés:D: A Balcsin elkezdett ugatni, ha meglát egy kutyát mondja, hogy "Ba= Va, ott kezdett el integetni is, aztán van az a mondóka, hogy kop, kop kopogok... ő is próbálja mondani hogy kop kop és kopog valamin, ez most a sláger gyakorlatilag egész nap ez megy, továbbá nagyon ügyesen tud már tapsolni.

Egyébként meg remélem túl vagyunk  egy nagyon nehéz 2 héten, gyakorlatilag akkor kezdődött szerintem ez a fránya vírus, ami szegényt eléggé megviselte. Nagyon keveset aludtunk, nem tudtam gyakorlatilag letenni a kezemből, ha letettem 10 perc múlva már kezdődött is a nyekergés, akkor megint fél óra altatás, orrszívás, gyógyszerek belé tuszkolása, nem evés, sok sírás, Zé-vel sok veszekedés, kimerülés, kiborulás...na de ennek remélhetőleg vége! Soha többet betegség! 

Egy kedves ismerősöm, egy neten fellelhető írás és a fodrászom sajnálkozó pillantásai döbbentettek rá, hogy kicsit változtatni kell a rutinon. Már nagyon érlelődik ez, mert kezdek anyarobottá válni, sőt már az is vagyok és ez senkinek nem jó. Nem jó a babának ha idegbeteg a kedves mama, nem jó a férjnek, ha a felesége gyakorlatilag megszűnik létezni, nem jó nekem, mert tudom hogy idegbeteg vagyok, szenvedek, hogy a világ legjobb dolga történik velem amire annyira vágytam és igazából sokszor csak egy leharcolt test vagyok szellemi plussz nélkül, úgyhogy muszáj beépíteni a hétköznapokba a saját és Zé velem kapcsolatos igényeit is.

Ui: Kíváncsi vagyok kb. hányan olvastok rendszeresen, kommentelhetnétek ha olvastok ide hmm?:)

Újra itthon

Már a második hete, csak eddig próbáltuk felvenni újra a "szürke" hétköznapok fonalát, mert ugye itt se kert, se Balaton, ismét program a sétálás, mert nem úgy van ám, hogy egész nap csak fetrengünk a fűben, tépkedjük, vizsgálgatjuk, miközben ínyenc módjára nyalogatjuk a koszos kezünket. Szóval hálásak lehetünk a sorsnak és az elődeinknek, hogy lehetővé tették számunkra, hogy 6 hetet nyaraljunk a Balcsin, remélem egyszer Daninak is olyan sokat fog jelenteni az a hely, mint most nekem. Dani rengeteget fejlődött, most a kúszás és a mászás között félúton jár, természetesen most is csak ömlengeni tudok róla, mert egyre okosabb, ügyesebb és imádnivalóbb. Már a 6. fognál járunk, éjszaka még mindig felkel jó esetben 2-3 óránként rossz esetben óránként vagy akár fél óránként is. Azt leszámítva, hogy valószínűleg a nem alvástól azért kicsit megváltozik az ember személyisége és igazi házsártos asszonnyá válik, főleg szegény férjurával szemben, egészen jól el lehet lenni kevés alvással is. Tényleg legjobb dolog ami történt velünk az Ő, gondolom akinek gyereke van annak nem kell magyaráznom mennyi érzelmi plusszt ad ez a kis ember, mennyire leírhatatlanul szeretjük és gyakorlatilag most minden érte van, ami egyáltalán nem teher, ugyanakkor a másik oldalról rengeteget elvesz. A kettesben töltött óráink száma gyakorlatilag 0-ára korlátozódott, estére a nem alvástól teljesen hulla leszek, és az egész napos imádat után amit Dani kap, szegény Zé sokszor csak egy kifacsart sarokba dobott mogorva felmosó rongyot lát a felesége helyett. Ez nem Dani miatt van, amúgy is egy nagyon nehéz időszakon megyünk éppen keresztül, ami már jó ideje tart és ez mindkettőnket eléggé megvisel. Szerencsére Zé-nek sikerült új munkahelyet találnia, de még így is nagyon nehéz, szokatlan neki az új hely, új arcok, beilleszkedés, új feladatok, nem teljesen olyan minden mint ahogy azt az ember elképzeli, ettől csalódott, én türelmetlen, hogy semmi sem jó, közben állandó harc az anyagiakkal, bűntudat, hogy még mindig függünk a szüleinktől, akik nagyon sokat támogatnak stb... Nekem is össze kell szednem magam és több figyelmet fordítani a kapcsolatunkra, meg a lelkünkre és igenis valahogy meg kell oldanunk, hogy most már el tudjunk szökni legalább moziba, vagy akárhova, csak legyen újra Ő és Én. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott szülők lehessünk egy boldog babával, mert most már Dani elég nagy, rengeteg mindent megért és érez és biztos vagyok benne, hogy megérzi a feszültséget is ami sokszor kettőnk között van az apjával. Vannak tervek a jövőre nézve, szeretnénk egy önálló vállalkozást beindítani és nagyon hiszek benne, hogy sikerülni fog, úgyhogy most éppen ezen dolgozunk. Én a mai naptól elkezdem újra a jó öreg diétámat, mert ez már nem mehet tovább, hogy 9 hónapja gyakorlatilag édességen és egyéb szénhidráton élek. Danival 2 hete járunk tornázni, most nem Dévényre már, hanem rendes gyógytornára, ahol feladatokat kap és nagyon élvezi a kis maki:) Holnap 9 hónapos, úgyhogy megpróbálok róla majd írni egy státuszt újra.