18. heti uh és a felénél is túl

Hát hol is kezdjem.... Sajnos nagyon elmaradtam, mert otthon a net likvidálódott egy időre, a munkahelyemről regényt írni, meg hát azért mégis csak nehézkes. 

Szóval július 12-én csütörtökön 15.00 órára mentem a 18. heti genetikai ultrahangra, ahová sajnos Zé a munkája miatt nem tudott velem tartani. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehet ott, de nem vesztett túl sokat, mert gyermekünk nem igazán olyan pózban helyezkedett el, amiben megszemlélhettük volna a pofikáját.  A doktornő aki vizsgált csodájára járt "hát ez teljesen elképesztő" és hasonló szépeket mondott Dani fiúnk elhelyezkedésére már most különleges, tudtam az első perctől kezdve. Ő ugyanis teljesen keresztbe feküdt, a feje a gerincemnél volt, a lábai és a popsija pedig a köldökömnél, úgyhogy a fontos szerveit és testrészeit meg tudták szerencsére azért nézni, de 100 oldalas portfólió nem készülhetett  róla. 

Íme az egyetlen valamire való fotó, amit abban a pillanatban el tudtak róla készíteni:

Egyébként így is teljesen lenyűgöző volt, hogy ennyit nőtt mióta utoljára láttam, már tisztára baba formája van, már csak szép nagyra kell nőnie és erősödnie kell. Gyakorlatilag a fejlődési rendellenességek kiszűrése ezzel a vizsgálattal be is fejeződött, legközelebb elméletileg a 31. héten láthatnánk, de addig nem hiszem, hogy kibírjuk egy 4D ultrahangot mindenképpen szeretnék valamikor beiktatni. Bár ha nem mozdul ki ebből a pózból, nem sok értelme lesz, mert így nagyon semmit nem látunk belőle, bár tegnap jártam a saját orvosomnál is, aki megnyugtatott, hogy ezek általában pillanatnyi állapotok, nem így dekkol folyamatosan.Egyébként már hatalmas, 240 g volt már.

Voltam cukorterhelésen is, amit előbbre hoztunk amiatt, mert azokat a bizonyos ketonokat találták a vizeletemben, ami cukorbetegségre is utalhat és mivel anno kicsit rendetlenkedett az inzulinom ezért jobbnak láttuk előbbre hozni ezt a vizsgálatot. Szerencsére teljesen jó lett, 4.3 az éhgyomri és 6.3 a terhelt, valamint a vizelettenyésztési eredményem is negatív, tehát kigyógyultam a húgyúti fertőzésből is, remélem most egy darabig ilyen nyugalomban élhetem majd az életemet. Az orvosom azt javasolta kezdjek el kálciumot szedni, mert ilyenkor erősödnek a csontjai, szedjem a tőzegáfonya kapszulát, hogy ne jöjjön vissza ez a fertő és folytassam a vas szedését. A méhszájam is teljesen zárt, úgyhogy ebben a boldog tudatban kezdem meg holnap 2 hetes szabadságomat.

Rugdalózás

Az imént (15.22) mozgolódást éreztem a hasamban, odatettem a kezem és akkorát rúgott, hogy már a kezemmel is éreztem. :)

Nem múlik...

Mindenek előtt egy nagy bejelentés, szombaton 16.27-kor megszületett  gyerekkori barátnőm kislánya, 3500 g és 54 cm, nagyon kis szépséges. Izgalmas volt, mert pénteken este 8 körül írt smst, hogy bementek a kórházba, mert folyik a magzatvíz, de nincsenek fájásai, úgyhogy úgy is volt, hogy még este bemegyek hozzá, de aztán jött a vihar én meg nem akartam a húgyúti fertőzésemmel ázni, úgyhogy meggondoltam magam. Még olyan éjfélig sms-eztünk, aztán másnap semmi hír egészen kb. este 7-ig, hogy 16.27-kor megszületett a baba. No hát én rögtön sokkot is kaptam, hogy csak másnap 16-27-kor az több mint 20 óra ha jól számolom, de aztán kiderült, hogy szombat 3 körül indultak be csak igazán a dolgok, úgyhogy ahhoz képest az nem is annyira sok. 
Pénteken kénytelen voltam leballagni a háziorvosomhoz, mert visszatért ez a jó kis fertőzésem, aki ismét felírt antibiotikumot (augmentin). Megkonzultáltam a dolgot a nőgyógyászommal is, áldását adta rá, hogy beszedjem, utána el kell mennem ismét vizelet vizsgálatra. Péntek óta szedem, de nem az igazi, most is sokat pisilek és érzem két oldalt a hasamban, hogy valami nem oké. Nem igazán vagyok tőle feldobva, egy ár hónapig most olyan nyugalomban éltem, most meg aggódhatok ilyen hülyeségeken. Csütörtökön megyek vissza a SOTE-ra vizeletvizsgálatra,  illetve cukorterhelésre, mert azt meg előbbre hoztuk a bizonyos ketonok miatt amiket a vizeletemben találtak. Akkor megkapom az AFP eredményemet is, illetve az toxoplazma és rh ellenanyag szűrés eredményét, és ezek remélhetőleg boldog birtokosaként 3-ra megyek a 18 heti uh-ra. Sajnos Zé nem tud jönni, mert nem tud elszakadni a munkahelyéről, ezt nagyon sajnálom, de majd megnézi később a felvételt. Hát ezek vannak..

Ijedelem

Még mindig trópusi hőség tombol kicsiny hazánkban, de már kezdek egészen hozzászokni, sőt ma őszintén megörültem, hogy hétvégére "már csak" 35 fokot jósolnak, mert most olyan 38 körül van, betonon és napon láttam utcai hőmérőn 45 fokot kiírva, úgyhogy jó idő van na. Ennek örömére hétfőn du. már a munkahelyemen éreztem, hogy valami nincs rendjén, a szokásosnál is többet jártam pisilni és furcsán éreztem magam. Hazafelé még rosszabb lett a helyzet, a buszmegállóban ebben a kellemes 45 fokos hőségben annyira felizgattam magam, hogy mi lehet a probléma, hogy majdnem el is ájultam, úgyhogy leültem a még forróbb 4 oldalról üveggel körbezárt megállóban, és miközben vízzel locsolgattam magam, hogy a maradék életerőm ne hagyjon el, gyorsan el is döntöttem, hogy akkor én most elbandukolok a SOTE ügyeletére. Ezt Zé-vel is közöltem, aki szegénykém azonnal halálra izgulta magát és nagyon rendes és gondoskodó férjként ő is utánam jött. 

Az ügyeletes doktorbácsi húgyúti fertőzést diagnosztizált, úgyhogy kaptam rá antibiotikumot, illetve azt kérdezte szoktam-e éhezni. Nagy szemeket meresztettem rá és mivel az utóbbi időben azért elég nagy mennyiséget meg tudtam volna enni, illetve az esetek többségében nem is fogtam vissza magam, ezért azt válaszoltam, hogy igen. Erre ő azt mondta ne éhezzek, mert olyan anyagok, bizonyos ketonok jelentek meg a vizeletemben amik éhezésre utalnak. Aztán mondtam neki, hogy de amikor éhes vagyok azért általában eszem is, akkor a második kérdése az volt, hogy van-e cukorbeteg a családomban. Nem akartam elkezdeni a múltamról mesélni, meg az inzulin rezisztenciáról, így azt mondtam, hogy nincs, de akkor ez már szöget ütött a fejembe és jobban izgultam ezen mint a húgyutaimon. Mint kiderült ez nálunk családi vonás, anyukám is ilyen "felfázós", nekem is volt már komolyabb vesemedence gyulladásom, úgyhogy sajnos úgy néz ki elfelejthetem a medencében fürdőzést akármennyire ellenőrzött is, mert a lábamat beledugom attól is bajom lesz. Nem tudom a Balatont meg merjem-e majd kockáztatni, de jó lenne nem kellene két hétig aszalódnom amíg a többiek vígan strandolnak. 

Másnap felhívtam az orvosom, elmeséltem neki az egész storyt, neki már előhozakodtam ezzel az inzulin rezisztenciámmal, ami igazából sztem. nagyon enyhe volt, mert minimális diétával helyrerázódtam teljesen, és abban maradtunk, hogy előbbre hozzuk az amúgy 24. héten amúgy is kötelező cukorterheléses vizsgálatot 2 héttel, hogy mindenki megnyugodjon. Így most megint betáblázódtam ami az orvoslátogatást illeti, mert jövő hét csütörtökön megyünk a 18. heti ultrahangra, azt követő hétfőn (16-án) megyek a terhelésre és a védőnőhöz, majd 25-én a saját orvosomhoz. Nagyon kíváncsi leszek az AFP eredményemre, eddig a fórumos lányok közül mindenkinek jó lett, akkor nekem az eddigi százalékos megoszlásra irányuló megfigyelések alapján nem biztos, hogy jó érték fog születni, de azért reménykedem benne, hogy igen, mert bár mindenhol az sulykolják az emberbe, hogy milyen elavult vizsgálat és mennyire megbízhatatlan, azért én ettől a pici felesleges izgalomtól is szívesen megkímélném magam.

Egyébként Dani baba sztem. jól van, most olyan megint, mintha 2 nap alatt óriásira nőtt volna a hasam,  ebéd után tényleg úgy érzem, hogy szét fogok repedni, a bőröm is feszül meg néha úgy érzem a belső szerveim is.

Dániel

update, az imént eldőlt, a gyermek neve Dániel lesz, becézve tehát Dani. Remélem nem fogja senki Dánelezni , mert attól kifejezetten kiráz a hideg.

17. hét

Hát már itt tartunk, 1.5 hét van a következő ultrahangig, ahol ismét láthatjuk a kis pocakot (kis pókhasú a 12. ultrahang képen:) Mióta múlt hét végén először mocorogni véltem, a héten többször éreztem úgy, mintha kis buborékok futkároztak volna a hasamban és erről több kismama számolt be, hogy az első érezhető mozgások körülbelül ilyen formán jelentkeznek. Pár napja elkezdett néha fájdogálni egészen lent a hasam, de ez is normális állítólag, ahogy nő a baba nyúlnak a méh szalagjai, illetve néha napján összehúzódik, így készül fel a szülésre. Az étvágyam elég nagy a 35 fokos meleg ellenére, úgyhogy kicsit aggódom a felszedett kilók miatt. Mindig megfogadom, hogy nem engedek a csábításnak, hogy pl. ebéd után 1 órával lekváros kenyerek tömkelegét tömjem magamba, dehát nem olyan egyszerű ez sajnos. Most megpróbálom tényleg összeszedni magam és megálljt parancsolni, mert hamarosan eljön a cukor terhelés és nem szeretném ha kiakadna a doktorbácsim az eredmény láttán és a hátralévő időben nagyon szigorú diétára legyek kényszerítve, úgyhogy hétfőtől visszaállok a mediterrán diétára, azaz sok hús, még több zöldség és csak teljes kiörlésű cuccok nagyon minimális cukorbevitellel. Persze ez mind szép és jó, megvalósítani annál nehezebb. 

Augusztus első két hetében megyünk szabadságra és végig a Balcsin leszünk, azt már nagyon várom, kicsit elbizonytalanodtam, hogy a tankini amit még naivan májusban megvásároltam jó lesz-e rám, mert úgy látom elég gyors ütemben növekszik a hasam. De ott mindenképpen előirányzok majd magamnak napi fél óra úszkálást, szerintem a bringázás is bele fog férni, illetve még abban az egy hónapban míg itthon aszalódunk, remélem, hogy végre ráveszem magam és eljutok jógára is. Szóval nagy tervek vannak kilátásban, csak elég erő is kellene a megvalósításukhoz. 

tegnap a barátnőmtől kaptam egy csomó kismama rucit, főleg őszieket, úgyhogy azt sem kell majd túl sokat vásárolnom, ellenben lassan elkezdjük a baba dolgait beszerezni és kitalálni, hogy a szobácskája hogy nézzen ki. Apukája azt mondta majd ő fest neki valami szépet a falra, szerintem ez lenne a legjobb. :)