2012. április 28., szombat

Málna

Ma a 8. hétbe léptünk, amennyiben az általam vélt napot vesszük a fogantatás napjának, ha az utolsó menstruáció első napját, akkor szerdán lesz 8 hetes a babu. Vicces, mert az utóbbi számolás szerint 2012.12.12-én töltöm be a 40. hetet. "A 8. héten a baba 14-20 mm, a súlya pedig 1.5 g, kb. akkora mint egy málna." 





Kezdek izgulni a csütörtöki orvos miatt, csak reménykedni tudok benne, hogy minden rendben van és szépen megnőtt mióta utoljára láttam. Tüneteim továbbra sincsenek, ami aggaszt, pedig tudom, hogy nem kellene, de könnyebb lenne ha fizikálisan is érezném a jelenlétét. 
Tegnap végeztek a festők a lakásban, úgyhogy elkezdtünk takarítani (inkább csak szegény Zé), én csiga lassúsággal a fürdőszobának estem neki, mára már csak a konyha maradt. Fél 7 óta talpon voltunk, hát én 4 órára azért már éreztem, hogy elég volt, úgyhogy haza is jöttünk és belevetettem magam egy laza 2 órás délutáni alvásba. Ma még takarítás, holnap hozzák a bútorainkat, úgyhogy a holnap éjszakát már ott töltjük. El sem hiszem, hogy végre itt tartunk, nagyon boldog vagyok. Kedden sajnos én dolgozom -éljen a munka ünnepe- vasárnap pedig utazom vidékre 4 napra szintén dolgozni. Elég sok rohangálással jár a munkám, nem tudom hogy fogom kivitelezni, hogy ne hajtsam túl magam, de muszáj lesz, azért érzem, hogy nem bírok annyit, van olyan nap, amikor már most nehezebben mászok fel a 3-ra.

2012. április 27., péntek

Rohanás

Kicsit felpörögtek a dolgok nálunk, így szerencsére nincs is időm minden nap azon agyalni, hogy minden rendben van-e odabent. Néha elkap a frász, hogy nincs semmi tünetem, biztos hogy ez így normális-e, de aztán megnyugtatom magam, hogy sok olyanról hallani aki meg sem érzi  a terhességet. Ilyen típus volt pl. a nővérem és a főnökasszonyom is. A főnököm tegnap rákérdezett, hogy mi lesz áprilisban visszajövök-e dolgozni, de finoman megmondtam neki, hogy áprilisban még biztos nem. Besegíteni besegítek, meg otthonról tudok dolgozgatni, de biztos nem 8-10 órában, mert a 4 hónapos gyerekemet nem hagyom otthon.
A 4 napos hosszú hétvégén költözködni fogunk, úgyhogy igazából az sem a pihenésről fog szólni, de legalább végre már túl leszünk rajta, mert már nagyon untuk az albérletezést meg ezt az ideiglenes létet. Most nagy hajtás van a munkában is, úgyhogy nem tudom hogy fogom átvészelni az elkövetkező 2 hetet, de azért megpróbálok a sok teendő mellett  pihenni is, mert érzem a pocakomban ha túlfeszítettem a húrt. Orvoshoz legközelebb május 3-án megyek, remélem jó nagyot nőtt már a kis pötyi.

2012. április 18., szerda

Fejlemények

A saját orvosom csak május 3-ára hívott vissza, de a zárójelentésemben az állt, hogy 1 hét múlva jelentkezzek kontroll uh-ra a kórházban és én természetesen éltem is ezzel a lehetőséggel, mert szinte folyamatosan magamba szeretnék látni, hogy biztos minden rendben van-e a kis pöttyel. Egyébként a leírtakkal ellentétben nem rágódom folyamatosan rémeket látva, mert valahogy megszállt a nyugalom, teljesen úgy érzem, hogy minden rendben lesz, és decemberben egészséges kisbabánk fog születni. Kedd reggel már felkészültem lelkileg, hogy lehet be sem jutok az ultrahangra, mert most nincs időm (elég sok a munkám) 4 órát várni, így lesz ami lesz alapon odaballagtam fél 8-ra. Legnagyobb meglepetésemre 8-ra már bent voltam, és a lényeg: 3mm-es élő embrió látható! Tehát dobog a pici szíve! 3mm-es és dobog, olyan hihetetlen ez. :) Életrevaló a gyerek az már biztos. 5+6 napos várandósnak voltam kedden titulálva, a szülés dátuma pedig december 14. És íme egy kép is, amin ugyan semmi nem látszik, de azért nagyon közel áll a szívünkhöz. :)


Közben elkezdődött a lakásfelújítás is, Zé belevetette magát teljes gőzzel a mesterekkel való egyeztetésbe és a teendők intézésébe. Építi a közös otthont. :) Jövő hétvégén költözünk, a karácsonyt pedig már 3-asban töltjük ott.

2012. április 11., szerda

2012. április 10., kedd

Mi nem leszünk parás szülők II.

Ott hagytam abba, hogy március 29-én csütörtökön egy szép tavaszi napon Zé-nek is elújságoltam, hogy apuka lesz és örömünk határtalan volt, mindaddig amíg türelmetlenségem miatt elkezdődött kisebb kálváriánk. Persze hiába mondták, hogy várjam meg a 6. hetet az újabb orvoshoz rohanással, természetesen nem bírtam ki és felhívtam az orvosom, aki 1 hét múlva szerdára (április 4) adott időpontot. Elbattyogtam miközben győzködtem magamat, hogy minden rendben lesz és már lerágtam az összes körmöm aggodalmamban, de nem volt minden rendben vagyis mégis,de ezt akkor még nem tudtam, mert a doktor úr az ég világon semmit nem látott az ultrahang felvételen. Hmm.. Már ott el kezdte pedzegetni, hogy ilyenkor nem zárható ki a méhen kívüli terhesség sem és berendelt másnap reggelre a klinikára, hogy megnézzék a véremet mekkora a hcg hormon jelenléte, illetve egy jobb uh géppel újra megvizsgáljon. Zé is elkísért, már ekkor olyan idegállapotban voltunk amit nem kívánok senkinek, de doktor úr ismét csak a nagy semmit látta, illetve valamit a petefészkemben, ami akár az embrió is lehetett volna, úgyhogy nem lett sokkal jobb kedvünk. Azzal engedett haza, hogy telefonáljak a hormon eredmény miatt és megbeszéljük a továbbiakat, illetve ha nagyon fájna a hasam, vagy elkezdenék vérezni azonnal menjek be. Szuper...
Délután 14.00 órától hívogattam, mire 18.00-kor felvette a telefont és közölte, hogy pakoljak és este 20.00-ra ha lehet érjek be a kórházba, mert 500 fölött van a hcg és Neki bizony ilyen értéknél már látnia kellene valamit és különben is a petefészkemben az a dolog neki annyira lehet nem is tetszik. (Az első uh-n még azt mondta akár a sárgatest is lehet). Pakolás, hajmosás, sokkos állapot, hiszti, nem kívánom senkinek. Felvettek az osztályra, még aznap este újabb vérvétel, majd 3 szobatársammal a 40 fokos szobában töltöttem az éjszakát 3 óra alvással. Fél 6-kor keltett a nővérke, hogy megmérje a lázam, majd 8.00-ig nem történt semmi csak bőgtem, hogy nem igaz, hogy ez velem megtörténik, bezárnak ide, megműtenek és különben is egy rakás szerencsétlenség vagyok. Szegény anyukámat is riasztotta Zé este, aki reggel felült a buszra (160 km-nyire volt), hogy rohanjon be hozzám és már az egész család tudta mi a helyzet. Újabb vérvétel, 3 óra várakozás az ultrahangra, ahol  most a főorvos úr végezte a vizsgálatot, aki 20 mp leselkedés után meglátta az én rejtőzködő gyerekem 5mm-es pecóját. Leírhatatlan amit éreztem, hcg-m mint kiderült jól emelkedett, minden rendben mehet haza, kedd reggel kontroll. 
Persze hétvégére az egész család megtudta, hogy babánk lesz, nem így terveztük, mert még nagyon kicsi, de bízom benne, hogy a kezdeti nehézségek után nem riogatja tovább szegény szüleit. 
A mai kontrollon minden ok volt, most azt mondták 6 mm a petezsák és szikhólyag sejthető, hcg-m 3500 felett,  minden tankönyvi mondhatni. 3 hét múlva kell mennem legközelebb orvoshoz, addig lerágom a körmöm ismét pihenés, nyugalom, pozitív gondolatok.

2012. április 9., hétfő

Mi nem leszünk parás szülők

Március 27-én egy szerdai napon munkából hazafelé menet, valami belső hangtól vezérelve neem, nem vagyok tesztelés függő vettem meg azt a terhességi tesztet, mely este kisebb sokkot okozott. Napok óta furcsán fájt a hasam, de előfordult már, hogy mindenféle tünetet produkáltam, így a villamoson el is könyveltem magamban, hogy ismét látni fogok egy egy csíkos pálcikát, de már megszoktam. Otthon azonnal pisi, de most nem a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események, ugyanis fél percen belül megjelent egy nagyon halvány második csík is. Remegtem az izgalomtól és csak bámultam a második csíkocskát, nem akartam hinni a szememnek, hogy annyi év várakozás után ez megtörténik velem. Zé-nek aznap még nem mertem elmondani, hátha téved a teszt, már kitaláltam mindent, hogy biztos csak egy ciszta, ami hcg-t termel ,nem akartam, hogy ismét csalódás érje.
A reggeli tesztem erős pozitív lett, a vélt fogantatás utáni 11. napon, úgyhogy kezdtem elhinni, hogy talán mégis igaz lehet, de azért a cisztás elméletemről nem mondtam le, így még aznap délután bejelentkeztem ultrahangra, amivel elkezdődött főparagép Té kálváriája. Nem a nőgyógyászomhoz mentem, mert ő egy héten egyszer rendel, hanem egy uh központba, ahol még aznap fogadni tudtak. Ott igen furcsa emberekkel találkoztam, az orvos megcsinálta az uh-t, aki természetesen nem látott semmit, cisztát sem, csak a megvastagodott méhnyálkahártyát, illetve, hogy a Douglasban fokozottabb folyadékmennyiség található, ami megállapítása szerint vékonybélgyulladás következménye lehet. Ne kérdezzétek ezt honnan szedte, vagy miért mondta, minden esetre utána rám akartak sózni a terhesség megtartása érdekében egy vagyonért mindenféle gyógyhatású porokat, amiből 3 csomagot voltam hajlandó megvenni és azt mondtam nekik, hogy visszamegyek holnap. Azok a típusú emberek voltak, akik mindenféle termékbemutatókon rád akarnak sózni csupa haszontalan dolgot, kicsit szürreális élmény volt ez egy orvosi rendelőben. Hazafelé menet elterveztem majd milyen szépen mondom el Zé-nek, már nem bírtam tovább magamban tartani, de sajnos ez meghiúsult, mert nem tudtam még azt is kivárni még elmegy a boltba bevásárolni, pedig nagyon erősködött, így a fürdőszobából ordítottam sírva, hogy most nem mehet boltba, mert terhes vagyok. Szép jelenet volt. :) Kicsit belekönnyezett, én is, de azt hiszem olyan boldogok voltunk mint még soha, persze tele aggodalommal.