Insomnia

Szerintem legalább 1.5 hónapja nem tudok rendesen aludni. :( Este 10-kor már csukódnak le a szemeim, éjfélig, vagy kettőig általában alszom, aztán kezdődik a forgolódás, össze-vissza álmodok minden hülyeséget, állandóan felébredek, szóval szörnyű, már félek az éjszakáktól. Ennek eredményeként aztán napközben nem vagyok túl kipihent és általában elég feszültté és ingerültté kezdek válni, aminek többnyire Zé issza meg a levét (jóóó, egyébként meg sokszor nem ok nélkül:P) Egy barátnőm javaslatára most már a homeopátiához fordulok, mert valamit tenni kell, ha nem akarok begolyózni, mire megszületik a gyermek, valamint tényleg el kellene mennem jógázni, vagy valami meditációra. Ma már az is eszembe jutott, hogy nincs-e hatással ez Danira, nem tudom ő mit érzékel ebből, de naivság lenne azt gondolni, hogy semmit, nyilván érzi ha az anyja ideggyenge és feszült. Pedig őt nagyon várom és mindennél jobban szerettem volna hogy már itt legyen velünk, de nagyon sok félelem, aggodalom merül fel ilyenkor az emberben, vagy legalábbis bennem. Tudni fogjuk-e majd miért sír, megértjük-e majd mit szeretne, anyagilag hogy fogjuk megoldani ezt az időszakot, mennyiben változik meg majd a kapcsolatunk Zé-vel, ha egyáltalán megváltozik, nemsokára meg kell szülni ezt a gyereket és még ezer más dolog. Érdekes, mert napi szinten nem foglalkoztatnak ezek a dolgok, tudat alatt valószínűleg nagyon is, pedig én nem akartam rástresszelni a gyerek dologra, most meg mégis itt küzdök a hülye szorongásaimmal. Közben pedig a bűntudatommal is, hogy ilyen hülyeségek járnak a fejemben, miközben élveznem kellene a várandósság minden pillanatát, mert ezek a legcsodálatosabb napok, amik soha többet nem fognak visszatérni és megkaptam mindent amit csak akartam és nem tudok felhőtlenül örülni neki. Hát nem vagyok egyszerű eset azt hiszem. :) De kipróbálom a fent említett feszültségoldó taktikákat és a pozitív gondolatokra próbálok koncentrálni, annak reményében, hogy végre sikerül végigaludnom egy éjszakát.

Vasárnap a 28. hétbe léptünk, azaz a 7. hónapba. Kimondani is hihetetlen, mindössze 12 hét hét van hátra. Visszaemlékezve, hogy milyen hamar eljött a 12. heti ultrahang ideje és hogy azóta mennyi idő telt el pillanatok alatt, a december a sarkunkat tapossa. Hétvégén megvettük végül a kiságyat, 70x140-es, ifjúsági ággyá alakítható, nagyon szuper, úgyhogy gyakorlatilag félig kész a szoba:

A dekoráció van hátra, azaz annak legmeghatározóbb eleme a falfestés, ami miatt szintén kicsit aggódom (tiszta para az életem) :D Egy nagyon kedves ismerősünk besegít egy kicsit a festésbe, de meg akar győzni minden áron, hogy amit én kiválasztottam motívumot az lenne a legjobb, ha az egyik falfelületet sötétebbre festenénk, mondjuk valamilyen kékes árnyalatra és bézs maradna a kép, amit festeni szeretnénk. Erről én azért nem hagyom magam meggyőzni, mert májusban festtettük ki az egész lakást, és nem szeretném teljesen összemázolni a falat, így is tartok anyukám kiakadásától kissé. Már azzal kapcsolatban sem vagyok biztos, hogy tényleg a falra kellene –e festeni. :D