Hivatalosan mától kezdve 1 hét van hátra, nem hivatalosan 4 nap (ugyanis pontosan tudjuk mikor fogant a bébi, nem középidőben, hanem 3 nappal előtte). Fura ezt így leírni, kimondani, belegondolni, nekem nagyon gyorsan eltelt ez a 9 hónap és még most sem érzem tehernek, mert tulajdonképpen egész jól elvagyok, csak az esték/éjszakák nyűglődősek, amikor próbálok egy víztoronnyal és a benne lévő kb. 3.5 kilós gyermekkel valahogy álomra szenderülni. Inkább a várakozás és a bezártság ami jobban megviseli az idegeimet, hogy nem tudjuk mikor lesz az akció, most már mentálisan állandó készenlétben állunk. Nagyon hosszú távokra már nem merek elmerészkedni, úgyhogy jobb híján lemegyek a sarki boltba, illetve a kutyával sétálok és általában egész nap egyedül vagyok itthon, ami megint csak elég fura nekem, mert már kezdenek elfogyni a teendők és már megsütöttem vagy 300 db mézeskalácsot (mondjuk már alig van belőle. :D)
Dani egyébként kiválóan érzi magát szerintem a mama universe-ben és nem sok kedve van ahhoz a melóhoz, ami a szüléssel jár, valamint az azt követő macerákhoz, egyáltalán nem érzem úgy, hogy ő már inkább kifelé kandikálna. Kíváncsian várom, hogy a hétvége hogy fog alakulni, szent meggyőződésem, hogy vasárnap amikor az egész család itt lesz, mert apukám szülinapját ünnepeljük fog elfolyni a magzatvizem, vagy akkor már a kórházban leszünk, hogy még véletlenül se tudjam eltitkolni, hogy éppen szülök. Ugyanis eltökélt szándékom, hogy nem akarok senkinek szólni, csak ha már túl leszünk rajta, mert még a gondolat is idegesít, hogy esetleg valaki a szülésem közben odajön a kórházba és a folyosón ücsörög (bár ezt egyébként kétlem, hogy valaki a családunkból ilyen mazohista lenne), de azt sem szeretném, hogy bárki is otthon rágja a körmét. Szerintem ez egy olyan intim dolog, ami csak rám és Zé-re tartozik. Már látom előre magam megkattant anyaként, aki a látogatóktól is idegbajt kap és nem bírja elviselni, hogy más kezében lássa a gyerekét, pedig én azt hittem, hogy nem leszek ilyen és nem is akarok ilyen lenni, de mégis csak csak az enyém volt 9 hónapig és most majd "el kell engednem". :D
Egyébként még mindig sokat csuklik, majdnem minden nap és előfordul, hogy naponta többször is, szerintem a narancsot nem szereti, mert ha narancsot eszem, mindig ki akarja rúgni a hasfalamat, persze ez azt is jelentheti, hogy szereti, ki tudja, majd ha kint lesz megpróbálom megkérdezni tőle. Általában este aktív, rendes, mert megvárja apukáját a munkából, hogy kicsit produkálja magát. Sokszor éneklem neki a Bóbita című dalt, úgyhogy szegénynek már a könyökén jöhet ki, de azt mondják az okosok, hogy énekeljünk sokszor egy dallamot, mert arra kint is emlékezni fog és megnyugszik tőle, hát rajtam ne múljon.
Egyébként ezúton is üzenem Neked, hogy mindennél jobban várunk :)
