Várakozás

A hétvégi meleg front, vagy ki tudja minek a hatására a kismama csoportban, aminek tagja vagyok, nagyon sietősen megérkezett 3 baba, mindenki gyors és könnyű szülésről számolt be, pedig első gyerekek voltak. Szerintem valahol itt fordult át az én még nem szeretnék szülni, mert olyan jó élvezni kicsit a semmittevést a jajj én mikor láthatom már a fiamat, mikor kell már indulni kis türelmetlenkedésbe. Még nem olyan súlyos a helyzet, mint pár ismerősömnél, akik már minden napot nyűgnek élnek meg és tényleg pattanásig feszülnek az idegeik, hogy mikor, mikor, de remélem nem is jutok el odáig, mert Dani nem húzza majd a végsőkig. :) Még van másfél hete, úgyhogy teljesen időben van, szerintem jól ellebeg odabent, nem érzem úgy, hogy annyira sietős lenne neki a dolog. Sokat mozgolódik, főleg este, olyankor különböző amorf formákat vesz fel a hasam és néha úgy érzem kidurrantja a húgyhólyagom, de a lényeg, hogy ő jól érzi magát. :) Zé izgatottabb, mint én, vagyis inkább türelmetlenebbül várja már a nagy találkozást és hogy végre babázhasson, de az elkövetkezendő években lesz erre módja bőven, úgyhogy ezt az 1.5-2 hetet már fél lábbal is kibírja.  Ma este megyek orvoshoz, beszámolok majd természetesen ha van valami érdekes fejlemény, de nem számítok semmi különösre. A nagy laborom jó lett, kivéve, hogy annak ellenére, hogy szedem a vasat még mindig kevés a vörösvérsejt, valószínűleg majd emelni kell az adagomat.

 Tegnap végre sikerült az összes papíromat beszerezni és kitölteni, ami a tgyás igényléséhez kell, úgyhogy be is mentem az OEP-be mindenre felkészülve, hogy ott töltöm majd a fél napot, de szerencsére kellemesen csalódtam, kb. 10 perc alatt sorra kerültem, elméletileg minden papír rendben van, úgyhogy most ülhetek a babérjaimon és várakozom, hogy utalják azt a rettentő sok pénzt ami engem illet. Most már kezdenek fogyni a teendők, úgyhogy élhetek a karácsonyi őrületnek is, amire olyan régóta nem volt időm és hangulatom sem., úgyhogy a hétvégén mi már mézeskalácsokat sütöttünk, megrendeltem a külső fényfüzért, és lassan az adventi koszorú is aktuálissá válik. Tegnap sértve éreztem magam, hogy az időjárás belerondított ebbe a milliőbe, kisütött a nap és 15 fok volt, de szerencsére hétvégén jön a hidegfront faggyal és állítólag hóval!

Update:

Orvosnál nem volt semmi extra, Danit nagyon keltegetni kellett, hogy felébredjen és mérni tudjanak valami elfogadható mozgást, aztán teljesen bepörgött, hogy nem hagyják békén, majd kiugrott a hasamból. Mivel a háziorvoson nem tudta megcsináltatni az ellen anyag szűrést, így hétfőn be kell mennem a kórházba és akkor már lesz egy ctg is, illetve majd a hét második felében is kell mennem, mert az utolsó héten már kettőt csinálnak. Ha 12-éig nem szülök meg, akkor még aznap megyek az orvosom magánrendelésére is, de akkorra szerintem már kint lesz ez a nagyfiú. Érzem, hogy az utolsó hét idegölő lesz. :)

nem tudok címet adni neki post :)

Lassan eltelik az első igazi munka nélküli hetem és amennyire féltem, hogy mit fogok kezdeni magammal a nagy szabadságban, annyira nem unatkoztam, mert minden napra akadt valami intézni való, vagy találka, amivel elment az idő. Szerdán voltam ctg-n, ezúttal a szülésznőnél a kórházban, hogy egy kicsit még ismerkedjünk a nagy nap előtt, mert egy pár órán keresztül elég bensőséges (vagy belsőséges hihi) lesz a viszonyunk a szó minden értelmében, nem rossz ha az ember nem egy vadidegen előtt fekszik kiterítve egy kissé kitekert tudatállapotban. A gyermeknek nem volt szimpatikus a szülőszobai milliő, pedig kellemes félhomály és kávéházi hangulat uralkodott, egy csomó csacsogó szülésznővel, vicces doktorbácsival, még teát is kaptunk, de Dani nem volt jópofizós hangulatban, úgyhogy egy kis fizikai kényszert kellett nála alkalmazni, hogy hajlandó legyen a kívánt mennyiségű tornagyakorlatot elvégeznie ahhoz, hogy még hazatérhessünk. 

Tegnap Zé még beszerezte a háztartásból hiányzó apróbb dolgokat, én pedig a kórházi csomagból hiányzó pipiere szereket, úgyhogy most már tényleg kijelenthetjük, hogy készen vagyunk A-Z-ig, minden a helyén, reméljük semmi nem fog meglepetésként érni minket, legalábbis ami a tárgyi dolgokat illeti. Vasárnap lépek a 38. hétbe, én azt vallom, hogy a jövő hét végéig még húzzuk ki, szerintem a babának is jobb, ha kitölti az idejét. Tegnap úgy éreztem, hogy jövő héten megszülök, gyorsan még be is dobtam a kórházi csomagomba a hiányzó apróságokat, de most valahogy megint távolibbnak tűnik. Hát majd kiderül, lehet mégis kibekkeljük december 10-e környékéig. Most, hogy jobban van időm figyelni magamra, egyre inkább feltérképezem a bennem éldegélő kis ember bioritmusát, reggel abszolút kómában van, délután kicsit mozgolódik, de az igazi élet este kezdődik nála 8-9 magasságában, ez nem tudom mennyire biztató ránk nézve, de próbálom elhessegetni azt a gondolatot, hogy olyan lesz mint én, akinél felcserélődött a nappal és az éjszaka és bár én ezzel szuperül eléldegéltem 3 évig, de a családom enyhén szólva kikészült tőlem. Az éjszakáim most pár napig egészen jók voltak, de ma szerintem olyan 2 órát aludhattam összességében, állandóan felébredtem, forgolódtam, álmodtam, aztán 6-kor keltem, mert vérvételre kellett mennem. Az az érdekes, hogy amikor nem voltam terhes alapjáraton is állandóan álmos voltam, annak ellenére is, hogy éjszaka általában aludtam. Most nem alszom és napközben sem vagyok álmos, legalábbis nem olyan súlyos mértékben, mint amennyire az indokolt lenne. Reméljük ez a tendencia a jövőben is megmarad. 

A lelki állapotom egyébként teljesen kiegyensúlyozott többnyire, nem félek a szüléstől, sőt néha várom már, hogy érezzem azt a bizonyos fájdalmat, bár eddig csak jósló fájásaim voltak, az pedig negyed annyira sem fáj, mint a vajúdáskor, de kíváncsi vagyok hogyan fog lezajlani ez az egész. Azt megbeszéltem a fiunkkal, hogy gyorsan, és mindketten nagyon ügyesek leszünk, ő sem lesz lusta, hanem majd ha már itt a idő igyekszik kifelé. Azért az, hogy nem félek, csak félig igaz, mert néha rám tör a pánik és akkor nagyon tudok félni, de főleg a kiszolgáltatottságtól és az ismeretlentől, attól, hogy nem én irányítom a dolgokat. Néha megingok abban is, hogy Zé-nek ott kell-e lennie, olyan finnyás, meg undorodós, bár ő azt mondja nem fog látni semmit, de szerintem meg fog, hallani legalábbis biztos, meg gondolom x órán keresztül nem 10 cm-ről fogja a falat bámulni, szóval nem elég, hogy két vadidegen előtt kell majd produkálnom valamit, még azon is aggódom, hogy mennyire őrzöm meg a nőiességemet vajon előtte amikor esetleg bepisilek, vagy ne adj Isten mást csinálok és ő ezt végig asszisztálja.  Az kicsit megnyugtat, hogy egyik ismerősöm, vagy ismerősöm pasija, akik eddig végignézték gyermekük megszületését sem számoltak be semmi horrorról és még együtt is élnek, bár arról nem szól a fáma, hogy a szexuális életük hogyan alakult a szülést követően. 

Mindezek mellett lassan de biztosan engem is kezd hatalmába keríteni a karácsonyi láz, úgyhogy nagyon nehéz visszafogni sokszor magam, hogy ne vásároljak össze minden fellelhető lakáskiegészítő és díszítő tárgyat ami az utamba kerül, de megpróbálom a kevesebb néha több elvét követve diszkréten karácsonyosítani lakásunkat. Abban megegyeztünk, hogy nagy ajándékozás biztosan nem lesz, mert az utóbbi időben tényleg másról nem szólt az életünk, csak, hogy ezt kell venni azt kell venni, el kell készülnie a gyerekszobának, jajj új telefon kell, mert ugye a cégesem megszűnt, most végre fellélegezhetünk és a legnagyobb ajándék az lesz, ha végre egészségesen a világba üvölti a fiúnk, hogy megérkezett. :)

Finish

Lassan belépünk a 37. hétbe, innentől kezdve bármikor beindulhat a buli.  A hét elején átestem egy 1 napos hányós kóron, amibe először azt hittem belepusztulok, de aztán valahogy mégis sikerült felülkerekednem rajta, pedig rég voltam ennyire rosszul. Aggódtam is a csemetéért, hogy ő vajon hogy viseli, de az orvosok tanácsára sokat ittam, hogy nehogy baja essen és próbáltam azért némi ételt is magamhoz venni több kevesebb sikerrel. Ennek következményeként hétfőn és kedden nem dolgoztam, de szerdán már be tudtam menni és hivatalosan is letöltöttem AZ UTOLSÓ MUNKANAPOM! Amennyire örültem neki, azért picit fura is volt, mégis csak 5 évet húztam le ott és most kicsit ambivalens érzések kavarognak bennem, hogy nem kell igazából semmit csinálnom, eltartott leszek, nem keresek magamnak pénzt stb.. szerintem nem is volt ilyen még soha az életemben óvodás korom óta :D, najó meg a középiskolás nyarakat leszámítva persze. Tudom, hogy a nem csinálok semmit állapot maximum 3 hétig fog kb. tartani, utána elég kemény meló elé nézünk, úgyhogy most azért próbálok lelkileg felkészülni, hallgatni az okosokra, hogy pihenjek, gyűjtsem az energiát, csak ez nem olyan egyszerű, mert nem vagyok ez az otthon tespedős típus rá kellett jönnöm. Mindig valami baja van az embernek, amikor meg halálra dolgoztam magam mennyire vágytam ezekre a pillanatokra. 

Tegnap voltunk orvosnál, most Zé is elkísért, hogy hallja ő is a baba szívét, volt uh is, de az említésre sem méltó, mi semmit nem láttunk, de legalább megnyugodtunk, hogy továbbra is minden rendben, kis vasgyúró, de nem óriásbébi, korának megfelelő a súlya 3125 g és 36+5-nek mérte a kütyü, valójában 36+3 volt tegnap, úgyhogy minden stimmel. A méhszáj jó 1 cm-re nyitva van, az ilyenkor normális, sőt jó is, hogy a doki szavaival éljek, "nem a nulláról kell elkezdeni a tágulást". Ő tartja a december 12-őt a szülés kiírt időpontjának, én is szeretném, ha akkor születne, mert az tényleg egy elég vagány dátum, de valahogy a dec. 9-e van a fejemben, szerintem akkor fog kisasszézni. Jövő héten a kórházba megyek ctg-re a szülésznőhöz, hogy kicsit még ismerkedjünk, mert az az egy találkozás édes kevés volt, mégis csak elég bensőséges viszont fogunk egy pár órán keresztül ápolni, jobb ha fel tudunk készülni egymásból. 

Elkészültünk

Mostanában alkalmam nyílik edzeni magam az éjszakai nem alvásokra, mert ugyan a gyerekem még bennem lakozik, így sok vizet nem zavar, cserébe vagy egy konvektorom, ami viszont annál jobban megkeseríti az éjszakáimat. Az úgy volt, hogy nem rég költöztünk új lakásba, ahol megörököltük a konvektorokat is amivel eddig nem volt tapasztalatunk. A halk, ámde annál drágább és hidegebb központi fűtéssel szemben, ez legalább meleg de mint kiderült vannak apróbb hibái, aminek az a következménye, hogy amikor az ember legmélyebb álmát alussza olyan hangot ad ki, mintha felrobbant volna. Szívroham, felébredés, ha már felébredtem, akkor irány pisilni, utána inni, visszacsattogok az ágyba, majd egy óra múlva kezdődik elölről minden, úgy általában 5x egy éjszaka. Szerencsére a gyerekszobában nem produkálja ezeket a hang effekteket, mi meg egyelőre tűrjük, mert most nincs annyira kedvünk egy konvektor cseréhez.

Ezt az apróságot leszámítva mondhatni sínen vagyunk, kijelenthetem, hogy elkészültünk. Múlt héten végre sor került a gyerekszoba dekorálásra, ami olyan jól sikerült, hogy Zé ki is jelentette, hogy ő költözik be inkább abba a szobába. Tényleg nagyon szép lett, bár nem saját ötlet alapján készült, hanem megláttam valaki gyönyörűséges falfestményét a világhálón és onnantól kezdve nem tudtam mást elképzelni a szobába. Először úgy volt, hogy Zé festi meg, de inkább a biztonságosabb  megoldást választottuk és egy kedves ismerősünk készítette el falmatricából, azt hiszem jól döntöttünk. A héten érkezik a szőnyeg és a függöny, ruhák a szekrényben sorakoznak, még ki kellene elméletileg vasalnom őket, de attól eléggé ódzkodom. Először is nem tudom mit vasaljak ezeken a mini cuccokon, nálunk a vasaló szökő évente kerül elő körülbelül, másodszor pedig mire azt a rengeteg ruhát kivasalom nagymama leszek. Pedig látom az anyukák körében ez a vasalás kérdés elég nagy projekt, lehet nekem is komolyabban kellene vennem. 

Ma voltam a védőnőnél, ahol a vérnyomásom ismét a 140-et verdeste, de ez esküszöm csak attól van, hogy amikor mérik úgy izgulok, hogy nehogy magas legyen, miután az orvosnál sem tudok soha elfogadható eredményeket produkálni csak maximum a 2. mérés alkalmával.  A haskörfogatom 100.5, szerintem az nem olyan vészes, 5 cm-t nőtt szeptember óta, én pedig 70 kg vagyok, úgyhogy 10 kiló csúszott fel rám eddig.  Jó lenne ennyiben is maradni, elméletileg, ha normálisan diétázom ez megvalósítható, bár a gyermek 20-25 dkg-ot hízik még hetente. Normálisan diétázni viszont nem mindig van kedvem, mert ölni tudnék egy falat csokiért, aminek tegnap meg is lett a következménye. Mivel kifogytunk a teljes kiörlésű kenyérből, két szelet fehér kenyeret merészeltem vacsorázni, ráadásul ha már lúd legyen ugye kövér leöblítettem egy bögre kakaóval, úgyhogy mérte is egy horrorisztikus 8.4-es cukrot (7 alatt kellene lennie) magamnak. Mostanában egyébként kedvenc időtöltéseim közé tartozik, hogy a neten böngészem a jobbnál jobb sütemény recepteket és arról álmodozom, hogy hogyan tömöm majd magamba az összeset szülés után.

Íme az egyik kedvencem: http://tucsokbogar.blogspot.hu/2011/06/csokolades-pavlova-cseresznyevel.html, a nővéremtől már meg is rendeltem :D

A szívét is meghallgattuk, minden rendben volt, megint renitenskedett a drága és le akarta rúgni a szívhang hallgatót a hasamról, nem tartozik a kedvencei közé. Csütörtökön megyek az első ctg-re kíváncsi vagyok ott mit fog produkálni.

Egyébként lelkileg kezdem felkészíteni magam a szülésre, most már próbálom lassan kihúzni a fejem a homokból és valahogy tudatosítani magamban, hogy nekem nemsokára azon a pici lukon ki kell préselnem magamból egy gyereket.