Ahogy közeledik a szülés ideje egyre többször gondolok arra, hogy ez egyúttal valaminek a végét is jelenti. Szeretek állapotos lenni, nem a fizikai értelemben vett állapot miatt, hanem a lelki része miatt, de ezt nem igazán tudom szavakba önteni. Tényleg egy kis csoda, hogy növekszik bennem valaki, egy 3 mm-es kis sejtből mostanra emberré fejlődött, aki képes már a "kinti" életre és nincs rászorulva többé az én gondoskodásomra. Persze még legalább 3 hétig maradjon bent, de ha most megszületne már gyakorlatilag ugyan olyan esélyei lennének az életre, mint bármelyik újszülöttnek. Önző dolog persze úgy gondolkodni, hogy ez a kis élet csak az érdemem, hiszen, ha nem lenne apja ő sem lenne csak, de hosszú hónapok óta élünk szoros szimbiózisban Ő és én. És az, hogy ennek vége szakad örökre, hogy Vele már nem élhetem ezt át soha többé néha egy futó gondolat erejéig elszomorít. Zé szerint a szülési depresszió ebből fakad, részben ez a szakadás váltja ki és lehet benne valami. Persze emellett pedig mindennél jobban várom már, hogy láthassam, hogy végre itt legyen velünk teljesen, hogy magamhoz öleljem, hogy megismerhessük ezt a teljes értékű embert, aki már most fel van vértezve egy csomó tőlünk örökölt tulajdonsággal, akinek részben önálló személyisége van és akivel meg kell ismertetnünk ezt a kinti világot.
A szerdai orvos látogatás szerint egyébként elméletileg minden rendben, bár most nem volt uh, de a méhszáj teljesen zárt, a vérnyomásom persze megint az egekben volt, kétszer kellett megmérni, hogy elfogadható legyen az eredmény, úgyhogy most abban maradtunk, hogy itthon mérem meg mielőtt orvoshoz megyek és bediktálom az eredményt, mert ott a sok izgalom miatt mindig az egekben van. Megmutattam a cukor méréseimet, alapvetően nem nagyon mondott rájuk semmit, pedig féltem, hogy kiveri a biztosítékot. Szerinte a étkezés után 1 órával mért eredménynek 7.8 alatt kell lennie, ahol 9.2-es volt az érték ott mondtam, hogy nem tudtam odafigyelni nagyon, mert nem voltam itthon és sajnos adott volt, hogy mit kellett ebédre ennem. Továbbra is diéta és mérés, de már egészen belejöttem, bár nem mondom, hogy néha nem tör rám, hogy megennék egy zsák édességet. Legközelebb a 35 héten kell mennem már ctg-re.
Dolgozni végül november 14-éig fogok úgy néz ki, így jön ki a szülés előtti 28 nap TGYÁS, ez egy külön küzdelem lesz a munkahelyemen elintézni mindent, mert a könyvelő nem nagyon van a helyzet magaslatán, úgyhogy minden információt a nemrégiben szült kolléganőmtől kapok.
Tegnap egyébként elvittem a gyermeket élete első kiállítására és végigcipeltem az egész városon, mert anyukám szülinapi ajándéka egy budapesti kultúrkörút volt vacsorával és a Gellértben fürdőzéssel. Olyan 4.5 óra gyaloglás után éreztem azt, hogy nem bírok tovább
menni, mert a derekam le akart szakadni, de szerintem ez elég jó teljesítmény 8 hónapos terhesen (vagy 9? én ezt sosem tudom). Úgyhogy a Szépművészetiből, ahol megnéztük Cézanne-t hazabuszoztunk, majd 1.5 óra alvás után frissen fitten kezdtük újra a napot, aminek vége a Nagy zabálásba torkollott egy középkori hangulatot és ízeket idéző étteremben. No nem is aludtam egész éjszaka úgy elszoktam én már az evéstől és most 3 napig nem biztos, hogy húsra bírok nézni.
