Boldog Új Év!

Összességében csak nyálasan tudok ömlengeni, hogy mennyire nagyon jó, hogy egy ilyen csodálatos kisfiú szülei vagyunk, akiért napról napra egyre jobban odavagyunk és tényleg új értelmet adott az életünknek. Mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy minden csak érte történik és az ő boldogsága a legfontosabb a világon. Nagyon nehéz év van mögöttünk, munkahelyi bizonytalansággal, anyagi padlóra kerüléssel, nem alvással tarkítva, ami bizony Zé-vel való kapcsolatunkat is eléggé megtépázta, de annyi mindenen mentünk már együtt keresztül az elmúlt 7 évben, hogy szerencsére ezen is átverekedjük magunkat, mindenki vesz egy mély levegőt és aztán rájövünk, hogy mennyire jó hogy vagyunk egymásnak és muszáj legalább este egy pár órácskára nőként és férfiként, szerelmespárként, szeretőkként léteznünk. 

Dani egy éves lett, a legaranyosabb kor, illetve nem is tudom, mert ugye nincs viszonyítási alap, de nem tudom ezt lehet-e még fokozni. 10.5 kiló, nem akar enni csak nassolni, de ez nem látszik rajta, kapaszkodva lépeget, kb. egy éves korára a mászást is kipróbálta azóta ha siet valahova úgy közlekedik, mindent megért amit mondunk, bámulatos néha, hogy miket eltanul és utánoz, úgyhogy most már oda kell figyelnünk azt hiszem, mert érhetnek meglepetések:D

Bízom benne, hogy a 2014-es év legalább ennyi boldogságot és sokkal kevesebb idegeskedést tartogat számunkra. Nagyon hajlunk a kistesó felé is, igazából a gondolat már megfogant mindkettőnk részéről szerintem. A kórelőzményeinket tekintve nincs nagyon időnk teketóriázni, tök jó lenne ha lenne Daninak testvére, annyira fontos és annyi jó példa van előttem soha nem lenne magányos, mert egy testvérre mindig lehet számítani és én inkább a kisebb korkülönbség híve vagyok. 5 év múlva nem biztos, hogy újra szeretném kezdeni a pelenkázást, akkor inkább már dolgoznék, pénzt keresnék, utazni szeretnék Zével még fiatalon, most érzek magamban erőt egy újabb terhességhez és egy újabb kemény egy évhez, csak anyagilag kellene még kihúznunk most újabb szűkös 1.5- 2 évet... Nehéz ügy...meglátjuk mit tartogat 2014:)

10 hónapos

Súly: 

Centi:

Evés: Ebben annyi változás van, hogy ráleltem az egyetlen olyan tej alapú italra amit hajlandó meginni, úgyhogy a szopinak befellegzett, most már csak este kap egy kicsit, de szerintem maximum egy hét és teljesen vége.

Alvás: No hát erről van mit mesélnem, mert eléggé gyökeresen változtak a dolgok. Szóval úgy történt, hogy legkedvesebb barátnőmék szintén "fantasztikusan jól alvó" 2 éves kislányánál bekeményítettek az alvásos szenvedés tekintetében és ekkor már beleült a bogár a fülembe, hogy ezzel a szép kifejezéssel éljek. Aztán elolvastam egy blogbejegyzést arról, hogy ez a bizonyos módszer csodákat művel az óránként felkelő gyermekkel, én meg már majdnem bármit megpróbáltam volna, mert az éjszakáink egyre rosszabbá váltak. Gyakorlatilag tényleg óránként kelt Dani, ami azt jelentette, hogy én nem aludtam egy órát sem egyben elég hosszú időn keresztül, aztán végül az ágyunkban kötött ki, e mellé társult az is, hogy egyre nehezebb volt elaltatni, hisztizett, kitekerte magát a kezemből, hiába énekeltem, ringattam, ugráltam vele labdán, szóval már kicsit kezdtem azt érezni, hogy 1. hülyére vesz a gyerek, 2. fizikailag nem bírom már a harcot vele és a nehéz testével. Először Zé kezdte el rágni a fülemet, hogy ideje lenne valamit tenni, mert egyre rosszabb a helyzet, amiért én  haragudtam, mert rossz anyának éreztem magam, hogy most akkor nekem terror alá kellene vetnem a kis babámat, akit én úgy szeretek, de aztán beláttam, hogy sajnos igaza van, lépnünk kell. A módszert lényege egyébként, hogy meg kell tanítani a gyerkőcöt egyedül elaludni, nem szabad kivenni az ágyból, sem simogatni sem énekelni, 1-3-5 perces időközönként kell bemenni és nyugodtan beszélni hozzá ha sír és remélhetőleg egyszer csak elalszik. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy a kézben elalvós mama kedvence csak úgy beadja majd a derekát, úgyhogy rendesen be voltunk tojva mindketten, hogy szegény kicsi fiú nehogy lelki sérülést szenvedjen. Az első este kudarcot vallottunk, egy apró hibából kifolyólag, ugyanis nem volt teljesen leengedve az ágya, a kis maki meg felkapaszkodott a végébe és ott csüngött vörös fejjel, leizzadva és akkor mindketten nagyon megsajnáltuk és furdalt minket a lelki ismeret, hogy kínozzuk a gyereket. No de mégsem hagytuk annyiban, második este leengedtük az ágyat teljesen és újból nekiláttunk a gyerek "kínzásának". meglepően hamar elaludt, talán 15 perc volt, nem is volt annyira kiborulva és azt hiszem már ezen az estén összesen kétszer kelt fel és egyszer kellett bemennem hozzá, mert olyan gyorsan visszaaludt. Azóta nagyjából ez a tendencia, este megeszi a kis tejital adagját, betesszük az ágyikóba, elmondom neki, hogy nagyon szeretjük, ott van a kis macija, nyuszija és békája aki vigyáz rá, aludjon szépen és gyakorlatilag alszik szépen, már hiszti sincs és a mai nap volt az első átaludt éjszakája. Nagyon nehezen hiszem el, hogy ez így fog maradni, annyira hihetetlen, hogy azok után amennyit ezzel az alvás dologgal kínlódtunk ilyen egyszerű most minden. A hab a tortán, hogy plusszban napi egyszer van egy 2-2.5 órás alvása és még egy kisebb, amikor szintén nem kel fel közben, le tudok ülni a saját dolgaimmal foglalkozni, tanulni, jövőt tervezni, anélkül, hogy félóránként be kelljen rohannom hozzá. Szóval Dr. Eduard Estivill és Sylvia de Béjar, akik az ominózus könyv szerzői ami alapján Dani megtanult egyedül aludni és a drága jó támogató barátaink saved our life. :)

Mozgás: Hű nagyon sokat fejlődött, kb 2 héttel ezelőtt felállt, felül, igaz az még nem stabil kicsit dülöngél. Mászni még nem mászik, de már gyakran áll négykézlábra, kíváncsi vagyok, hogy elindul-e így is, vagy megmarad a kúszásnál. 

Beszéd és egyéb mentális fejlődés: Ezen a téren is rohamos a fejlődés és nem azért mert az én gyerekem, de tényleg annyira okos! Sokszor elég csak egy-kétszer megmutatni neki valamit és tudja. Tud tapsolni, sőt ha mondjuk hogy jajj de ügyes a Dani, megtapsolja magát :) Megmutatja a maci szemét és orrát, megmutatja a saját okos fejét, tegnap zoli fülét is megmutatta, a telefon nagy sláger modja, hogy "te", "te" és odateszi a füléhez, megmutatja hogy csinál a lovacska és he kérdezem mi van a szájában azt is megmutatja:D

Egyébként most hogy minden sokkal könnyebb, rendeződött az alvásámokfutás egyre többet gondolok a tesóra. Olyan nehéz ez, hogy mikor kellene újra belevágni. Visszamenjek dolgozni, aztán pár év múlva újra kezdjük elölről, vagy inkább most és akkor tök jó, kicsi lesz a korkülönbség együtt cseperednek, de anyagilag akkor az megint egy húzós két év, de utána meg szuper lenne minden? Nehéz ez...

Elég jó anya vagyok? Sikeresen vezetem a háztartást? Megfelelő az atmoszféra az otthonomban? Elég vonzó vagyok a társam számára?

Ezekre a kérdésekre keresik a választ az egyik fővárosi művelődési ház baba-mama csoportjában. Amikor először olvastam kiverte nálam a biztosítékot, hirtelen úgy éreztem visszacsöppentem az időben, felháborodtam ezen a meg kell felelned hangulaton, aztán kicsit elgondolkodtam rajta. Valószínűleg van létjogosultsága a csoportnak, mert elég sok mihaszna háztartásbeli társamnak van kisebbségi komplexusa az otthonléttől, hiszen a társadalom nagy részének szemében az, hogy valaki főállásban anya, egyáltalán nem elismerendő dolog. Ma az a sikk ha a karriered dübörög, legyél lehetőleg jól menő marketinges, dolgozz reklámcégnél vagy a médiában, vagy valamelyik művészeti ágban, vagy legyél vállalkozó, vagy programozó, dolgozz annyit, hogy aztán a hétvégéid azzal tudd eltölteni, hogy a heti 60 ledolgozott óra után lazításképpen ájulásig pörögj valahol. Én is kaptam már olyan kérdést a terhességem és az itthon töltött közel egy év alatt is, hogy akkor hogyan fogom kihasználni azt a rengeteg időmet, amivel rendelkezem. Nem azt mondom, hogy hiszek abban, hogy egy anyának 3 évig otthon kell maradnia a gyermekével, az már más kérdés, hogy hogyan tud visszatérni a munkahelyére az, aki nem hagyhatja, vagy nem akarja ott hagyni a bölcsődében, nagyszülőknél, bébiszitterrel, a 1.5 évest, aki szeretné látni, hogy a gyereke hogy nő fel, mert ma Magyarországon a legtöbb munkahely nem hogy 8, de 10-12 óránál sem mindig áll meg a munkával végzett idő tekintetében. Sok "otthon ülő" anya társam nagyon szívesen visszatérne a munkahelyére, ha az valamilyen formában megoldható lenne, ha a munkáltatók elvárása nem ugyan az lenne velük szemben, mint mielőtt egy másik élethelyzetbe kerültek, és mielőtt még senkiért nem tartoztak felelősséggel. Arról már ne is beszéljünk, hogy a kisgyermekek intézményekben történő nappali elhelyezése mennyire nem megoldott, mennyit kell lobbizni egy bölcsődei férőhelyért, aztán ha úgy sem tudjuk betuszkolni gyermekünket az állami helyekre jöhetnek az un. családi napközik, ami anyuka 150 ezres átlagfizetéséből 100-at el is visz. És itt jön képbe a fent említett baba-mama klub, a szerintem valójában sokszor szorongó kismama, aki igenis szeretne többnyire a gyereknevelés mellett (és nem helyette) valamilyen formában is dolgozni, hogy ha már ez nem megy, pedig a társadalom elég nagy részének elvárása és valamilyen szinten neki is szükséglete, akkor legalább az otthon ülésben jó legyen. Legyen makulátlan rend, tiszta és jól nevelt Pistike, meleg vacsora az asztalon minden nap, mosolygós, csinos, kedves nádszál vékony anyuka, aki lehetőleg esténként vadmacskává változik és amint letette a gyereket aludni, ágyba csábítja élete szerelmét. Megpróbálok ezen lenni....ígérem!

9 hónapos és először beteg

Súly: 10400 gramm, gyakorlatilag 2 hónapja nem nagyon hízott, ami az ő súlyából kiindulva nem is olyan nagy baj.

Centi:

Evések száma: Már nagyfiúsan étkezik:) Hajnalban szopi, 8 körül reggeli, délben ebéd, 16:00-kor uzsi, fél 7- 7 körül vacsi, 8 körül szopi. Éjszaka ahogy esik... még mindig nem tudok beszámolni boldogan átaludt éjszakákról és üde reggeli ébredésekről. A játszótéren bevezetésre került az ételek palettájára a homok is.

Alvás: Nem változott a helyzet, ma pl. éjféltől fél óránként kelt fel. Ok, most beteg szegénykém már lassan egy hete, de amikor nem beteg akkor is simán előfordul ilyen. (szerk. nem tudtam befejezni természetesen a bejegyzés megírását, de ma 2 hét után először csak 2x ébredt, úgyhogy csak szidni kell a büdös kölköt.:D Nem ringatom hiú ábrándokba magam, hogy ez huzamosabb ideig így is fog maradni)

Mozgás: Kúszik, most már nincs ejtőernyőzés, az már uncsi, járunk gyógytornára és szerintem ennek is köszönhetően nagyon sokat fejlődik. Most már megmutatja büszkén, hogy ki is tudja nyomni magát, de huzamosabb ideig azért nem produkálja, nehogy elbízzuk magunkat. Még nem ült fel és nem mászik, úgyhogy most hogy felépült egy 1.5 hétig tartó nyavajából ismét elkezdünk gyúrni.

Beszéd és egyéb mentális fejlődés:D: A Balcsin elkezdett ugatni, ha meglát egy kutyát mondja, hogy "Ba= Va, ott kezdett el integetni is, aztán van az a mondóka, hogy kop, kop kopogok... ő is próbálja mondani hogy kop kop és kopog valamin, ez most a sláger gyakorlatilag egész nap ez megy, továbbá nagyon ügyesen tud már tapsolni.

Egyébként meg remélem túl vagyunk  egy nagyon nehéz 2 héten, gyakorlatilag akkor kezdődött szerintem ez a fránya vírus, ami szegényt eléggé megviselte. Nagyon keveset aludtunk, nem tudtam gyakorlatilag letenni a kezemből, ha letettem 10 perc múlva már kezdődött is a nyekergés, akkor megint fél óra altatás, orrszívás, gyógyszerek belé tuszkolása, nem evés, sok sírás, Zé-vel sok veszekedés, kimerülés, kiborulás...na de ennek remélhetőleg vége! Soha többet betegség! 

Egy kedves ismerősöm, egy neten fellelhető írás és a fodrászom sajnálkozó pillantásai döbbentettek rá, hogy kicsit változtatni kell a rutinon. Már nagyon érlelődik ez, mert kezdek anyarobottá válni, sőt már az is vagyok és ez senkinek nem jó. Nem jó a babának ha idegbeteg a kedves mama, nem jó a férjnek, ha a felesége gyakorlatilag megszűnik létezni, nem jó nekem, mert tudom hogy idegbeteg vagyok, szenvedek, hogy a világ legjobb dolga történik velem amire annyira vágytam és igazából sokszor csak egy leharcolt test vagyok szellemi plussz nélkül, úgyhogy muszáj beépíteni a hétköznapokba a saját és Zé velem kapcsolatos igényeit is.

Ui: Kíváncsi vagyok kb. hányan olvastok rendszeresen, kommentelhetnétek ha olvastok ide hmm?:)

Újra itthon

Már a második hete, csak eddig próbáltuk felvenni újra a "szürke" hétköznapok fonalát, mert ugye itt se kert, se Balaton, ismét program a sétálás, mert nem úgy van ám, hogy egész nap csak fetrengünk a fűben, tépkedjük, vizsgálgatjuk, miközben ínyenc módjára nyalogatjuk a koszos kezünket. Szóval hálásak lehetünk a sorsnak és az elődeinknek, hogy lehetővé tették számunkra, hogy 6 hetet nyaraljunk a Balcsin, remélem egyszer Daninak is olyan sokat fog jelenteni az a hely, mint most nekem. Dani rengeteget fejlődött, most a kúszás és a mászás között félúton jár, természetesen most is csak ömlengeni tudok róla, mert egyre okosabb, ügyesebb és imádnivalóbb. Már a 6. fognál járunk, éjszaka még mindig felkel jó esetben 2-3 óránként rossz esetben óránként vagy akár fél óránként is. Azt leszámítva, hogy valószínűleg a nem alvástól azért kicsit megváltozik az ember személyisége és igazi házsártos asszonnyá válik, főleg szegény férjurával szemben, egészen jól el lehet lenni kevés alvással is. Tényleg legjobb dolog ami történt velünk az Ő, gondolom akinek gyereke van annak nem kell magyaráznom mennyi érzelmi plusszt ad ez a kis ember, mennyire leírhatatlanul szeretjük és gyakorlatilag most minden érte van, ami egyáltalán nem teher, ugyanakkor a másik oldalról rengeteget elvesz. A kettesben töltött óráink száma gyakorlatilag 0-ára korlátozódott, estére a nem alvástól teljesen hulla leszek, és az egész napos imádat után amit Dani kap, szegény Zé sokszor csak egy kifacsart sarokba dobott mogorva felmosó rongyot lát a felesége helyett. Ez nem Dani miatt van, amúgy is egy nagyon nehéz időszakon megyünk éppen keresztül, ami már jó ideje tart és ez mindkettőnket eléggé megvisel. Szerencsére Zé-nek sikerült új munkahelyet találnia, de még így is nagyon nehéz, szokatlan neki az új hely, új arcok, beilleszkedés, új feladatok, nem teljesen olyan minden mint ahogy azt az ember elképzeli, ettől csalódott, én türelmetlen, hogy semmi sem jó, közben állandó harc az anyagiakkal, bűntudat, hogy még mindig függünk a szüleinktől, akik nagyon sokat támogatnak stb... Nekem is össze kell szednem magam és több figyelmet fordítani a kapcsolatunkra, meg a lelkünkre és igenis valahogy meg kell oldanunk, hogy most már el tudjunk szökni legalább moziba, vagy akárhova, csak legyen újra Ő és Én. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott szülők lehessünk egy boldog babával, mert most már Dani elég nagy, rengeteg mindent megért és érez és biztos vagyok benne, hogy megérzi a feszültséget is ami sokszor kettőnk között van az apjával. Vannak tervek a jövőre nézve, szeretnénk egy önálló vállalkozást beindítani és nagyon hiszek benne, hogy sikerülni fog, úgyhogy most éppen ezen dolgozunk. Én a mai naptól elkezdem újra a jó öreg diétámat, mert ez már nem mehet tovább, hogy 9 hónapja gyakorlatilag édességen és egyéb szénhidráton élek. Danival 2 hete járunk tornázni, most nem Dévényre már, hanem rendes gyógytornára, ahol feladatokat kap és nagyon élvezi a kis maki:) Holnap 9 hónapos, úgyhogy megpróbálok róla majd írni egy státuszt újra.

Aludj baba

Nagyjából e körül kavarognak a gondolataim, bár eddig elég birka türelemmel viselem, hogy hónapok óta általában 1.5-2 óránként kelek. Különösebben nem kerestem az okokat, mindig tudtam valami indokot találni, hogy miért ébred fel. Hőség, fogzás, mozgásfejlődés, Balatonon alvás...majd vége lesz, majd vége lesz...de nincs vége és ezzel együtt el is kezdődik a különböző "éjszakaagyerektutialudnifog" csodaszerek felkutatása és begyűjtése. Homeopátia, kenceficék, borostyánlánc, feng shui, magunkon röhögés. Mikor végre azt hiszem, hogy este nyugovóra tér és a lakás gyors káosztalanítása után, ha éppen még nyitva tudom tartani a szemem (ami elég ritka) esetleg Zé-vel is el tudok tölteni egy kis időt tuti hogy megszólal a jellegzetes félálomban történő nyöszörgésével. Ok, hogy pár perc alatt általában sikerül visszaaltatni az esetek 90%-ban úgy hogy a mellem a szájába kerül, de a simi, ringatás, éneklés procedúrához már tényleg nincs energiám, és hát így is elég megterhelő azért. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy már nem is tudom pontosan hányszor kel fel, mert szerintem a testem próbál ráállni az alvajárásra és a gyermek mechanikus ellátására. Szóval ha van tuti tippetek, kuruzslók, boszorkányok, szellemirtók, füves emberek ne kíméljetek!

Egyébként a héten egyik napról a másikra nagyon ügyes lett ami a mozgást illeti. Hétfőn még   nyomta az ejtőernyőzést, már kicsit én is kezdtem elkeseredni, hogy így marad mit csináljak vele, aztán kedden annyira küzdött az ágyában történő elalvás ellen, hogy végre megfordult hasról hátra is. Azóta pörög, forog, húzza magát a földön ide oda, húzza fel a fenekét és hernyómozgásban próbál közlekedni, úgyhogy már edz a mászásra is egy kicsit. 1 hónap kihagyás után hétfőn megyünk újra Dévényre, kíváncsi vagyok mit fog mondani a  tornáztató lány. Úgy láttam, hogy a felső kettő foga is kibújt végre, de az ínye még elég csúnyán meg van dagadva és piros, úgyhogy biztos érzékeny is és amiatt nem alszik. Egyébként most egy pár napja dél környékén alszik kb. 2 órát, mondjuk azt is kb egy ébredéssel, de azért ezt élvezem.

Már fél éves!

Szörnyű, de tényleg...félév csak úgy huss és a kicsi nyekergő csomag helyett lett egy ügyes, okos, huncut óriás gyerekem.

Megpróbálkozom az összefoglalóval, bár ma éjszaka éppen óránként kelt és gondolom, hogy kb. 5 percen belül felébred, úgyhogy nem nagyon fog összejönni. 

Súly: 9680 gramm 

Centi:

Evések száma: Nagyjából 4 óránként napközben, éjszaka ahogy igényli a drága. Reggel tejci, dél körül rendes nagyfiús táplálék plussz tejci, délután tejci,  szilárd étel + tejci, de az nem mindig, 8 körül tejci...Most már elfogyasztja az almát, krumplit, sárgarépát és a meggyet.

Alvás: Inkább hagyjuk.. Beletörődtem, hogy ő nem az a gyerek, akit leteszünk 8-kor és 8-ig alszik, hiába.. ebben rám ütött. Napközben úgy vettem észre, hogy egy pár napja  kevesebbet alszik, már nem igényli annyira, hogy 2 óránként szunyáljon, viszont ennek örömére éjszaka sem alszik. Illetve alszik, csak felsír, be kell menni megsimizni, vagy cici és változó, hogy ezt milyen időközönként igényli. Én már nem találgatok mi lehet az oka, azt szokták rávágni az okosok, hogy nem elég neki a táplálék amit magához vesz a gyermek, na ezt az ő esetében mondjuk kétlem, amikor megtömtem akkor sem aludt.

Mozgás: Most olyan látványos fejlődés nem történt, a kezeit még mindig sokszor hátra teszik, de már talán egy kicsit jobb, viszont egészen el tud mászkálni a játszószőnyegről, illetve megfordul a tengelye körül és hason fekve húzza fel a lábait és emeli a popóját, ebből lesz ugye majd egyszer a mászás. A Dévényes tornáztató nénihez most a héten még megyünk, utána kihagyunk 2 hetet, mert leköltözünk a Balcsira kicsit. Azt mondta határeset, kicsit a háta gyengébb, de egyébként ügyes úgy általánosságban. Valamiben nem, de azt most nem részletezném, szóval kaptunk egy kis haladékot, hogy történik-e előrelépés az elkövetkező 2 hétben.

Egyébként meg csak áradozni tudok természetesen, hogy mennyire aranyos és mennyire szeretem, de az már úgyis rettentő unalmas lehet. :) Alapvetően nagyon jókedvű, rengeteget vigyorog, nevetgél, aminek örülök, mert ugye az lett az életcélom, hogy őt boldoggá tegyem. :D 

Bár múlt héten kezdett el hiányozni, hogy valami mást is csináljak a gyerekezésen kívül, de mondjuk szigorúan napi 3 órában. Sokat gondolok a jövőre mit hogy kéne, hogy lehet összeegyeztetni a karriert a gyerekneveléssel, de ezt még én sem tudom egyelőre.

Hétvégén hónapok óta először mentem el este kicsit kikapcsolni és az mondjuk nagyon jól esett, már nagyon kellett. Zé is nagyon ügyes volt, amikor felkelt Dani pikk-pakk vissza tudta altatni, úgyhogy most már többször engedem el magam majd kimenőre. 

5. hónap

Május 10-én volt 5 hónapos, de csak most jutottam el odáig, hogy összefoglaljam mi is történt az elmúlt 1 hónapban.

Súly: 9200 gramm

Hossz: 73 cm (ezt most mértük, tehát 5.5 hónaposan ennyi)

Evések száma: össze-vissza, most valahogy úgy érzem kevesebbet eszik. Rövidebb ideig szopizik, utána elkezd forogni, nézelődni minden jobban érdekli. Ma kapott először reszelt almát, nem mondom, hogy akkora sikert aratott, de végülis lenyelte, holnap folytatjuk a próbálkozást.

Alvás: Katasztrófa.... Elmentünk 1 hétre a Balatonra, ott is 1.5-2 óránként kelt, ráfogtam az idegen helyre, bíztam benne, hogy majd jobb lesz, egy pár napig jobb is volt, de hazajöttünk és itt is ez van. Alszik fél 12-ig, vagy fél 1-ig, utána 1.5- 2 óránként nyöszörgés. Eszik kicsit és vissza is alszik. Egyébként már egészen hozzá szoktam. Vannak napok, amikor nagyon el vagyok fáradva, de ha napközben tudok aludni egy órácskát, akkor már rettentő kipihentnek érzem magam, van úgy, hogy egyáltalán nem is vagyok álmos. Viszonylag kevés alvással is elvan az ember egész jól, minek aludja át az életét? :) Csak tényleg meg kellene próbálnom nem megetetni minden ébredésnél. Napközben még mindig olyan 2 órát bír ébren lenni, utána alszik olyan 40 percet, na ez az idő pont semmire nem elég, úgyhogy én jobban örülnék, ha kevesebbszer, de hosszabbakat aludna. 

Mozgás: A kezét, mint írtam még mindig inkább hátul szereti tartani hason fekvésben, úgyhogy járunk tornázni, de azért egyre többet játszik maga előtt a játékaival, csapkodja őket a földhöz stb, úgyhogy talán ez is javuló tendenciát mutat. Most már néha meg is próbálja kinyomni magát, pl ha a kutyát akarja látni és ehhez magasabbra kell emelkednie. Hátról hasra egyfolytában megy a pörgés, amikor elfárad hason, akkor visszafordítom és ez megy gyakorlatilag egész nap. Ha leteszem a földre, hason nagyon hamar képes a tengelye körül elfordulni, úgyhogy vándorol a játszószőnyegen. 

A babakocsiban most lekopogom, de jól elvan, ha nem alszik akkor elnézelődik, persze azért véges a türelme. Egyébként meg szörnyű, hogy eltelt lassan fél év mióta megszületett..még egyszer ennyi és nem is baba már, teljesen elkeserítő.

Jelen

Május 20-án a Balatonon kibújt az első foga, történetesen a jobb alsó:) Nagy dolgok történnek a Balatonon, csoda hely az ottan:)

Egyébként pedig rohannak a napok, evezünk, küzdünk, harcolunk néha sodródunk, de ilyen az élet, viszont éppen emiatt, amikor a gyermek alszik és nekem van időm a gép elé ülni, akkor a megoldásokat keresem és nem nagyon jut időm a blogolásra. Nem elég, hogy Zé munkahelyén gázok vannak, hétfőn ellopták a telefonját, úgyhogy én már azt mondtam, hogy komolyan valami átok ül rajtunk. A barátnőm meg is adta egy boszorkány telefonszámát, aki vállal rontáslevételt és nem sok választ el tőle, hogy felhívjam. 

A lényeg, hogy a gyermek napról napra okosabb, ügyesebb, szebb és ezt minden elfogultság nélkül állíthatom. :) Nagyon sokat vigyorog sőt hangosan röhög, már lehet vele bohóckodni, van humorérzéke, továbbra is sokat énekel, minden érdekli, mindent megfog, tép, húz a szájába vesz, tegnap épp a kutyát szerette volna megenni, úgyhogy el is döntöttem, hogy lassan elkezdjük a hozzátáplálást, mert egyszer csak arra jövök be a szobába, hogy lerágta az eb lábát. Ez a hozzátáplálás dolog így elsőre igen bonyolultnak tűnik, először ezt adjak, aztán azt, csak pár kanállal, vezessem be a glutént, keksszel, nem keksszel, tejpéppel, nem tejpéppel, bio, házi, cukros, cukor nélküli és pár év múlva meg leshetem, amikor vödör számra dönti magába a kólát. Na de még nincs döntési helyzetben szerencsére, (vagy szerencsétlenségére nem is tudom) és a minap azt mondta az énekes lány a ringatón, hogy ne is ajánljuk fel a döntés lehetőségét egy ilyen pici gyereknek,  mer az frusztrációt okoz számára, így viszont én leszek rettentő frusztrált, hogy biztos mindent jól csinálok-e. Az első próbára a hétvégén sort kerítünk, mert az éjszakai alvás ismét katasztrófa, 1.5-2 óránként ébredés van, hátha a szilárdabb táplálék megoldja ezt a problémát, mert mióta igazi ragadozóvá vált egy fél foggal, már igazi ragadozóhoz méltóan is akar táplálkozni.
Elkezdtünk úszni járni, illetve eddig egyszer voltunk, mert utána egy hetet Balcsiztunk és kimaradt. Igazából Zoli úszik vele, én csak asszisztálok és igazi bolond anyukához méltóan egyfolytában fényképezek. Minket jobban feldob ez az úszás dolog, egyelőre Dani elég rezignáltan vette tudomásul, hogy ő már úszni is jár, mondhatni a világ legtermészetesebb dolgának tűnt számára. Dévényes tornára is járunk, mert a kezeit még mindig inkább hátul akarja tartani hason fekve és mi gonosz szülők erőszakoskodunk, hogy tegye előre, nem akarjuk megérteni, hogy ő csak ilyen korán gyakorolja az ejtőernyőzést. mellesleg ha ejtőernyőzni fog tuti agyoncsapom Na ezt a torna dolgot kevésbé fogadta jól, szegénykém végig nagyon sírt, olyan rossz volt nézni, nagyon sajnáltam. Azt mondta a tornáztató lány, hogy nem fáj neki, de nem tudom, ez inkább ilyen masszázshoz hasonlító dolog volt, az meg nem minden esetben kellemes. Igazából el is bizonytalanodtam, hogy tuti szükség van-e rá, mert olyan nagy konklúziót nem tudtam leszűrni, hogy akkor most miért is teszi hátra a kezét. Ha jól értettem az ízületei lazábbak, de bizonyos izmai feszesebbek. Az 5 hónapos státusz feljegyzése elmaradt, de a hétvégén bepótolom reményeim szerint. :)

pördül fordul

Az úgy volt, hogy tegnap a védőnő aggodalmait fejezte ki, hogy még mindig nem teszi rendesen előre a mancsait a gyermek és nem nyomja ki magát, menjünk el tornáztatni, erre úgy megijedt Dani, hogy valamit villantania kellene, hogy 19:02 körül hátról hasra fordult. Azóta nagyjából állandóan ez a program, egyelőre csak az egyik irányba, balról jobbra. Azért bejelentkeztem a tornáztató nénihez, hogy nézzen rá, de nem hiszem, hogy bármi probléma lenne, úgy tűnik mégiscsak atléta alkat Dániel és elindult annak az útján, hogy 2 m magas, szőke kék szemű doktor vízilabdázóvá váljon. :) 

4 hónapos

Akkor ismét egy kis összegzés, hogy mi is történt ebben a hónapban. 

Súly: 8800 gramm

Hossz: 68 cm

Evések száma: össze vissza:) Nem görcsölök már a 4 óránkénti etetéseken, mondhatni igény szerint szoptatok. Pár napja elkezdte, hogy eszik egy keveset, utána vagy elfordul és ordít, vagy elkezd nézelődni vagy  fene tudja mit csinál, láthatóan elég neki az a mennyiség amit mondjuk 3-5 perc alatt kiszippantott. Tegnap pont lemértem, pár perc alatt evett meg 140 ml-t, úgyhogy rekord sebességgel tömi magát a drágám.  Ma vámpírokkal álmodtam, lehet nem volt véletlen. :D Azért többnyire így is tartjuk a 4, de inkább a 3 órákat.

Alvás: Pár napja abbahagyta a 1.5-2 óránkénti keléseket. Most az a módi, hogy 8 körül fürdés, elalszik mondjuk fél 9-re és felkel vagy 11 körül vagy olyan éjfél- fél 1 között, akkor megetetem, utána fél 4 körül és 6 körül kel, mindig eszik és végleg 7- fél 8 között ébred. Valahogy meg kéne próbálnom, hogy éjszaka ne etessem meg minden ébredésnél, mert egyébként nem hiszem, hogy éhes. Eszeget picit aztán be is ájul újra. A hét végén megvolt az első esti kimozdulásunk Zé-vel, anyum vigyázott Danira, el is kezdett neki ordítani 11-kor, de mire megmelegítette a tejcit a gyermek újra bealudt, úgyhogy valószínűleg egy kis sírás árán nekem is sikerülne. 

Az elaltatás viszont katasztrófa. Hiába próbálom az ágyában altatni egyszerűen nem megy, most már az sem elég neki ha mászkálok vele vagy rázogatom, a hordozókendő sem mindig nyerő, legtöbbször sajnos csak az hatásos ha a mellemet a szájába nyomom. Tudom gáz, de ez van, nagyon nehéz eset ebből a szempontból. Nappal itthon kb. 2x40 percet szokott aludni, egyszer délelőtt, egyszer délután, és egy hosszabb alvása van a délelőtti séta közben.

Mozgás: Egy kicsit aggódtam, hogy hason még mindig repülőt játszik, biztos a sok repülő nyúl hatására a szobája falán, azaz nem támaszkodik a kezén és nem próbálja hason kinyomni magát, hanem hátracsapja maga mellé a kezét, felemeli a lábát és himbálózik. Úgy látszik a maminak nagyon meg akart felelni, mert szintén a hétvégén amikor itt volt hasra tette és gyönyörűen elől voltak a kezei, sőt elkezdett nyúlkálni így is a játékokért. Ez azóta is többnyire így van, de ha elfárad, vagy megunja megint hátra a kezek és kezdődik a nyögés, szenvedés. Forgolódásról még szó sincs, de olyan sokat fejlődik és okosodik napról napra, hogy egyszer csak átfordul minden előzmény nélkül szerintem. 

Egyébként nagyon sokat énekelünk és ül az ölemben és Ő is énekel, vagyis dúdol, de komolyan:D Nyilván úgy ahogy ő tud és nem elénekli a dalt, de nagyon vicces. Egyre ügyesebben fogja meg a játékait, ma pl. rájött, hogy a játék kukacot ki lehet húzni és az berregve összezsugorodik utána, úgyhogy ezzel elvolt legalább fél órán keresztül és rájött, hogy van lába is, amit ma először meg akart fogni és úgy általában ma sokat ügyesedett, mert egész délután a játszószőnyegről lógó állatokat birizgálta, amit eddig ennyire intenzíven nem csinált. Ha az ölünkben van próbál felülni.

Járunk a Millenárisra ringatóra és ma már ott is énekelt, úgyhogy nem lámpalázas a dödi:) Tervben van véve a babaúszás is, most már májusban remélhetőleg el tudjuk kezdeni, az jó kis apás program lenne. 

A hétvégi kiruccanásunk nagyon jól sikerült, mondjuk hatalmas bulit csaptunk 9 órától egészen éjfélig és én 11 órakor már majdnem elaludtam, de jó volt végre kiszakadni kicsit itthonról és ott külön megkértem azokat akikkel szóba elegyedtem, hogy ne arról beszélgessünk van-e elég tejem. :D

Amúgy van...köszönöm:)

1 éve

1 éve ilyenkor már biztosan tudtuk, hogy ez a kis vigyori gombóc velünk van, túl voltam egy szörnyű egy napos kórházasdin, mert sokáig rejtőzködött a kis titkos ügynök, de végül az utolsó pillanatban megmutatta magát, készülődtünk a Balatonra és már nem csak mi tudtuk, hogy bővül a család, hanem gyakorlatilag mindenki, mert nagyon nagy riadalmat okozott a bujkálásával és anyukám már a kórházba tartott, mert úgy volt talán megműtenek. Már akkor szerette magára felhívni a figyelmet és ez azóta sem sokat változott, olyan nem nagyon van, hogy ne vele foglalkozzunk, ha 10-en vagyunk körülötte akkor lehetőleg mind a 10-en. :)

Sokszor még mindig nehezen hisszük el, hogy van egy gyerekünk és már 1 éve, hogy tudunk Róla és milyen nagyon hosszú hosszú 2-3 év volt amíg vártunk rá. Imádok anya lenni, imádom ezt a kisfiút, aki úgy döntött minket választ szüleinek, olyan eddig nem ismert boldogság költözött vele az életünkbe amit eddig soha nem tapasztaltunk. Tudom ez így nagyon nyálas, de néha tényleg úgy érzem túlcsordulok érzelmileg. :D Persze sokszor nehéz is, főleg most, mert sajnos ez most egy nehéz időszak az életünkben egyéb dolgok miatt, vannak megoldandó problémák, sokat vagyunk egyedül, mert Zé jó ha a fürdetésre hazaesik, egyfolytában rossz az idő, már hetek óta alig tudunk kimozdulni a lakásból és az élet az etetések, játék, séta altatások körforgásában telik lassan már 4 hónapja. Nem mondom, hogy nem mennénk el már végre Zé-vel valahova, vagy nem vágyunk egy összebújós, ágyban fetrengős, filmezős napra, de olyan gyorsan felnő, vége lesz a babakornak, amikor egy nap annyit puszilgathatjuk amennyit csak akarjuk, amikor magunkba szívhatjuk a babaillatot, úgyhogy most kell kihasználni.

Idén sajnos a családi balatoni Húsvétozás a remek időjárás miatt meghiúsult, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, hogy nem ott töltöttük az ünnepeket, de a március végi télben nem mertük bevállalni a lemenetelt, így most programokat böngészek a neten, GYEREK programokat, hogy mit lehetne kezdeni egy 3 hónapossal eme csodás időben. Nagyon még nem találtam megoldást, úgyhogy ha valakinek van valami ötlete ne tartsa magában. 

Dagi Dani?

3.5 hónapos és 8 kiló, pontosabban múlt hétvégén 7940 volt. Mindig rácsodálkoznak akárhová megyünk, hogy csak 3 hónapos, a védőnő azt javasolta, hogy próbáljam meg 4 óránként etetni, anyukám meg kifakadt tegnap a telefonban, hogy ne etessem éjszaka, mert ez nem normális, hogy ekkora a gyerek.  Őt is ezzel csesztette a gyerekorvos és a védőnő velem kapcsolatban, na ő nem is adott nekem éjjel enni, aminek az lett a vége, hogy ordítottam torkom szakadtából és bosszúból nem aludtam 3 évig éjszaka. A vele egykorú gyerekek valóban olyan 6-7 kiló körül mozognak, de nem hiszem, hogy ennyi idős korban hasonlítgatni kellene őket és ha mást nem is legalább a zabálós géneket tőlem örökölte, mert egyébként tiszta apja. Azért próbálom tartani a 4 órákat, ami délelőtt tök jól sikerül, mert sétálunk, meg akkor valahogy még neki is több türelme van mindenhez, de a délutánok egyelőre még nem szoktak olyan jól sikerülni, tegnap pl. 2 óránként éhen akart halni. Sajnos az is gyakran előfordult mostanában hogy ha nagyon sírt csak a cici nyugtatta meg ami tudom, hogy nem jó, de egyszerűen nem tudtam vele mit csinálni. 

Elromlottak az éjszakáink is :( ami fogalmam sincs minek köszönhető, csak találgatni próbálok. Két napja felkel éjfél körül, 3 körül, ma 4 körül is és 6-kor végleg.Sír, nyűglődik, ki sem nyitja a szemét még evés közben sem, szerintem nem eszik sokat és bealszik újra,de akkor is nagyon fárasztó két óránkét, óránként kelni és közben ott lebeg a szemem előtt, hogy ne etessem a gyereket, mert ki fog durranni. Az jutott eszembe, hogy talán az a probléma, hogy még mindig úgy alszik el, hogy sétálok vele és rázogatom közben, énekelek stb és valószínűleg megébred kicsit éjjel a mély álom fázisból és nem tud magától visszaaludni, úgyhogy rá kellene feküdnöm nagyon arra, hogy próbáljon meg magától elaludni. A mai naptól komolyan veszem ezt a tréninget, bár még járkáltam vele és rázogattam is, de mielőtt elaludt volna betettem az ágyába, ott még paskoltam a fenekét kicsit. Kétszer kellett visszamennem a szobájába utána elaludt, remélhetőleg ezen az úton szép lassan eljutunk odáig, hogy egyszer majd önállóan is képes lesz elaludni.

Egyébként valamiféle napirend kialakulóban van, de még nem merek semmit elkiabálni, mert minden mindig változik.

Reggel 6- fél 7 között kelés, akkor pelus csere, eljátszik általában egészen sokáig amíg én reggelizem stb, 8 körül elálmosodik, akkor alszik 1 órát, olyan 9-ig. 9-kor kaja, utána megint játék, mondókázás stb, fél 11- 11 körül megyünk sétálni, azt igyekszem 1-ig húzni, mert akkor van a következő etetés. Ébren van olyan 3 fél 4-ig, akkor megint alszik 1 órát, 5 körül kaja, 7-kor fürdés, kaja, fél-8 körül alvás.
Ma éjjel kettőtől megint másfél óránként kelt, most 5:33-van és már nem bírtam cérnával én nem aludtam vissza, mert tudom, hogy 6-fél 7-kor felébred végleg. Itt ülök a konyhában, próbálom az egysejtűek szintjéről valamiféle magasabb rendű élőlénnyé feltornázni magam egy liter kávé segítségével, miközben belül tombolok, hogy aluuudniii akaaaroook végre normálisan, legalább 10-12 órát egyhuzamban. Ugyanakkor a hajnali kelésekben van valami misztikum, kis cinkosság kettőnk között, még a természet is csak ébredezik, kiveszem a kiságyból, magamhoz ölelem, még kicsit pihenget a vállamon,leteszem, hogy elkezdődjön a kis napi rutinunk, rám mosolyog és hálát adok a sorsnak, vagy akárkinek, hogy itt van ez a kis ember, az éjszakai nem alvások el is törpülnek azonnal és már nem is számít semmi csak Ő.

Rózsaszín köd nélkül

Úgy gondolom nagyon keveset beszélünk arról őszintén, hogy mi történik egy párkapcsolattal a baba megszületése után. Most már talán nem annyira tabu bevallani, hogy bizony a rengeteg öröm mellett nagyon sok nehézséggel kell megküzdeni a szülőknek. Amellett, hogy életem legboldogabb időszaka ez -és ezt nem csak azért mondom, mert ezt akarja a társadalom hallani, hanem tényleg így is gondolom- bizony nagyon nehéz is és ezt Zé és az én kapcsolatom is megsínylette kicsit. Amit Dani iránt érzek azt nem lehet leírni, olyan intenzív szeretet, amivel eddig még nem találkoztam, emellett pedig minden figyelmem Rá irányul és Zé bizony háttérbe szorult. Mire hazaér este a munkából, Dani már lehet alszik is, én már hulla fáradt vagyok és másra sem vágyom mint hogy bedőljek az ágyba. Így sokszor még a kommunikációnk is pár mondatra korlátozódik. Hétvégén pedig mindketten a babuval vagyunk elfoglalva, történnek a napi rutin szerint a dolgok, etetések, altatások, séta stb. és nagyon keveset beszélünk egymással egymásról, hogy ki mit érez, hogy éli meg a családdá válásunkat. Ezt sokan felismerik, de ami nehezebb, hogy ha felismertük valahogy ezen meg kellene próbálni változtatni, hogy legyen újra, ha csak pár percre is, vagy egy órácskára csak Ő és Én. Nyilván persze most azt mondanák az okosok, hogy csináljunk néha a gyerek nélkül is programot, menjünk el kettesben valahova, csak ha gyakorlatilag nincs aki vigyázzon a gyerekre, akkor ez ugye kútba esett, úgyhogy nekem kell megerőltetni magamat, hogy este, amint Dani elaludt,  az első gondolatom ne az ágy legyen és kicsit több érdeklődést tanúsítani az iránt, hogy Zé-vel éppen mi van. 

A férfiak nevében nem tudok nyilatkozni, de magam körül is van elég sok példa arra, hogy ők bizony nem tudnak felkészülni úgy a baba érkezésére, mint a nők, mi sok esetben ösztönösen is csináljuk a dolgokat, és soha nem tudnánk elhagyni a gyerekünket ők nem így vannak beprogramozva. Ez részben az evolúció számlájára írható, hiszen kódolva van a minél több utód elhintése, másrészről meg nem tudom min múlik, valószínűleg megviseli őket a megváltozott helyzet, hogy a párjuk minden figyelme és szeretete a gyerek felé fordul és ők csak nagyon kis morzsákat kapnak, ha egyáltalán jut belőle nekik. Persze mindent Rá lehet fogni a nőkre, de jó esetben egy pár együtt akarta a gyereket, bár nyilván nem lehet rá teljesen felkészülni hogy ez mivel jár, de sejtéseik vannak róla, hogy nem mindig lesz könnyű, úgyhogy úgy gondolom a férfiak is tanúsíthatnának kicsit több megértést és önfegyelmet. A baráti körünkben is van sajnos példa rá, nem is egy amikor a gyerek születése után kiderültek disznóságok a pasi részéről. 

Ebben a témában én sem tudok okos lenni, mert ez még nálunk is "probléma", de idővel úgy gondolom majd egyre jobb lesz, egyre jobban beletanulunk a szülő szerepbe, de venni is kell a fáradtságot, hogy a monoton hétköznapokat megtörjük és újra szerelmes tinikké váljunk. 

3 hónapos

Tudoom, tuudom 1 hónapja írtam utoljára, nem tudom, hogy itt hiányzom-e bárkinek is, inkább magunk miatt kezdtem el írni a blogot, hogy  majd évek múlva is fel tudjuk idézni, hogy hogyan váltunk igazi családdá és hogyan cseperedik fel szélsebesen a kis utódunk. 

Már 3 hónapos, negyed éves, tudom, hogy állandóan azzal a közhellyel dobálózom, hogy mennyire rohan az idő, de tényleg nem győzöm kapkodni a fejem, hogy a kis magatehetetlen zsákból, akit hazahoztunk a kórházból, hogyan lesz napról napra, nagyobb, ügyesebb, okosabb kisfiú. Jövő hétvégén lesz egy éve, hogy megfogant és rá 10 napra már tudtuk, hogy itt van velünk, az első 2 hét izgalmai, a kórházban töltött nap, az elkeseredettség, hogy esetleg méhen kívüli terhesség, az öröm, amikor kiderült, hogy minden rendben, mintha most történtek volna.

Akkor egy kis összefoglaló

Súly: 7620 gramm (Jézusom, több, mint egy kilót hízott 1 hónap alatt és 3 hónapos korára megduplázta a születési súlyát gyakorlatilag)

Hossz: 66 cm, 6-9 hónaposokra való ruha kell Neki:)

Evések száma: 3-4 óránként, mikor hogy sikerül

Alvás: Sajnos nem lett jobb a helyzet ebben a hónapban, sőt mintha visszafelé fejlődnénk alvás ügyileg. Újszülött korában is egyszer kelt fel, na most már olyan 2 hete kétszer, és az a legújabb, hogy negyed 5- fél 5 magasságában ő már kipiheni magát és jókat mosolyog az ágyban, hogy én félig csukott szemmel erőlködöm, hogy el ne aludjak állva.Azt hiszem ma rekordot döntöttünk, mert fél 4-kor már kezdődött a nap. Most jutottam el arra a pontra, hogy muszáj lesz rászoktatnom arra, hogy magától aludjon el az ágyában, vagy legalábbis úgy, hogy simogatom a hátát, vagy paskolgatom a fenekét, mert akármennyire is szeretem magamhoz ölelni és eddig nem érdekelt, hogy cipelgetem, sőt néha kb. ugrálok vele úgy alszik el, de sajnos én fizikailag nem nagyon bírom már, konkrétan nem bírom el a nagy popóját. Tegnap voltunk oltáson, ahol a doktornő azt mondta, hogy biztos nem azért kel fel, mert éhes, hát oké. Nekem már egyébként az is tökéletes lenne, ha 8- olyan fél 5-ig aludna. 

Mozgás és egyebek: Már nemhogy elkezdte a kezét nézegetni, de már nyúl a tárgyakért, megfogja őket, emeli a szájához, mindent nyalogatna. Freud szerint ez az első orális szakasz, :) amikor mindent a szájukba tesznek a gyerekek így fedezik fel a világot. A nyála is elkezdett folyni, meg szerintem rájött, hogy olyan is van neki, mert mintha azzal is játszana, felbugyborékolja, biztos ezzel szórakoztatja magát, ugyanis a cumi egyáltalán nem kell neki. Nagyon ritkán tudom úgy altatni, hogy a szájába teszem, de általában kiköpi, vagy ha azzal akarom nyugtatni csak még idegesebb lesz és még jobban ordít, úgyhogy most pl. napok óta elő sem vettük.. 

Amikor jó passzban van egyre többet eljátszik egyedül, ma pl. majdnem egy órán keresztül játszott a kis székében egy csörgő-zörgő játékkal, igaz Zé is ott volt és beszélgetett közben vele, de nem folyamatosan és már ez is nagy szó, hogy idáig eljutottunk, emlékszem 1.5 hónappal ezelőtt mennyire el voltam keseredve és mennyit stresszeltek ezzel mások is, hogy tegyem le, nem baj ha kicsit sír, mert mikor ébren volt, akkor csak a kezünkben volt hajlandó meglenni, amint leraktuk jött a bőgés. 

Szóval mindenkinek üzenem aki kétségek között vergődik, hogy elkényezteti a gyerekét a sok cipelgetéssel, vagy a hordozással, hogy szerintem nem fogja. Egy újszülött babának, aki még nem lát, nem hall rendesen, aki 9 hónapot töltött bennünk, a legnagyobb biztonságban egy pici ki szűk helyen, hatalmas megrázkódtatás lehet kikerülni ebbe az óriási világba, minden idegen, még szép, hogy velünk akar lenni, mert ott érzi biztonságban magát. Ahogy aztán egyre nagyobbak lesznek, egyre több mindent tudnak csinálni, nem csak feküdni úgyis leválnak rólunk, mert sokkal izgalmasabb lesz az őket körülvevő világ mint mi. Szóval mindenki használja ki a babakort, ringassa, puszilja, szívja magába az illatát, mert sajnos nagyon hamar felnőnek ezek a kis porontyok.

2 hónapos

Súly: 6580 gramm (igen, igen jól olvassátok)

Centi: nem tudom, megpróbálom lemérni

Evések száma: még mindig 3 óránként eszik, esetleg 4 (most ezen vagyunk)

Elfogyasztott mennyiség: 180-230 gramm, rengeteg!

Most azt javasolta a védőnő, mivel már 1 hete zöldet kakil a gyerek és ez lehet állítólag attól is, hogy nagyon sokat eszik és nem tudja rendesen megemészteni, hogy próbáljam meg szigorúan 4 óránként etetni... hát okéé, köszi.

Alvás: napközben 1-1.5 óra ébrenlétet 1-1.5 óra alvás követ általában, ha sétálunk a babakocsiban 3 órákat is alszik, ha éppen úgy jön ki a lépés, itthon nem igazán. Volt pár jó éjszakánk amikor aludt fél 9- fél 5-fél6-ig, de most két napja sajnos megint elromlott, olyan kettő körül felkel, ha szerencsém van evés után visszaalszik, ha nincs (mint például ma), akkor küzdünk 1.5- 2 órát is. Pár napja rendszeressé kezd válni, hogy elalvás előtt iszonyú ordításba kezd, egyelőre nem tudok rájönni, hogy ez mitől van. Néha olyan komolyan, mintha az elalvás ellen küzdene, de néha meg olyan hasfájósnak tűnik... ilyenkor általában csak a kendőben nyugszik meg és ott alszik el, ami tudom nem jó és tudom az ágyában kellene altatni, meg aludjon el magától, de mondani nagyon könnyű ezeket.

Mozgás és egyebek: Hason a fejét szépen forgatja, emeli, már mintha a kezét is próbálná maga alá tenni (ugye ez majd később ahhoz szükséges, hogy kinyomja magát). Pár napja mintha észre vette volna a kezét és próbálná a szeme irányába emelgetni, de lehet ezt csak anyuka képzeli be.

Reggelente, amikor még kipihent a pihenőszékben, vagy az ágyában elnézelődik és mostanában már kezd magyarázni, olyan 10-15-20 perceket, ha valami nagyon tetszik neki hangosan röhög. :) Szereti a tükörben a kukucsos játékot, amikor magát nézi, azon is jókat vigyorog. 

Most már egyre bátrabban mozgunk, többször közlekedtünk busszal, megvolt az első zenés közösségi foglalkozás, voltunk cukrászdában és étteremben is.

Egyébként meg úgy ahogy van egy tündérgombóc, még ha néha nehéz is vele az élet, mert a derekam már leszakad a kezem már kettétörik a sok cipelgetéstől, a dobhártyám beszakad a sikítva sírástól, szóval mindezeket leszámítva hihetetlen boldogság az, ami vele együtt beköltözött hozzánk.

Napjaink

Mindenek előtt a nap legfontosabb híre, Dani ma este 9-től fél 5-ig aludt, ami valószínűleg csak véletlen, vagy frontnak köszönhető, de nagyon jól esett ennyit aludni egyhuzamban.

Egyébként sem panaszkodhatom Rá, mert a kezdetektől egyszer kel éjszaka, olyan 1-2 óra környékén és ha szerencsém van vissza is alszik evés után. 

Tegnap itt fejeztem be az írást, mert a kisfőnök szólított, de ma is nagy a boldogság, mert szintén rengeteget aludt, 21:30-5.45-ig, kettőkor egyszer felsírt, de bementem és visszaaludt, 6-kor jól bekajált és most megint alszik, egy kis mormota bújt belé. Így ezt el lehetne viselni én még azzal is ki lennék egyezve ha napközben kevesebbet aludna, csak az éjszakáink teljenek ilyen nyugiban. Most megfogadtam, hogy rendesen fogok írni, mert annyira rohan az idő, olyan sokat változik napról napra, hogy követni sem bírom, már most nem emlékszem pl az első hónapra, hogy hogy teltek a napjaink, akkor mennyit aludt, evett, stb, mert csak azzal voltam elfoglalva, hogy életben tartsam ezt a kis emberkét, meg magamat és ha ő aludt akkor én is általában.

A kórházban nagy öröm volt, ha 10 ml tejet ki tudtam préselni magamból (nem vicc) és belé tuszkolni, ott még nem is volt nagyon mit ennie és mindketten bénáztunk a technikával, legfőképpen én, haza már úgy jöttünk, hogy a technika megvolt, csak anyag nem annyira, de szép lassan beindult és a kezdeti 40 ml-s mennyiségek után, már eljutottunk odáig, hogy 150-200 ml-ket zabbant egyszerre. 3800 grammal született ugye, 3570-al hoztuk haza és az egy hónapos státusz vizsgálaton (amit valójában 5 hetes korában csinált a védőnő) 5400 grammot nyomott, úgyhogy a kezdeti elkeseredettségem, hogy a gyerekem éhen fog halni miattam, mert nem tudom etetni alaptalannak bizonyult. 

Egyébként tündérbogyó, tényleg egy kis boldogság csomag, ha éppen nem fáradt és nyűglődik és nem fáj a hasa, akkor rengeteget vigyorog, sőt néha már hangosan röhög, azt nagyon szereti ha dicsérgetem, hogy milyen szép fiú, azon általában mindig jókat mosolyog, valószínűleg azért, mert olyan hülye hangsúllyal mondom. :D 

Apropó hasfájás....

Sosem volt annyira vészes, mint amilyen rémtörténeteket hallottam, hogy szegény gyerekek végigüvöltik az éjszakát, volt egy időszak az első hónapban, amikor délután tört Rá és az esti fürdésig tartott, tényleg semmihez nem hasonlítható visítás, ami rohamokban tör rá, szegény olyankor kapaszkodik belém, tépdesi a ruhámat, rugdalózik, tekergeti magát és vigasztalhatatlanul sír. Először egy infacol nevű szerrel kísérleteztünk, de az nem sokat ért, pelenkát melegítettem azt tettem a hasára, volt hogy hajszárítóval fújtam a pocakját, mert a meleg enyhítette a görcsöket. Aztán egy drága barátnőm nekünk ajándékozta a felhalmozott gripe water készletét, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert már sehol a világon nem lehet kapni, leálltak a gyártásával és az valamelyest segített, bár így is elég sűrűn rátörtek azért ezek a hasfájós rohamok. Lekopogom, de mintha most javult volna sokat a helyzet, most is előfordul, de talán nem annyira intenzíven és nem olyan sűrűn, Most ha sír, akkor inkább a fáradtság miatt. Azt nem szereti ha letesszük, a nap nagy részében a kezünkben lenne, vagy rajtunk lógna, ezért be is szereztünk egy close nevű hordozókendőt, amit nekünk találtak ki mert nem kell kötögetni. Mondjuk csak akkor vetem be ha már nagyon nem tudok vele mit kezdeni, próbálom azért motiválni, hogy kicsit a játszószőnyegen, vagy az ágyában, vagy a pihenőszékében is ellegyen, talán kezdek némi javuló tendenciát észrevenni ebben is, ha jó kedve van most már kicsit hosszabb időt, mondjuk 10 percet elnézelődik, de ez azért elég ritka, főleg egyedül, ha ott vagyok és szórakoztatom az más. 1 hónapig kb 56-os ruhákat hordott, most valahol a 62-68 között vagyunk, a 62-es már kicsi, vagy épphogy jó, a 68-as picit nagy, de ha ilyen ütemben nő már nem sokáig. Hát most kezdetben így a száraz tények, hogy esetleg a második, harmadik :D gyereknél is emlékezzek majd rá, hogy Dani hogy fejlődött, de most már jövök sűrűbben és beszámolok a kis prüntyiről.

Dani

Már egy párszor megkíséreltem írni egy hosszabb lélegzetű bejegyzést, de az első pár leütés után mindig megszólalt a másik szobában a kisfőnök. Most ismét próbálkozom. :)

Szóval az úgy volt, hogy december 9-én este még a nővéreméknél volt az egész család, apukám szülinapját ünnepeltük, de még akkor sem volt különösebb jele annak, hogy másnap szülni fogunk. Anyukám meg is jegyezte, hogy olyan fent van még a pocakom, hogy ebből nem lesz még gyerek. Egyébként bírom ezeket a népi bölcsességeket, ezekkel egész terhességem alatt mellétrafált, na de az most mindegy is. Annyi jele azért volt a dolognak, hogy egész nap távoztak belőlem furcsa dolgok, néha minimális vér, de ettől inkább megijedtem, nehogy valami probléma legyen, mert az egész terhessége alatt azt hallja az ember, ha vért lát azonnal irány az orvos. No én annyira azért nem ijedtem meg, mert másnapra úgyis jelenésem volt a kórházban egy ctg-re, úgyhogy gondoltam elég lesz ha akkor megnéz valaki. A vérezgetés reggelre sem múlt el, úgyhogy hívtam a dokimat, hogy ez van, ő elirányított a szülőszobára, hogy mondjam el ezt a "problémámat" és még azt fűzte hozzá, hogy lehet elindult valami. A szülőszobán ketten is megvizsgáltak véletlenül, ezt nem nagyon értem hogy hogyan történt, de először egy férfi, aki mondta, hogy ez tágulási vérzés, igazából túl nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, a magzatvizet is megnézte tiszta volt, a ctg mutatott némi fájást, de az még nem volt túl gyakori és nem is éreztem belőle túl sokat. Utána még maradtam a ctg-n, mert Dani nem nagyon akart mocorogni, majd jött egy doktornéni, ő is megvizsgált, nem túl kíméletesen, utána már véreztem rendesen és fájt is, aki közölte, hogy inkább maradjak már ott, felvesz az osztályra, mert szerinte ez már egy megindult szülés, bár lehet hogy igazán csak 1-2 nap múlva indul be. No be is öltöztettek már kórházi hacukába, közben megjelent a doktorbácsi is, aki előzőleg megnézett, ő hazaengedett volna a doktornéni nem, még szerencse, hogy betoppant a saját orvosom is, vele is tanakodtak, majd megbeszéltük, hogy ha 2 nap is lehet mire megszülök én ugyan be nem fekszem a kórházba, így saját felelősségemre távozom. Megkönnyebbülés, gyorsan magamra rántottam a ruháimat, és már ott sem voltam, vígan vágtattam az Astoria felé a buszhoz. Hazaértem, gyors zuhany, megebédeltem és kezdtem magam furán érezni. Először a derekam, aztán szinte egybefüggő fájás, de nem olyan mint a megszokott, annál azért intenzívebb, azt hiszem még egyszer lezuhanyoztam, de akkor sem múlt el, lefeküdtem, de még mindig nem, elkezdtem mérni, bizony 5 perces fájások voltak, de szerintem még akkor sem hittem el, hogy most akkor tényleg itt az idő. Zé pont írt kb, amikor a magzatvíz is elkezdett szivárogni, úgyhogy felhívtam, hogy hát lehet kicsit könnyelmű dolog volt elhagyni a kórházat, mert hát ez van, de még akkor is azt mondtam neki, hogy még ne induljon el, felhívom a szülésznőt, hogy mit csináljak. :) Szegény pont még a szabadságát töltötte, dehát ilyen ez a szülésznő szakma, jól kikérdezett, kérdezte, hogy tuti, hogy a magzatvíz-e, mondtam, hogy eléggé úgy tűnik, no akkor irány a kórház. Szóltam Zolinak, mire hazaért, azért elég intenzív fájásaim voltak, stabil 5 percesek, de még kibírhatóak. Fél 2-re értünk be, a doktornő, illetve a nővér, akikkel délelőtt is találkoztam mosolyogtak, hogy na máris vissza? Betoppant a saját orvosom is, megvizsgált, mondta, hogy ez bizony a magzatvíz, úgyhogy innen már csak 3-an megyünk haza. Betoppant a szülésznőm is, bekísért egy szép zöld szobába, ahová már Zé is bejöhetett beöltözve, elpakoltunk, beöntés (amennyire tartottam tőle nem is annyira vészes, sőt egész jó volt, hogy kijött belőlem minden pikk pakk és nem kellett a wc-n görnyednem miatta fél órát. :D), zuhanyzás, kaptam infúzión cukros löttyöt, mert Dani baba aludt, aztán vártunk. Én álldogáltam, jöttek a fájások elég sűrűn, beszélgetni már nem nagyon volt kedvem, bár amikor az orvos bejött, hogy mi a helyzet még mosolyogni is tudtam, a szülésznő röhögött is, hogy nem is vajúdok, ha van kedvem mosolyogni. nem tudom akkor mennyi volt az idő, de mondta, hogy fél 4-kor megvizsgál majd, hogy mi a helyzet, addig még álldogáljak kicsit. Szegény Zé is próbált velem kommunikálni, de a beszédhez már nem sok kedvem volt, arra sem nagyon tudtam figyelni, hogy mit mondanak. Eljött a fél 4, én vissza az ágyra, hogy a szülésznő belém nézzen és hát igencsak elkerekedtek a szemei, mert már 4 ujjnyira ki voltam tágulva, tényleg az őszinte megdöbbenést láttam az arcán, mondta, hogy akkor ő most szól a dokimnak, mert szülünk. Visszajött még orvos nélkül, de hamarosan ő is betoppant és elkezdődött a kitolás, ami háát nem volt egy álom, nekem nem jött össze a 3. nyomásra kipottyan a gyerek, úgyhogy kicsit küzdöttem vele, az utolsó nyomás előtt jött a gátmetszés, na akkor ordítottam szerintem az volt a legemlékezetesebb az egész szülésből, és végre kint volt Dani. Először én ugye nem láttam belőle semmit, csak hogy valami kis lila ott nyekereg, Zé hősiesen elvágta a köldökzsinórt, utána megkaptam kicsit én is. Hát azt az érzést tényleg nem lehet elmondani. :) Utána elvitték, Zé elkísérte, rendbe szedték, felöltöztették és még együtt tölthettünk egy kis időt, hogy ismerkedjünk. :)

Azóta már egy hónap telt el, fogalmam sincs hogyan, mert olyan mintha 1 hete született volna. Jól vagyunk, tejci is van, bár azzal küzdök egy kicsit, de most ennyi fér bele az időbe, de igyekszem majd többet jönni. :)