2014. június 2., hétfő

a fele

Igen, igen már itt tartunk, lassan túl vagyunk már tesókával is a bent töltött idő felén, jesszus, ha ezt mondjuk 3 évvel ezelőtt mondja nekem valaki, tuti csak legyintek egyet, de szerencsére az élet nem kiszámítható, milyen unalmas is lenne és hamarosan 4-en leszünk, sőt már azt is tudjuk, hogy egy újabb kisfiút kapunk. :) Úgyhogy gatya még jobban felköt, gyakori vendégei leszünk majd az iskolának, hosszú órákat beszélgethetünk az osztályfőnökökkel, de unatkozni nem fogunk az biztos. Jó lenne egy kislány is, a harmadik gyerekünk biztos lány lenne, de nem lesz :D legalábbis most jó pár évig nem, aztán majd meglátjuk. A kettő olyan szép szám, már nem lesznek egyedül a világban. Neve még nincs szegény bennem lakó gyermeknek, bár én az Ábel felé hajlok, nekem olyan nehéz fiú nevet találni, valahogy egyik sem az igazi. 
Dani hát ő Dani, csak szokásosan ömlengve tudok róla írni az meg már olyan unalmas. Olyan nagyfiú már, hogy még a bölcsődébe is felvették legnagyobb meglepetésemre, igaz olyan messze van tömegközlekedve, hogy két gyerekkel szinte megoldhatatlan, úgyhogy még nem tudom mi lesz, de a szívem nekem is azt mondja, hogy itthon a helye velem és a kistestvérével, még ha bele is fogok szakadni, mert egyelőre nem látom rajta annyira a késztetést, hogy ő márpedig bölcsődébe szeretne járni, annál is inkább azt hogy ha eltűnök a szeme elől egyfolytában azt mantrázza, hogy "nyanya, nyanya, nyanya". Lehet kicsit zokon is venné ha tőle meg akarnék válni szeptembertől. Viszont nagyon félek mi lesz velem két gyerekkel, pláne jön a rossz idő, Danival most napi 3-4 órát kint vagyunk, itthon nem nagyon lehet vele bírni, halálra unja magát, úgyhogy segítség nélkül az első pár hónapban biztos elég nehéz lesz az életünk, de érzem magamban az erőt, hogy meg fogom tudni oldani. Azért még rágódok kicsit ezen a bölcsi dolgon is. Most hogy jóidő van gyakorlatilag amikor nem alszik Dániel úr, akkor többnyire kint vagyunk, hol az itteni játszón, hol találkozunk a haverokkal a Városmajorban, néha felmegyünk Bodzával a Normafára, de azt Dani hamar meg szokta unni sajnos, pedig az lenne az ideális program, hogy mindenki igényei ki legyenek elégítve. Z ha végez a munkával általában becsatlakozik a játszózásba, ami nekem nagyon jó, mert bevallom most már azért néha nehezebben cipelem egész nap Dani után a testem és Dani is nagyon örül amikor megjelenik és nem az én unalmas fejemet kell végre néznie. :) Lassan beindul a balatoni szezon is, most hétvégén végre talán eljutunk, utána anyukám elvisz minket egy pár napra még wellneselni és a hét további részében ismét a Balcsin leszünk, úgyhogy nyaralunk is kicsit. Sajnos Z-nek vissza kell majd jönnie Pestre és nem is tudom mikor tud majd szabadságra menni, tud -e egyáltalán, pedig olyan jó lenne egy kicsit családilag is együtt lenni, remélem azért ez is összejön, kezdetnek ez a 3 nap is megteszi majd. Múlt héten anyuéknál voltunk és mindig azt hiszem, hogy milyen jó neki, kicsit pihenhet nélkülünk, de saját bevallása szerint nem az és nagyon hiányzunk neki, jajj hát olyan nem egy drága ember? :) 
Dani egyébként szerencsére folyamatosan sokat fejlődik, sokszor rácsodálkozom mennyire okos, és szép :D annyira aranyos, hogy vannak olyan szavak amiket csak mi értünk, mert kitalálta valahogy és azt használja. Ilyen pl a rajzolás, ami = sá, a labda= tre (ezt nem is lehet leírni), a keksz= ce, ezen kívül az állathangokat nagyon jól utánozza:D, mama, baba, nyanya, apa, papa, fa, hoppá, azt hiszem a szókincse most kb. ennyiből áll. Idegen helyen borzalmasan alszik, itthon sikerült nagyjából arra rászoktatni hogyha felkel kiszolgálja magát vízzel, úgyhogy nem mi kelünk hozzá óránként. Egyébként szerintem és nem csak azért mert a mi gyerekünk egy elég jó természetű, jó kedélyű gyerek. egyelőre nagyjából meg tudjuk vele értetni, hogy ha valamit nem szabad, a többi gyerekkel nagyon szolidáris, sőt túlzottan is az, tőle mindent elvehetnek, ő nem vesz el senkitől semmit, ezen majd azért változtatni kell kicsit, nem legyen ennyire jószívű. 
Mostanában sokat betegeskedünk, kb. egy hónapja nem tudunk kikeveredni a takonykórból. Épphogy meggyógyultam megint beteg lettem, Dani kisebb nagyobb megszakításokkal köhög és most megint elkezdett neki is folyni az orra. Nem tudom már mi tévő legyek, most vettem egy immunerősítő löttyöt, amit sokan dicsérnek hátha segít rajtunk, mert ez már elég fárasztó.