2018. december 3., hétfő

Nagycsalád leszünk!



Már régebb óta érlelődött bennem a gondolat, hogy ismét bővüljön a családunk és beszélgettünk is erről Z-vel. Nekem egészen konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy mikor lenne ideális, (már ha lehet ilyet mondani), hogy megfoganjon a kis bébibogyó, de álmomban sem gondoltam volna, hogy amint megfogalmazódik bennünk, hogy esetleg vállalunk még egy babát azonnal be is teljesül. Danira elég hosszú ideig vártunk, már nagyon szerettünk volna, hogy megérkezzen hozzánk, Ábellel hasonlóan voltunk mint a legkisebb tesóval, a gondolattal együtt megfogant ő is. Egészen pontosan augusztusban döntöttünk úgy, hogy jöjjön ha jönni akar, és 2018. augusztus 20-án a horvátországi családi nyaralásunkkor pozitívat teszteltem. Nem mondom, hogy nem voltunk ledöbbenve és pár hétig nem kattogott azon az agyunk, hogy mi lesz most, bírni fogunk-e három gyerkőccel, meg tudjuk-e ugorni a nagycsaládos létet, elég erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy ne sérüljön. Még most sem tudom ezekre a kérdésekre a választ és nem mondom, hogy jelen pillanatban minden zökkenőmentes és nincs rengeteg vitánk és feszültség, de egy dolgot tudok. Mindketten nagyon szeretjük a gyerekeinket és tényleg ők a legfontosabbak számunkra a világon. Nem akarok közhelyekkel dobálózni és túl ömlengősnek tűnni, de tényleg azt gondolom, hogy ennek van értelme a világon, hogy életet adjunk, lássuk a gyermekeinket felnőni, hogy boldognak lássam őket, hogy a gyerekricsajtól legyen hangos a ház.
A fiúknak a 12. heti genetikai vizsgálat után mondtuk el, amikor már azt is tudtuk, hogy ismét kisfiú lakik a pocakomban. Dani először nem volt felhőtlenül boldog, sőt. Kicsit ijesztő volt látni, ahogy reagált rá, ettől Ábel is megijedt és a nagy bejelentés abba torkollott, hogy mindkettő gyerek sírt, mi pedig néztünk egymásra Z-vel, hogy most akkor mit kellene csinálni. Persze próbáltam nyugtatni őket, hogy ettől még nem fog semmi változni és mi ugyanúgy fogjuk őket szeretni. Szerencsére már másnapra lecsengett az első riadalom és meglepetés, Ábel szinte azonnal elkezdte nagyon várni, sokat beszél róla és úgy ment el az oviba már másnap, hogy „anya, mire hazajövök szülessen meg a kisbaba”.  Úgy tűnik Dani is megbékélt és kíváncsi rá, sokat fogdossák a pocakomat, hogy mikor érzik már a mocorgást. Elmondják, hogy amíg nem tud majd járni, hogyan segítenek neki pl. kezet mosni és Ábel azt mondta azért nem engedi a Mikulásnak adni a cumisüvegét, hogy elvigye olyan kisbabáknak, akiknek szüksége van rá, mert ő majd a „mi kisbabánknak akarja adni”. Ilyenkor persze olvadozom, most, hogy közeledik a karácsony és a hasam is egyre terebélyesedik eléggé felfokozott érzelmi állapotban vagyok és ez nem csak pozitívumokban mutatkozik meg, eléggé hullámvasút effektus érvényesül az érzelmeimet illetően. Tudom pl., hogy sokkal türelmesebbnek kell lennem, sokkal kevésbé kellene hevesen reagálnom bizonyos dolgokra és sokszor inkább hallgatnom még ha nem is értek feltétlenül egyet valamivel. Elképzeltem én is persze egy idilli képet, hogy milyen életet szeretnék élni, milyen anya és feleség szeretnék lenni és lelkiismeretfurdalásom van amiatt sokszor, ha nem egészen úgy sikerülnek a dolgok, ha Zolival veszekszünk, ha a gyerekekkel kiabálok stb… Én vallom azt a manapság kicsit maradinak ható nézetet, hogy egy anya/feleség feladata a harmónia megteremtése, amiben a családtagok jól és biztonságban érzik magukat. Lehetne arról elmélkedni, hogy ez a mai világban mennyire nehéz, amikor a legtöbb nőnek nem az az egyetlen küldetése, hogy ezt megvalósítsa, hanem dolgozik, ne adj Isten még arra is vágyik, hogy valamiféle karriert építsen, hogy az anyaság mellett valami másban is kiteljesedjen. Mégis úgy gondolom, hogy aki gyereket vállal annak biztosítani kell nekik azt az érzelmi biztonságot, ami ahhoz kell, hogy amennyire csak tőlünk tellik egészséges lekülettel nőjenek fel és ez nem könnyű feladat. Tudom, hogy nekem is nagyon sokat kell fejlődnöm, változnom és rengeteg dolgot megértenem. A 2019-es évre többek között kívánom magunknak azt is, hogy sokkal jobban tudjuk a családunk működését definiálni, sokkal odafigyelőbb tudjak lenni és mindenki érzelmileg megkapja azt tőlem amire vágyik.