3 hónapos

Tudoom, tuudom 1 hónapja írtam utoljára, nem tudom, hogy itt hiányzom-e bárkinek is, inkább magunk miatt kezdtem el írni a blogot, hogy  majd évek múlva is fel tudjuk idézni, hogy hogyan váltunk igazi családdá és hogyan cseperedik fel szélsebesen a kis utódunk. 

Már 3 hónapos, negyed éves, tudom, hogy állandóan azzal a közhellyel dobálózom, hogy mennyire rohan az idő, de tényleg nem győzöm kapkodni a fejem, hogy a kis magatehetetlen zsákból, akit hazahoztunk a kórházból, hogyan lesz napról napra, nagyobb, ügyesebb, okosabb kisfiú. Jövő hétvégén lesz egy éve, hogy megfogant és rá 10 napra már tudtuk, hogy itt van velünk, az első 2 hét izgalmai, a kórházban töltött nap, az elkeseredettség, hogy esetleg méhen kívüli terhesség, az öröm, amikor kiderült, hogy minden rendben, mintha most történtek volna.

Akkor egy kis összefoglaló

Súly: 7620 gramm (Jézusom, több, mint egy kilót hízott 1 hónap alatt és 3 hónapos korára megduplázta a születési súlyát gyakorlatilag)

Hossz: 66 cm, 6-9 hónaposokra való ruha kell Neki:)

Evések száma: 3-4 óránként, mikor hogy sikerül

Alvás: Sajnos nem lett jobb a helyzet ebben a hónapban, sőt mintha visszafelé fejlődnénk alvás ügyileg. Újszülött korában is egyszer kelt fel, na most már olyan 2 hete kétszer, és az a legújabb, hogy negyed 5- fél 5 magasságában ő már kipiheni magát és jókat mosolyog az ágyban, hogy én félig csukott szemmel erőlködöm, hogy el ne aludjak állva.Azt hiszem ma rekordot döntöttünk, mert fél 4-kor már kezdődött a nap. Most jutottam el arra a pontra, hogy muszáj lesz rászoktatnom arra, hogy magától aludjon el az ágyában, vagy legalábbis úgy, hogy simogatom a hátát, vagy paskolgatom a fenekét, mert akármennyire is szeretem magamhoz ölelni és eddig nem érdekelt, hogy cipelgetem, sőt néha kb. ugrálok vele úgy alszik el, de sajnos én fizikailag nem nagyon bírom már, konkrétan nem bírom el a nagy popóját. Tegnap voltunk oltáson, ahol a doktornő azt mondta, hogy biztos nem azért kel fel, mert éhes, hát oké. Nekem már egyébként az is tökéletes lenne, ha 8- olyan fél 5-ig aludna. 

Mozgás és egyebek: Már nemhogy elkezdte a kezét nézegetni, de már nyúl a tárgyakért, megfogja őket, emeli a szájához, mindent nyalogatna. Freud szerint ez az első orális szakasz, :) amikor mindent a szájukba tesznek a gyerekek így fedezik fel a világot. A nyála is elkezdett folyni, meg szerintem rájött, hogy olyan is van neki, mert mintha azzal is játszana, felbugyborékolja, biztos ezzel szórakoztatja magát, ugyanis a cumi egyáltalán nem kell neki. Nagyon ritkán tudom úgy altatni, hogy a szájába teszem, de általában kiköpi, vagy ha azzal akarom nyugtatni csak még idegesebb lesz és még jobban ordít, úgyhogy most pl. napok óta elő sem vettük.. 

Amikor jó passzban van egyre többet eljátszik egyedül, ma pl. majdnem egy órán keresztül játszott a kis székében egy csörgő-zörgő játékkal, igaz Zé is ott volt és beszélgetett közben vele, de nem folyamatosan és már ez is nagy szó, hogy idáig eljutottunk, emlékszem 1.5 hónappal ezelőtt mennyire el voltam keseredve és mennyit stresszeltek ezzel mások is, hogy tegyem le, nem baj ha kicsit sír, mert mikor ébren volt, akkor csak a kezünkben volt hajlandó meglenni, amint leraktuk jött a bőgés. 

Szóval mindenkinek üzenem aki kétségek között vergődik, hogy elkényezteti a gyerekét a sok cipelgetéssel, vagy a hordozással, hogy szerintem nem fogja. Egy újszülött babának, aki még nem lát, nem hall rendesen, aki 9 hónapot töltött bennünk, a legnagyobb biztonságban egy pici ki szűk helyen, hatalmas megrázkódtatás lehet kikerülni ebbe az óriási világba, minden idegen, még szép, hogy velünk akar lenni, mert ott érzi biztonságban magát. Ahogy aztán egyre nagyobbak lesznek, egyre több mindent tudnak csinálni, nem csak feküdni úgyis leválnak rólunk, mert sokkal izgalmasabb lesz az őket körülvevő világ mint mi. Szóval mindenki használja ki a babakort, ringassa, puszilja, szívja magába az illatát, mert sajnos nagyon hamar felnőnek ezek a kis porontyok.