2 hónapos

Súly: 6580 gramm (igen, igen jól olvassátok)

Centi: nem tudom, megpróbálom lemérni

Evések száma: még mindig 3 óránként eszik, esetleg 4 (most ezen vagyunk)

Elfogyasztott mennyiség: 180-230 gramm, rengeteg!

Most azt javasolta a védőnő, mivel már 1 hete zöldet kakil a gyerek és ez lehet állítólag attól is, hogy nagyon sokat eszik és nem tudja rendesen megemészteni, hogy próbáljam meg szigorúan 4 óránként etetni... hát okéé, köszi.

Alvás: napközben 1-1.5 óra ébrenlétet 1-1.5 óra alvás követ általában, ha sétálunk a babakocsiban 3 órákat is alszik, ha éppen úgy jön ki a lépés, itthon nem igazán. Volt pár jó éjszakánk amikor aludt fél 9- fél 5-fél6-ig, de most két napja sajnos megint elromlott, olyan kettő körül felkel, ha szerencsém van evés után visszaalszik, ha nincs (mint például ma), akkor küzdünk 1.5- 2 órát is. Pár napja rendszeressé kezd válni, hogy elalvás előtt iszonyú ordításba kezd, egyelőre nem tudok rájönni, hogy ez mitől van. Néha olyan komolyan, mintha az elalvás ellen küzdene, de néha meg olyan hasfájósnak tűnik... ilyenkor általában csak a kendőben nyugszik meg és ott alszik el, ami tudom nem jó és tudom az ágyában kellene altatni, meg aludjon el magától, de mondani nagyon könnyű ezeket.

Mozgás és egyebek: Hason a fejét szépen forgatja, emeli, már mintha a kezét is próbálná maga alá tenni (ugye ez majd később ahhoz szükséges, hogy kinyomja magát). Pár napja mintha észre vette volna a kezét és próbálná a szeme irányába emelgetni, de lehet ezt csak anyuka képzeli be.

Reggelente, amikor még kipihent a pihenőszékben, vagy az ágyában elnézelődik és mostanában már kezd magyarázni, olyan 10-15-20 perceket, ha valami nagyon tetszik neki hangosan röhög. :) Szereti a tükörben a kukucsos játékot, amikor magát nézi, azon is jókat vigyorog. 

Most már egyre bátrabban mozgunk, többször közlekedtünk busszal, megvolt az első zenés közösségi foglalkozás, voltunk cukrászdában és étteremben is.

Egyébként meg úgy ahogy van egy tündérgombóc, még ha néha nehéz is vele az élet, mert a derekam már leszakad a kezem már kettétörik a sok cipelgetéstől, a dobhártyám beszakad a sikítva sírástól, szóval mindezeket leszámítva hihetetlen boldogság az, ami vele együtt beköltözött hozzánk.