Lassan eltelik az első igazi munka nélküli hetem és amennyire féltem, hogy mit fogok kezdeni magammal a nagy szabadságban, annyira nem unatkoztam, mert minden napra akadt valami intézni való, vagy találka, amivel elment az idő. Szerdán voltam ctg-n, ezúttal a szülésznőnél a kórházban, hogy egy kicsit még ismerkedjünk a nagy nap előtt, mert egy pár órán keresztül elég bensőséges (vagy belsőséges hihi) lesz a viszonyunk a szó minden értelmében, nem rossz ha az ember nem egy vadidegen előtt fekszik kiterítve egy kissé kitekert tudatállapotban. A gyermeknek nem volt szimpatikus a szülőszobai milliő, pedig kellemes félhomály és kávéházi hangulat uralkodott, egy csomó csacsogó szülésznővel, vicces doktorbácsival, még teát is kaptunk, de Dani nem volt jópofizós hangulatban, úgyhogy egy kis fizikai kényszert kellett nála alkalmazni, hogy hajlandó legyen a kívánt mennyiségű tornagyakorlatot elvégeznie ahhoz, hogy még hazatérhessünk.
Tegnap Zé még beszerezte a háztartásból hiányzó apróbb dolgokat, én pedig a kórházi csomagból hiányzó pipiere szereket, úgyhogy most már tényleg kijelenthetjük, hogy készen vagyunk A-Z-ig, minden a helyén, reméljük semmi nem fog meglepetésként érni minket, legalábbis ami a tárgyi dolgokat illeti. Vasárnap lépek a 38. hétbe, én azt vallom, hogy a jövő hét végéig még húzzuk ki, szerintem a babának is jobb, ha kitölti az idejét. Tegnap úgy éreztem, hogy jövő héten megszülök, gyorsan még be is dobtam a kórházi csomagomba a hiányzó apróságokat, de most valahogy megint távolibbnak tűnik. Hát majd kiderül, lehet mégis kibekkeljük december 10-e környékéig. Most, hogy jobban van időm figyelni magamra, egyre inkább feltérképezem a bennem éldegélő kis ember bioritmusát, reggel abszolút kómában van, délután kicsit mozgolódik, de az igazi élet este kezdődik nála 8-9 magasságában, ez nem tudom mennyire biztató ránk nézve, de próbálom elhessegetni azt a gondolatot, hogy olyan lesz mint én, akinél felcserélődött a nappal és az éjszaka és bár én ezzel szuperül eléldegéltem 3 évig, de a családom enyhén szólva kikészült tőlem. Az éjszakáim most pár napig egészen jók voltak, de ma szerintem olyan 2 órát aludhattam összességében, állandóan felébredtem, forgolódtam, álmodtam, aztán 6-kor keltem, mert vérvételre kellett mennem. Az az érdekes, hogy amikor nem voltam terhes alapjáraton is állandóan álmos voltam, annak ellenére is, hogy éjszaka általában aludtam. Most nem alszom és napközben sem vagyok álmos, legalábbis nem olyan súlyos mértékben, mint amennyire az indokolt lenne. Reméljük ez a tendencia a jövőben is megmarad.
A lelki állapotom egyébként teljesen kiegyensúlyozott többnyire, nem félek a szüléstől, sőt néha várom már, hogy érezzem azt a bizonyos fájdalmat, bár eddig csak jósló fájásaim voltak, az pedig negyed annyira sem fáj, mint a vajúdáskor, de kíváncsi vagyok hogyan fog lezajlani ez az egész. Azt megbeszéltem a fiunkkal, hogy gyorsan, és mindketten nagyon ügyesek leszünk, ő sem lesz lusta, hanem majd ha már itt a idő igyekszik kifelé. Azért az, hogy nem félek, csak félig igaz, mert néha rám tör a pánik és akkor nagyon tudok félni, de főleg a kiszolgáltatottságtól és az ismeretlentől, attól, hogy nem én irányítom a dolgokat. Néha megingok abban is, hogy Zé-nek ott kell-e lennie, olyan finnyás, meg undorodós, bár ő azt mondja nem fog látni semmit, de szerintem meg fog, hallani legalábbis biztos, meg gondolom x órán keresztül nem 10 cm-ről fogja a falat bámulni, szóval nem elég, hogy két vadidegen előtt kell majd produkálnom valamit, még azon is aggódom, hogy mennyire őrzöm meg a nőiességemet vajon előtte amikor esetleg bepisilek, vagy ne adj Isten mást csinálok és ő ezt végig asszisztálja. Az kicsit megnyugtat, hogy egyik ismerősöm, vagy ismerősöm pasija, akik eddig végignézték gyermekük megszületését sem számoltak be semmi horrorról és még együtt is élnek, bár arról nem szól a fáma, hogy a szexuális életük hogyan alakult a szülést követően.
Mindezek mellett lassan de biztosan engem is kezd hatalmába keríteni a karácsonyi láz, úgyhogy nagyon nehéz visszafogni sokszor magam, hogy ne vásároljak össze minden fellelhető lakáskiegészítő és díszítő tárgyat ami az utamba kerül, de megpróbálom a kevesebb néha több elvét követve diszkréten karácsonyosítani lakásunkat. Abban megegyeztünk, hogy nagy ajándékozás biztosan nem lesz, mert az utóbbi időben tényleg másról nem szólt az életünk, csak, hogy ezt kell venni azt kell venni, el kell készülnie a gyerekszobának, jajj új telefon kell, mert ugye a cégesem megszűnt, most végre fellélegezhetünk és a legnagyobb ajándék az lesz, ha végre egészségesen a világba üvölti a fiúnk, hogy megérkezett. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése