Miután a hétvégén megírtam Állapotok című bejegyzésemet, még aznap kezembe került Müller Péter Szeretetkönyve, amit pár hónappal ezelőtt egy lomtalanításon kidobva találtam és hoztam haza.
Erre bukkantam benne:
"Hogyan születünk a világra?"
Amikor a köldökzsinór elszakad, a vérkörök kettéválnak, a véráram megpördül, és a magzat, aki eddig az anya szívén élt, most önálló szívet kap, saját maszek létcentrumot, amely innentől kezdve fáradhatatlanul veri az Élet ritmusát. Az új lény, mint egy kis autó leszalad a Teremtés futószalagjáról. Innen kezdve hol hevesen, hol békésen dobogó szívvel, felpörgetve vagy alapjáraton, de egyedül is üzemel - a misztérium megtörtént.
Élet született.
Ollóval levágtak anyád testének kozmoszáról, amellyel eddig egy voltál, amely táplált és éltetett -és magányodban velőtrázó iszonyattal üvöltöttél fel.
Mi lesz most velem, egyedül?
Hogyan fogok én élni, külön?
Amikor a magzatvízben lebegtél még anyád lélegzett helyetted is. De most hirtelen magadra lettél utalva. Egyedül maradtál és a frissen kialakult tüdőddel neked kell magadba szívnod egy anyádnál sokkal hatalmasabb mindenség éltető erejét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése