Újra itt, most már a bébi megszületésééig remélem több időm lesz írni. Lement a nagy hajtás a munkahelyemen, most számoltam meg, hogy mindössze 12 napot dolgozom még, utána pár hétig remélem azt sem tudom mit csináljak majd a rengeteg szabadidőmmel. Ma van az első olyan nap elég hosszú idő óta, hogy felkeltem, nem kell mennünk sehova, nem dolgozom, reggel nyugodtan megsétáltattam Bodzát, majd elemi erővel rám tört, hogy kimossam a még hátralévő babacuccokat, átrendezzem a szekrényeket, kipakoljam a konyhát és elrohanjak pánik szerűen beszerezni a még hiányzó dolgokat, de visszafogom magam és megpróbálom ezt a tébolyt elhárítani. Tény, hogy nagyon kevés idő van hátra, de arra pont elég, hogy mindennel elkészüljünk. A babaszoba gyakorlatilag használható, már csak a dekor van hátra amire a hétvégén valószínűleg sor kerül, ruhácskák a szekrényben sorakoznak, a kórházi csomagomból maximum még 1-2 hálóing hiányzik, az őssejt szerződést sem kapkodtuk el, a gyereknek még nincs neve (lehet mégsem Dániel?), de ezek mind pikk pakk elintézhető dolgok. A diétát többé-kevésbé csinálom, most volt pár nap, amikor bűnöztem kicsit, dehát hogy lehet kibírni, hogy Zé szüleinél, ne egye degeszre magát az ember? Azért megpróbáltam odafigyelni, mától pedig ismét szigorú böjt. Már egészen hozzászoktam és ami igen örömteli számomra, hogy mióta nem eszek össze vissza tényleg nem híztam semmit, leragadtam 9 kilónál, pedig amilyen rohamban jöttek fel rám a kilók addig, azt hittem a vége kb. 15-16 lesz.
Most már tényleg mindketten nagyon kíváncsiak vagyunk rá ki lakik bennem, el sem tudom képzelni azt a pillanatot amikor először találkozunk, olyan felfoghatatlan egyelőre. Most már nagyon látványosan és sokat mocorog, tegnap este ki tudtuk tapogatni, hogy éppen hol helyezkedik el, meg tudtuk simogatni rajtam keresztül :), kezdi kinőni a kecót, egyre kényelmetlenebb szerintem neki. Szerdán megyek orvoshoz, remélem meg lesz elégedve és nem méri megint óriás babának. Most jobban rá tudok koncentrálni, mert szegény 1 hónapig eléggé el volt hanyagolva, nem nagyon tudtam rá figyelni, örültem ha este hazaérek és bedőlök az ágyba, vagy a tv elé, feszült voltam és ez meg is viselte a kis családunkat. Általában Zé-n töltöttem ki a feszültséget, sokszor elviselhetetlen voltam és ez eléggé megtépázta kettőnk kapcsolatát is, de ennek vége és megfogadtam, hogy ha meglesz a baba, akkor sem feledkezhetünk meg arról, hogy nem csak 3-an vagyunk, hanem ketten is, mint férfi és nő, mint egy pár és ha nehéz is, de kell időt szakítanunk egymásra, ha csak 10 percekre is, amikor csak Ő és Én vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése