Domború hátam, pöttyös a szárnyam,
baktat a fűben hat pici lábam.
Mászom a dombra szárnyamat bontva,
ringat a szellő, ez csak a dolga.
Szállok az égen, nap süt a réten,
hét kicsi pöttyöm csillan a fényben,
ámde megállok, rád ha találok,
nyújtsd fel az ujjad: arra leszállok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése