Még mindig trópusi hőség tombol kicsiny hazánkban, de már kezdek egészen hozzászokni, sőt ma őszintén megörültem, hogy hétvégére "már csak" 35 fokot jósolnak, mert most olyan 38 körül van, betonon és napon láttam utcai hőmérőn 45 fokot kiírva, úgyhogy jó idő van na. Ennek örömére hétfőn du. már a munkahelyemen éreztem, hogy valami nincs rendjén, a szokásosnál is többet jártam pisilni és furcsán éreztem magam. Hazafelé még rosszabb lett a helyzet, a buszmegállóban ebben a kellemes 45 fokos hőségben annyira felizgattam magam, hogy mi lehet a probléma, hogy majdnem el is ájultam, úgyhogy leültem a még forróbb 4 oldalról üveggel körbezárt megállóban, és miközben vízzel locsolgattam magam, hogy a maradék életerőm ne hagyjon el, gyorsan el is döntöttem, hogy akkor én most elbandukolok a SOTE ügyeletére. Ezt Zé-vel is közöltem, aki szegénykém azonnal halálra izgulta magát és nagyon rendes és gondoskodó férjként ő is utánam jött.
Az ügyeletes doktorbácsi húgyúti fertőzést diagnosztizált, úgyhogy kaptam rá antibiotikumot, illetve azt kérdezte szoktam-e éhezni. Nagy szemeket meresztettem rá és mivel az utóbbi időben azért elég nagy mennyiséget meg tudtam volna enni, illetve az esetek többségében nem is fogtam vissza magam, ezért azt válaszoltam, hogy igen. Erre ő azt mondta ne éhezzek, mert olyan anyagok, bizonyos ketonok jelentek meg a vizeletemben amik éhezésre utalnak. Aztán mondtam neki, hogy de amikor éhes vagyok azért általában eszem is, akkor a második kérdése az volt, hogy van-e cukorbeteg a családomban. Nem akartam elkezdeni a múltamról mesélni, meg az inzulin rezisztenciáról, így azt mondtam, hogy nincs, de akkor ez már szöget ütött a fejembe és jobban izgultam ezen mint a húgyutaimon. Mint kiderült ez nálunk családi vonás, anyukám is ilyen "felfázós", nekem is volt már komolyabb vesemedence gyulladásom, úgyhogy sajnos úgy néz ki elfelejthetem a medencében fürdőzést akármennyire ellenőrzött is, mert a lábamat beledugom attól is bajom lesz. Nem tudom a Balatont meg merjem-e majd kockáztatni, de jó lenne nem kellene két hétig aszalódnom amíg a többiek vígan strandolnak.
Másnap felhívtam az orvosom, elmeséltem neki az egész storyt, neki már előhozakodtam ezzel az inzulin rezisztenciámmal, ami igazából sztem. nagyon enyhe volt, mert minimális diétával helyrerázódtam teljesen, és abban maradtunk, hogy előbbre hozzuk az amúgy 24. héten amúgy is kötelező cukorterheléses vizsgálatot 2 héttel, hogy mindenki megnyugodjon. Így most megint betáblázódtam ami az orvoslátogatást illeti, mert jövő hét csütörtökön megyünk a 18. heti ultrahangra, azt követő hétfőn (16-án) megyek a terhelésre és a védőnőhöz, majd 25-én a saját orvosomhoz. Nagyon kíváncsi leszek az AFP eredményemre, eddig a fórumos lányok közül mindenkinek jó lett, akkor nekem az eddigi százalékos megoszlásra irányuló megfigyelések alapján nem biztos, hogy jó érték fog születni, de azért reménykedem benne, hogy igen, mert bár mindenhol az sulykolják az emberbe, hogy milyen elavult vizsgálat és mennyire megbízhatatlan, azért én ettől a pici felesleges izgalomtól is szívesen megkímélném magam.
Egyébként Dani baba sztem. jól van, most olyan megint, mintha 2 nap alatt óriásira nőtt volna a hasam, ebéd után tényleg úgy érzem, hogy szét fogok repedni, a bőröm is feszül meg néha úgy érzem a belső szerveim is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése