Ma léptünk a 16 hétbe és miközben Zé-vel a kanapén ülve vártuk a vendégeket 14.00 óra körül éreztem valamit, ami talán Ő volt. Mintha egy nagyobb buborék haladt volna végig a köldököm alatt és utána nem sokkal két nagy dobbanás, szívveréshez hasonló, de sokkal nagyobb annál, és csak egyszer.
Innen folyt. köv. mert a szőrös elsőszülöttem ( a kutya ) nagy szemeket mereszt rám, hogy vigyük már le sétálni.
No meg volt, és a ma elfogyasztott chips, ropi, ribizlis tiramisu mellé toltunk még egy kis fagyit is, de azt hiszem ennek véget kell vetnem, ha nem szeretném elefántként zárni a terhességet.
Mozgalmas hétvégénk volt, rám valahogy elég erősen rám tört 3 hónap gyakorlatilag nem nagyon kimozdulás után, hogy most már azért szeretnék elmenni valahova, megérintett a nyári, "kerthelységekben fröccsözés" hangulata, úgyhogy elhatároztam, hogy most már ideje lenne kicsit belevetni magunkat a társasági életbe. Így aztán a szombat délelőttöt a Kopaszi gáton töltöttem, majd este unokatesómmal csaptunk egy "görbe estét". Ami annyiból állt, hogy beültünk egy helyre a belvárosban és beszélgettünk. :)
Ma pedig unokatesómék voltak itt tündér kisfiúkkal, hogy átadják az esküvői meghívójukat. A baba tényleg mintagyerek, szerintem mindenki ilyet szeretne. Jön-megy, egyfolytában vigyorog, mindenkivel barátságos, este 8-től reggel 7-ig folyamatosan alszik akármi is történik, eddig nem nagyon hittem, hogy létezik ilyen, de úgy látszik mégis.
Pocakkal szerdán megyek legközelebb a dokibácsinkhoz a kórházba, sajnos őt nem fogom látni, mert csak leveszik a vért az AFP vizsgálathoz, tokszoplazmózist néznek, és rh ellenanyag szűrés lesz. Szerdától még két hét és egy nap, míg újra láthatjuk majd, mert akkor lesz a 18. heti genetikai ultrahang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése