Ez a bejegyzés azért születik, hogy majd amikor már idekint is hárman leszünk, jót mosolyogjak naivságomon, vagy épp ellenkezőleg, megveregessem a vállam, hogy lám lám, lehet ezt tényleg így is csinálni. Szerintem minden gyermeket még nem nevelő nő és férfi úgy képzeli el a gyermekáldást követő életét ahogyan az előtte is folyt, maximum azzal a különbséggel, hogy nem kettőtök, hanem már egy harmadik, negyedik, sokadik fél logisztikai és egyéb szervezést igénylő dolgait is meg kell oldani, enni kell adni neki is, és adott nm-en többen fogtok osztozni. Mondjuk ki, bármennyire is vágyik valaki arra, hogy gyermeke szülessen, az addigi életét a legcsekélyebb mértékben szeretné feladni és azt várjuk, hogy a családunkba érkező személy illeszkedjen be a mi napi rutinunkba. Akkor aludjon amikor mi alszunk, akkor egyen amikor mi okos felnőttek jónak látjuk, szeresse a barátainkat és örüljön annak, ha a nagyira bízzuk, hogy mi társadalmi életet élhessünk, legyen jól szocializált és ha mi éppen úgy kívánjuk egyedül is tudjon játszani. Nyilván ezek nagyon sarkított dolgok, de ki ne vágyna egy mintababára, már ha egyáltalán létezik ez a fogalom.
Aztán a gyakorlat bizonyára sokszor mást mutat, én 3 éves koromig nem aludtam éjszaka, sőt ha nem ordítottam az örömünnep volt. A nagybátyámék a legenda szerint egyszer hazamentek a Balatonról, ahol együtt nyaraltunk, mert nem tudták már elviselni sz éjszakai műsoromat. Ilyen is van és valószínűleg ezzel az ember nem tud mit kezdeni azon kívül, hogy elcipeli a gyereket az orvoshoz, aki az esetek 90%-ában nem talál semmit, majd útjára indítja a szülőket azzal, hogy ez egy ilyen műfaj. Amit igazából mi szeretnénk elkerülni az az, hogy teljes mértékben a gyerek irányítsa az életünket, mert úgy gondolom, hogy mi vagyunk a felnőtt érett gondolkodók és sajnos ha tetszik a kisdednek, ha nem élete első pár évében mi tudjuk, vagy legalábbis reméljük, hogy tudjuk, hogy neki mi a jó és próbáljuk majd abba az irányba terelgetni. Minden esetre nem szeretnénk ha maximálisan ő irányítaná az életünket. Szeretnénk vele utazni, kirándulni, beülni egy kávézóba, kutyát sétáltatni, vagy a barátainkkal találkozni minden olyan para nélkül, hogy jajj de mi lesz akkor ha sírni fog, vagy elalszik, vagy nem alszik, mit eszik, mit nem eszik, hol alszik, de ott hogy alszik. Nyilván nem az első hónapban szeretnénk azt kívánni tőle, hogy ezen igényeinkhez alkalmazkodjon, de nagyon bízunk benne, hogy sikerül egy olyan kompromisszumot találnunk, ahol egyik fél érdekei sem sérülnek nagyon. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése