Május 29-én kedden túlestünk a 12. heti kombinált szűrésen egy budai magánklinikán, amit a legjobbak között szokás emlegetni kismama körökben és nem bántuk meg egyáltalán, hogy oda mentünk. Valóban nagyon profik, amint odaértünk levették a vért, az ultrahangra egy kicsit várni kellett az időponthoz képest, de nem volt vészes. Érdekes, valahogy sokkal kevésbé izgultam, mint ahogy az tőlem elvárható lenne, annyira biztos voltam benne, hogy egészséges a babánk és inkább azt vártam, hogy láthassam, hiszen most már nem csak egy kis "zigóta", hanem kész emberke. Zé-nek ez volt az első "találkozása" vele, ő szegény izgult helyettem is. :) Az orvos és az asszisztens is nagyon szimpatikusak voltak, elröhögcséltünk a vizsgálat előtt, aztán végre megpillantottuk a kis pockot. Teljesen be volt gubózva, a legrosszabb pózban amiben csak lehetett, az orvos azt mondta, hogy azt látja, hogy nagyon kell pisilnem (vizsgálat előtt már nem mehettem el), de így sajnos mást nem lát, úgyhogy kiküldött minket azzal, hogy menjek el nyugodtan a mellékhelységbe, egyek csokit, esetleg igyak kólát, mászkáljak kicsit fel alá a lépcsőn és reménykedjünk, hogy ezután úgy fog helyezkedni, hogy meg tudja vizsgálni. 10 percig ezeket a tevékenységeket végeztem, majd amikor újra bementünk szerencsére kimozdult a rossz pózból gyermekünk, sőt el is kezdett mozgolódni, úgyhogy most meg alig tudta néha leméricskélni úgy ficánkolt. Rögtön a tarkóredőt mérte, 1.1 mm, ami nagyon jó, az orvos azt mondta ennél kisebb értéket kb. nem is produkálhatott volna, úgyhogy már itt hatalmas kő esett le a szívünkről. Utána rögtön az orrcsont következett, szerencsére jól látható, így ezzel sincs probléma és szép sorjában megmért mindent, miközben mi csemeténkben gyönyörködtünk. Tényleg hihetetlen volt látni, hogy ilyen picike, de megvan mindene, az ujjacskáit egyenként meg lehetett számolni, láttuk ahogy mozgolódik, emelgeti a pici kezét, hát teljesen elolvadtunk mindketten, már most imádjuk. Szerencsére minden értéke rendben van, hallhattuk a szívét dobogni és legnagyobb meglepetésünkre az orvos megkérdezte, hogy szeretnénk-e a gyerek neméről beszélgetni, mire mi csak hüledeztünk, hogy hát ha már lehet tudni valamit akkor persze. 90-95%, hogy KISFIÚ, úgyhogy bejött Zé ismerősének a jóslata és én is kisfiút éreztem mostanában, bár az valószínűleg azért, mert többen mondták, hogy szerintük fiú lesz. Szárnyalltunk a boldogságtól, mikor kijöttünk a vizsgálatról, még a vér eredményeket meg kellett várnunk, de azon már egyikünk sem izgult, inkább körbetelefonáltuk a családot, hogy elújságoljuk a hírt.
A vizsgálati eredmények az alábbiak lettek:
CRL: 59.6
BPD: 16.3 (Fejátmérő)
NT: 1.1 mm
NB: látható
FHR: 166/perc
HC: 78.3 (Fejkörfogat
AC: 56.4 (Haskörfogat)
FL: 7.6 mm (Combcsonthossz)
Anya súlya: 60 kg
Terhességi kor: 12+4
Free b-hCG: 47. 1 1.15 MOM
PAOO-A 2,601 0.76 MOM
Magzatvíz mennyisége: átlagos
Placenta helyzete: Hátsó fali
Koponya épnek, mellkas zártnak látszik. Normál hasi echogenitás
Négy végtag látható.
Down szindróma kockázata 1:23 412-höz
Edwards szindróma 1:276 313
Patau szindróma 1:650 456-hoz
Ma már a 13. hétbe léptünk, tényleg rohan az idő. A nyár szokása szerint elrobog majd és ősszel meg csak kapkodjuk majd a fejünket, hogy már itt tartunk. Barátnőmtől kaptunk már egy csomó dolgot, aminek nagyon örülök, hogy nem kell megvennünk, mert pár hónapig fogjuk csak használni, illetve nagy névkeresésben vagyunk, amit nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, de majd csak lesz neve is a gyereknek. Amik nálam szóba jöttek az a Zétény, Benedek, Csanád, Máté, Ábel, Boldizsár, Zé-nek az Ádám, Dani, Krisztián, Csanád, Boldizsár, Olivér, meg még biztos csomó más, de most ezek jutottak az eszembe. Egyelőre a közös nevező a Dani, de még azért gondolkodunk rajta, túl felkapott névnek tartom, de nem lehet minden szempontot figyelembe venni, mert tényleg nem lesz neve szegénynek.
Végezetül egy újabb sztárfotó a trónörökösről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése