Mi nem leszünk parás szülők

Március 27-én egy szerdai napon munkából hazafelé menet, valami belső hangtól vezérelve neem, nem vagyok tesztelés függő vettem meg azt a terhességi tesztet, mely este kisebb sokkot okozott. Napok óta furcsán fájt a hasam, de előfordult már, hogy mindenféle tünetet produkáltam, így a villamoson el is könyveltem magamban, hogy ismét látni fogok egy egy csíkos pálcikát, de már megszoktam. Otthon azonnal pisi, de most nem a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események, ugyanis fél percen belül megjelent egy nagyon halvány második csík is. Remegtem az izgalomtól és csak bámultam a második csíkocskát, nem akartam hinni a szememnek, hogy annyi év várakozás után ez megtörténik velem. Zé-nek aznap még nem mertem elmondani, hátha téved a teszt, már kitaláltam mindent, hogy biztos csak egy ciszta, ami hcg-t termel ,nem akartam, hogy ismét csalódás érje.

A reggeli tesztem erős pozitív lett, a vélt fogantatás utáni 11. napon, úgyhogy kezdtem elhinni, hogy talán mégis igaz lehet, de azért a cisztás elméletemről nem mondtam le, így még aznap délután bejelentkeztem ultrahangra, amivel elkezdődött főparagép Té kálváriája. Nem a nőgyógyászomhoz mentem, mert ő egy héten egyszer rendel, hanem egy uh központba, ahol még aznap fogadni tudtak. Ott igen furcsa emberekkel találkoztam, az orvos megcsinálta az uh-t, aki természetesen nem látott semmit, cisztát sem, csak a megvastagodott méhnyálkahártyát, illetve, hogy a Douglasban fokozottabb folyadékmennyiség található, ami megállapítása szerint vékonybélgyulladás következménye lehet. Ne kérdezzétek ezt honnan szedte, vagy miért mondta, minden esetre utána rám akartak sózni a terhesség megtartása érdekében egy vagyonért mindenféle gyógyhatású porokat, amiből 3 csomagot voltam hajlandó megvenni és azt mondtam nekik, hogy visszamegyek holnap. Azok a típusú emberek voltak, akik mindenféle termékbemutatókon rád akarnak sózni csupa haszontalan dolgot, kicsit szürreális élmény volt ez egy orvosi rendelőben. Hazafelé menet elterveztem majd milyen szépen mondom el Zé-nek, már nem bírtam tovább magamban tartani, de sajnos ez meghiúsult, mert nem tudtam még azt is kivárni még elmegy a boltba bevásárolni, pedig nagyon erősködött, így a fürdőszobából ordítottam sírva, hogy most nem mehet boltba, mert terhes vagyok. Szép jelenet volt. :) Kicsit belekönnyezett, én is, de azt hiszem olyan boldogok voltunk mint még soha, persze tele aggodalommal.