Ott hagytam abba, hogy március 29-én csütörtökön egy szép tavaszi napon Zé-nek is elújságoltam, hogy apuka lesz és örömünk határtalan volt, mindaddig amíg türelmetlenségem miatt elkezdődött kisebb kálváriánk. Persze hiába mondták, hogy várjam meg a 6. hetet az újabb orvoshoz rohanással, természetesen nem bírtam ki és felhívtam az orvosom, aki 1 hét múlva szerdára (április 4) adott időpontot. Elbattyogtam miközben győzködtem magamat, hogy minden rendben lesz és már lerágtam az összes körmöm aggodalmamban, de nem volt minden rendben vagyis mégis,de ezt akkor még nem tudtam, mert a doktor úr az ég világon semmit nem látott az ultrahang felvételen. Hmm.. Már ott el kezdte pedzegetni, hogy ilyenkor nem zárható ki a méhen kívüli terhesség sem és berendelt másnap reggelre a klinikára, hogy megnézzék a véremet mekkora a hcg hormon jelenléte, illetve egy jobb uh géppel újra megvizsgáljon. Zé is elkísért, már ekkor olyan idegállapotban voltunk amit nem kívánok senkinek, de doktor úr ismét csak a nagy semmit látta, illetve valamit a petefészkemben, ami akár az embrió is lehetett volna, úgyhogy nem lett sokkal jobb kedvünk. Azzal engedett haza, hogy telefonáljak a hormon eredmény miatt és megbeszéljük a továbbiakat, illetve ha nagyon fájna a hasam, vagy elkezdenék vérezni azonnal menjek be. Szuper...
Délután 14.00 órától hívogattam, mire 18.00-kor felvette a telefont és közölte, hogy pakoljak és este 20.00-ra ha lehet érjek be a kórházba, mert 500 fölött van a hcg és Neki bizony ilyen értéknél már látnia kellene valamit és különben is a petefészkemben az a dolog neki annyira lehet nem is tetszik. (Az első uh-n még azt mondta akár a sárgatest is lehet). Pakolás, hajmosás, sokkos állapot, hiszti, nem kívánom senkinek. Felvettek az osztályra, még aznap este újabb vérvétel, majd 3 szobatársammal a 40 fokos szobában töltöttem az éjszakát 3 óra alvással. Fél 6-kor keltett a nővérke, hogy megmérje a lázam, majd 8.00-ig nem történt semmi csak bőgtem, hogy nem igaz, hogy ez velem megtörténik, bezárnak ide, megműtenek és különben is egy rakás szerencsétlenség vagyok. Szegény anyukámat is riasztotta Zé este, aki reggel felült a buszra (160 km-nyire volt), hogy rohanjon be hozzám és már az egész család tudta mi a helyzet. Újabb vérvétel, 3 óra várakozás az ultrahangra, ahol most a főorvos úr végezte a vizsgálatot, aki 20 mp leselkedés után meglátta az én rejtőzködő gyerekem 5mm-es pecóját. Leírhatatlan amit éreztem, hcg-m mint kiderült jól emelkedett, minden rendben mehet haza, kedd reggel kontroll.
Persze hétvégére az egész család megtudta, hogy babánk lesz, nem így terveztük, mert még nagyon kicsi, de bízom benne, hogy a kezdeti nehézségek után nem riogatja tovább szegény szüleit.
A mai kontrollon minden ok volt, most azt mondták 6 mm a petezsák és szikhólyag sejthető, hcg-m 3500 felett, minden tankönyvi mondhatni. 3 hét múlva kell mennem legközelebb orvoshoz, addig lerágom a körmöm ismét pihenés, nyugalom, pozitív gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése