Már a második hete, csak eddig próbáltuk felvenni újra a "szürke" hétköznapok fonalát, mert ugye itt se kert, se Balaton, ismét program a sétálás, mert nem úgy van ám, hogy egész nap csak fetrengünk a fűben, tépkedjük, vizsgálgatjuk, miközben ínyenc módjára nyalogatjuk a koszos kezünket. Szóval hálásak lehetünk a sorsnak és az elődeinknek, hogy lehetővé tették számunkra, hogy 6 hetet nyaraljunk a Balcsin, remélem egyszer Daninak is olyan sokat fog jelenteni az a hely, mint most nekem. Dani rengeteget fejlődött, most a kúszás és a mászás között félúton jár, természetesen most is csak ömlengeni tudok róla, mert egyre okosabb, ügyesebb és imádnivalóbb. Már a 6. fognál járunk, éjszaka még mindig felkel jó esetben 2-3 óránként rossz esetben óránként vagy akár fél óránként is. Azt leszámítva, hogy valószínűleg a nem alvástól azért kicsit megváltozik az ember személyisége és igazi házsártos asszonnyá válik, főleg szegény férjurával szemben, egészen jól el lehet lenni kevés alvással is. Tényleg legjobb dolog ami történt velünk az Ő, gondolom akinek gyereke van annak nem kell magyaráznom mennyi érzelmi plusszt ad ez a kis ember, mennyire leírhatatlanul szeretjük és gyakorlatilag most minden érte van, ami egyáltalán nem teher, ugyanakkor a másik oldalról rengeteget elvesz. A kettesben töltött óráink száma gyakorlatilag 0-ára korlátozódott, estére a nem alvástól teljesen hulla leszek, és az egész napos imádat után amit Dani kap, szegény Zé sokszor csak egy kifacsart sarokba dobott mogorva felmosó rongyot lát a felesége helyett. Ez nem Dani miatt van, amúgy is egy nagyon nehéz időszakon megyünk éppen keresztül, ami már jó ideje tart és ez mindkettőnket eléggé megvisel. Szerencsére Zé-nek sikerült új munkahelyet találnia, de még így is nagyon nehéz, szokatlan neki az új hely, új arcok, beilleszkedés, új feladatok, nem teljesen olyan minden mint ahogy azt az ember elképzeli, ettől csalódott, én türelmetlen, hogy semmi sem jó, közben állandó harc az anyagiakkal, bűntudat, hogy még mindig függünk a szüleinktől, akik nagyon sokat támogatnak stb... Nekem is össze kell szednem magam és több figyelmet fordítani a kapcsolatunkra, meg a lelkünkre és igenis valahogy meg kell oldanunk, hogy most már el tudjunk szökni legalább moziba, vagy akárhova, csak legyen újra Ő és Én. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott szülők lehessünk egy boldog babával, mert most már Dani elég nagy, rengeteg mindent megért és érez és biztos vagyok benne, hogy megérzi a feszültséget is ami sokszor kettőnk között van az apjával. Vannak tervek a jövőre nézve, szeretnénk egy önálló vállalkozást beindítani és nagyon hiszek benne, hogy sikerülni fog, úgyhogy most éppen ezen dolgozunk. Én a mai naptól elkezdem újra a jó öreg diétámat, mert ez már nem mehet tovább, hogy 9 hónapja gyakorlatilag édességen és egyéb szénhidráton élek. Danival 2 hete járunk tornázni, most nem Dévényre már, hanem rendes gyógytornára, ahol feladatokat kap és nagyon élvezi a kis maki:) Holnap 9 hónapos, úgyhogy megpróbálok róla majd írni egy státuszt újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése