9 hónapos és először beteg

Súly: 10400 gramm, gyakorlatilag 2 hónapja nem nagyon hízott, ami az ő súlyából kiindulva nem is olyan nagy baj.

Centi:

Evések száma: Már nagyfiúsan étkezik:) Hajnalban szopi, 8 körül reggeli, délben ebéd, 16:00-kor uzsi, fél 7- 7 körül vacsi, 8 körül szopi. Éjszaka ahogy esik... még mindig nem tudok beszámolni boldogan átaludt éjszakákról és üde reggeli ébredésekről. A játszótéren bevezetésre került az ételek palettájára a homok is.

Alvás: Nem változott a helyzet, ma pl. éjféltől fél óránként kelt fel. Ok, most beteg szegénykém már lassan egy hete, de amikor nem beteg akkor is simán előfordul ilyen. (szerk. nem tudtam befejezni természetesen a bejegyzés megírását, de ma 2 hét után először csak 2x ébredt, úgyhogy csak szidni kell a büdös kölköt.:D Nem ringatom hiú ábrándokba magam, hogy ez huzamosabb ideig így is fog maradni)

Mozgás: Kúszik, most már nincs ejtőernyőzés, az már uncsi, járunk gyógytornára és szerintem ennek is köszönhetően nagyon sokat fejlődik. Most már megmutatja büszkén, hogy ki is tudja nyomni magát, de huzamosabb ideig azért nem produkálja, nehogy elbízzuk magunkat. Még nem ült fel és nem mászik, úgyhogy most hogy felépült egy 1.5 hétig tartó nyavajából ismét elkezdünk gyúrni.

Beszéd és egyéb mentális fejlődés:D: A Balcsin elkezdett ugatni, ha meglát egy kutyát mondja, hogy "Ba= Va, ott kezdett el integetni is, aztán van az a mondóka, hogy kop, kop kopogok... ő is próbálja mondani hogy kop kop és kopog valamin, ez most a sláger gyakorlatilag egész nap ez megy, továbbá nagyon ügyesen tud már tapsolni.

Egyébként meg remélem túl vagyunk  egy nagyon nehéz 2 héten, gyakorlatilag akkor kezdődött szerintem ez a fránya vírus, ami szegényt eléggé megviselte. Nagyon keveset aludtunk, nem tudtam gyakorlatilag letenni a kezemből, ha letettem 10 perc múlva már kezdődött is a nyekergés, akkor megint fél óra altatás, orrszívás, gyógyszerek belé tuszkolása, nem evés, sok sírás, Zé-vel sok veszekedés, kimerülés, kiborulás...na de ennek remélhetőleg vége! Soha többet betegség! 

Egy kedves ismerősöm, egy neten fellelhető írás és a fodrászom sajnálkozó pillantásai döbbentettek rá, hogy kicsit változtatni kell a rutinon. Már nagyon érlelődik ez, mert kezdek anyarobottá válni, sőt már az is vagyok és ez senkinek nem jó. Nem jó a babának ha idegbeteg a kedves mama, nem jó a férjnek, ha a felesége gyakorlatilag megszűnik létezni, nem jó nekem, mert tudom hogy idegbeteg vagyok, szenvedek, hogy a világ legjobb dolga történik velem amire annyira vágytam és igazából sokszor csak egy leharcolt test vagyok szellemi plussz nélkül, úgyhogy muszáj beépíteni a hétköznapokba a saját és Zé velem kapcsolatos igényeit is.

Ui: Kíváncsi vagyok kb. hányan olvastok rendszeresen, kommentelhetnétek ha olvastok ide hmm?:)