Jelen

Május 20-án a Balatonon kibújt az első foga, történetesen a jobb alsó:) Nagy dolgok történnek a Balatonon, csoda hely az ottan:)

Egyébként pedig rohannak a napok, evezünk, küzdünk, harcolunk néha sodródunk, de ilyen az élet, viszont éppen emiatt, amikor a gyermek alszik és nekem van időm a gép elé ülni, akkor a megoldásokat keresem és nem nagyon jut időm a blogolásra. Nem elég, hogy Zé munkahelyén gázok vannak, hétfőn ellopták a telefonját, úgyhogy én már azt mondtam, hogy komolyan valami átok ül rajtunk. A barátnőm meg is adta egy boszorkány telefonszámát, aki vállal rontáslevételt és nem sok választ el tőle, hogy felhívjam. 

A lényeg, hogy a gyermek napról napra okosabb, ügyesebb, szebb és ezt minden elfogultság nélkül állíthatom. :) Nagyon sokat vigyorog sőt hangosan röhög, már lehet vele bohóckodni, van humorérzéke, továbbra is sokat énekel, minden érdekli, mindent megfog, tép, húz a szájába vesz, tegnap épp a kutyát szerette volna megenni, úgyhogy el is döntöttem, hogy lassan elkezdjük a hozzátáplálást, mert egyszer csak arra jövök be a szobába, hogy lerágta az eb lábát. Ez a hozzátáplálás dolog így elsőre igen bonyolultnak tűnik, először ezt adjak, aztán azt, csak pár kanállal, vezessem be a glutént, keksszel, nem keksszel, tejpéppel, nem tejpéppel, bio, házi, cukros, cukor nélküli és pár év múlva meg leshetem, amikor vödör számra dönti magába a kólát. Na de még nincs döntési helyzetben szerencsére, (vagy szerencsétlenségére nem is tudom) és a minap azt mondta az énekes lány a ringatón, hogy ne is ajánljuk fel a döntés lehetőségét egy ilyen pici gyereknek,  mer az frusztrációt okoz számára, így viszont én leszek rettentő frusztrált, hogy biztos mindent jól csinálok-e. Az első próbára a hétvégén sort kerítünk, mert az éjszakai alvás ismét katasztrófa, 1.5-2 óránként ébredés van, hátha a szilárdabb táplálék megoldja ezt a problémát, mert mióta igazi ragadozóvá vált egy fél foggal, már igazi ragadozóhoz méltóan is akar táplálkozni.
Elkezdtünk úszni járni, illetve eddig egyszer voltunk, mert utána egy hetet Balcsiztunk és kimaradt. Igazából Zoli úszik vele, én csak asszisztálok és igazi bolond anyukához méltóan egyfolytában fényképezek. Minket jobban feldob ez az úszás dolog, egyelőre Dani elég rezignáltan vette tudomásul, hogy ő már úszni is jár, mondhatni a világ legtermészetesebb dolgának tűnt számára. Dévényes tornára is járunk, mert a kezeit még mindig inkább hátul akarja tartani hason fekve és mi gonosz szülők erőszakoskodunk, hogy tegye előre, nem akarjuk megérteni, hogy ő csak ilyen korán gyakorolja az ejtőernyőzést. mellesleg ha ejtőernyőzni fog tuti agyoncsapom Na ezt a torna dolgot kevésbé fogadta jól, szegénykém végig nagyon sírt, olyan rossz volt nézni, nagyon sajnáltam. Azt mondta a tornáztató lány, hogy nem fáj neki, de nem tudom, ez inkább ilyen masszázshoz hasonlító dolog volt, az meg nem minden esetben kellemes. Igazából el is bizonytalanodtam, hogy tuti szükség van-e rá, mert olyan nagy konklúziót nem tudtam leszűrni, hogy akkor most miért is teszi hátra a kezét. Ha jól értettem az ízületei lazábbak, de bizonyos izmai feszesebbek. Az 5 hónapos státusz feljegyzése elmaradt, de a hétvégén bepótolom reményeim szerint. :)