3 elképesztően jóképű pasi fog kényeztetni és lesni minden kívánságomat, úgyhogy igazán szerencsésnek érzem magam :) Hivatalosan 6 hét van hátra és 4-en leszünk, de valahogy úgy érzem most nem fogom a 40. hétig húzni, de ki tudja...sok második gyerekes anyuka érzi ezt, és a játszótéren mindenki túlhordja a tesókat, úgyhogy kíváncsian várom majd a fejleményeket. Múlt heti mázsálás szerint 2280 gramm körül járhat a bébi, ami 2 héttel nagyobb súlynak felel meg a koránál, de Danit is mérték nagyobbnak és végül ő sem lett egy óriás, úgyhogy nem aggódom, az orvosom annál inkább. Leszúrt, hogy RENGETEGET híztam, na ez nem esett jól a kis lelkemnek :D egyébként 10 kilót a 32. héten én nem tartok olyan rengetegnek, de ha ő mondja.... fél tőle hogy nagyon nagy lesz a baba, és a "nagy gyerekkel csak a gond van"..köszi. Bevallom nekem semmi erőm egy 100 x kelő gyerek mellett diétázgatni, bár tudom nem ártana, mert nem mondom, hogy a testem állapota most éppen címlapra való lenne. Szülés után jó lenne minél hamarabb elkezdenem valahogy formába rángatni majd magam, de szerintem a két gyerekkel járó teendők is segítségemre lesznek ebben. A minap Zé aggódva kérdezte vacsora közben, hogy hogy fogom bírni... hát fogalmam sincs, gondolom mint más anyukák akinek két kisgyereke van. Nem mondom, hogy nincs bennem aggodalom, főleg amiatt hogy Daninak hogy tudom majd megadni azt a mennyiségű figyelmet amit eddig, Ő hogy fogja fogadni a tesót, később szeretni fogják-e egymást hogyan fogom bonyolítani az éjszakákat amikor éppen mindkét gyerek ordít, de azt hiszem ezen kár is gondolkodni, mert úgysem tudok előre kitalálni egy forgatókönyvet, majd idővel szépen minden kialakul és összecsiszolódunk. Nehezíti kicsit a helyzetet, hogy Zé most kezdett új munkahelyen, hozzáteszem Hála a jó égnek, már nagy szükség volt erre, de kicsit hektikus munkarendben dolgozik jelenleg, azaz hol hajnalban, hol éjszaka és ez sem könnyít a helyzeten, de bízunk benne, hogy pár hónap múlva ebben is beáll valamiféle rendszer.
Egyébként meg kicsit szomorúsággal is tölt el, hogy nemsokára vége ennek a terhességemnek is, bár nem tudtam úgy megélni mint Danival, remélem nem haragszol ezért kistesó, csak van egy örökmozgó bátyád, aki éjszaka is örökké mozog és elég sok figyelmet követel magának, de nagyon várunk már és nagyon kíváncsiak vagyunk Rád. :) Szóval egyrészt kicsit szomorú vagyok, hogy lezárul egy korszak, nem tudom lesz-e még gyerekünk, most azt mondom, hogy nem, vagy 5-6 év múlva meglátjuk, de szerintem 2 lurkóval is nagyon boldogok leszünk. Szeretném őket elindítani rendesen az életben minden segítséget megadva nekik és ez két gyerek esetében sem kis feladat. Másrészről rettegek visszatérni a munka világába, egyelőre nem is tudom elképzelni, hogy 8 órában elhelyezkedjek valahol és szerintem ez két kicsi mellett kivitelezhetetlen is, de jót fog tenni 3 év itthonlét után "mást" is csinálni és egyszer el kell majd engednem a fiúk kezét. No de ez még messze van, addig rengeteg feladat áll előttünk, úgyhogy most erre koncentrálok. A fizikai szükségletek kielégítéséhez már majdnem mindent beszereztünk, szerencsére nem kellett túl sok dolog. Hétvégén reményeim szerint átalakítjuk kicsit a gyerekszobát tesó kompatibilissá, elpakolom a ruhácskákat amiből annyit szedtünk össze, hogy egy csecsemőosztályt el tudnék látni és megpróbálok agyban ráhangolódni a szülésre amihez semmi kedvem, na azt átvállalhatná valaki...:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése