víz

Ha már nyár akkor víz, igaz nálunk nem az önfeledten pancsoló baba képére kell asszociálni, hanem az iszákosra, aki az esti nyugovóra térés és a reggeli ébredés között képes benyakalni akár 1 liter vizet is. Erről már megint én tehetek, valamikor hónapokkal ezelőtt romolhatott el, ugyanis ha éjszaka felébredt megitattam és egyből vissza is aludt és én ennek rettentően örültem. Aztán eljutottunk ismét az óránként ébredéshez és az óránként itatáshoz, majd Zé kitalálta, hogy tegyük oda neki a cumisüveget és majd kiszolgálja magát. Ez is bejött, boldogság, csak arra nem gondoltunk, hogy ilyen mennyiségben fogja a kis béka éjszaka fogyasztani a vizet és ha elfogy akkor persze reklamációt nyújt be, illetve ha valami bemegy annak ki is kell jönnie. Ennek eredményeként reggelre úszik minden én pedig megtanultam a box utcában dolgozók sebességével pelenkát cserélni az éjszaka közepén. Most ismét szigorítunk, nem kap vizet csak lefekvés előtt, meg valamikor hajnalban. Egészen könnyedén vette, érdekes mert ha Zé megy be hozzá éjjel, hogy feküdjön le aludni akkor szó nélkül engedelmeskedik, hiába az atyai tekintély na..:) Úgyhogy így 1.5 év elteltével is mondhatom, hogy az alvással küzdünk folyamatosan, de már nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, pláne hogy délután nagyokat alszik és mostanában reggelente 8 körül kel és többnyire este fél 9-9 között már az ágyikójában van. 

A másik jelenség, ami beköltözött békés családi életünkbe a hiszti. Úgy 2 hete kezdődött még a Balatonon elég intenzíven és látszólag ok nélkül tört rá Dánielre a sírás-rívás kesergés és akkor még nem nagyon értettem hogy most mi is történik a fiacskámmal. Azóta ez állandósulni látszik és ráeszméltem, hogy ez már annak a bizonyos rettegett dackorszaknak az előszobája. Van amikor nem is tudjuk mi baja, egyik pillanatban visít a másikban a földön fetreng röhögve, mi meg csak nézünk egymásra, hogy ezt meg vajon mi lelte. A reggeli és a délutáni ébredés után általában kezelhetetlen szegény, nagyon fájhat neki, hogy fel kellett kelnie, a "nem kapok meg valamit és ez nagyon fáj nekem típusú hiszti"  még egész jól kezelhető eltereléssel szerencsére. Szóval szeszélyes Dániel úrhoz is hozzászokunk lassan és megpróbálunk végtelenül türelmesek maradni, szerencsére úgy gondolom többnyire azért sikerül.

Múlt héten megnéztünk egy kisdedfelügyelő helyet, ami elég szimpatikusnak tűnt, legalábbis amire nekünk kell arra tökéletesen megfelel, és ha minden jól megy szeptembertől heti 2 napot  fog oda járni a kismaki. Szerintem mindenkinek jót fog tenni.

Öcsike jól van, meglestük 4-d-n múlt héten, jó nagy babának mérték, már 700 gramm volt, ami 26 hetesnek fele meg tehát kb. két héttel nagyobb a koránál. Kicsit meg is ijedtem, hogy nehogy a cukor miatt legyen, úgyhogy most komolyan veszem a diétát elhatároztam nem csak úgy figyelgetek, már lassan egy terheléses vizsgálat is aktuális lesz úgyis. Utána a kedves nővéremék jóvoltából elmentünk Zé-vel végre moziba, megnéztük az új Miyazaki filmet, ami mindkettőnk lelkének nagyon jót tett. Próbálok majd ebbe valamiféle rendszert vinni, hogy októberig azért el tudjunk szabadulni kettesben is kicsit az én drága férjemmel, mert utána egy jó ideig el leszünk ismét foglalva azt hiszem. Nem bánom egyébként, imádom a gyerekeimet, a legjobb dolog, hogy vannak és szerencsére úgy érzem ebben Zé is osztozik velem, úgyhogy kijelenthetem talán, hogy boldogság van abszolút. :)