Végre, végre, na nem mintha olyan kemény telünk lett volna, de remélem lassan jön a kikelet, egész nap kint leszünk, meg megyünk a Balcsira, jajj azt nagyon várom:) Dani nagyfiúsodik, néha már feszegeti a határait, aminek most elsődleges célpontja szegény kutyánk, akit eddig csak puszilgatott és simogatott, hát most már kap egy két pofont is, minket általában harapdál, de ezt én rontottam el, mert először poénra fogtam és röhögtem rajta, hát most azt hiszi a fiatalúr, hogy ez baromira vicces. Még nem tudom egyelőre ez a fegyelmezés dolog hogy is működik, olyan nehéz, mert közben meg annyira aranyos, hogy nem lehet rá haragudni, de hiába cukimuki mindent azért nem szabad. Hirtelen az jutott eszembe, hogy beküldöm a szobájába, de ez nem tudom jó taktika-e, egyrészt mert nem érti és azonnal kijön, másrészt meg nem szeretném ha a szobájához negatív dolgokat társítana. Ma felvetettem Zé-nek hogy lehet el kellene vele mennünk úszni, hogy kicsit az energiáit ott is levezesse, néha kezdem azt érezni, hogy nem vagyok elég, pedig megpróbálom sokszor játszótérre vinni, meg úgy egyébként gyerekek közé és akkor el is fárad meg úgy látom rajta élvezi az új közeget. Itthon bajban vagyok, pláne akkor amikor főznöm kéne, meg úgy általában mással is foglalkoznom nem csak vele. A játékai nem igazán kötik le, nem tudom hogy unalmasak-e vagy ez ilyen életkori sajátosság, de egyedül nem ül le játszani csak ha ebben én is részt veszek. Egyébként kis ideig elvan egyedül, de akkor járkál a lakásban és/vagy pakol. Az alvása egy betegség miatt elromlott, volt itt megint óránként kelés stb, de most úgy tűnik kezd helyreállni a béke. Szegény nagyikám kórházban van itt Pesten, előtte Székesfehérváron megműtötték, úgy sajnálom és nagyon remélem, hogy jobban lesz és hamarosan hazamehet, mert nem jó ez a kórházban fekvősdi, pláne nem 90 évesen, akkor már legyen nyugta az embernek és ne nyaggassák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése