2 hónapos

Súly: 6580 gramm (igen, igen jól olvassátok)

Centi: nem tudom, megpróbálom lemérni

Evések száma: még mindig 3 óránként eszik, esetleg 4 (most ezen vagyunk)

Elfogyasztott mennyiség: 180-230 gramm, rengeteg!

Most azt javasolta a védőnő, mivel már 1 hete zöldet kakil a gyerek és ez lehet állítólag attól is, hogy nagyon sokat eszik és nem tudja rendesen megemészteni, hogy próbáljam meg szigorúan 4 óránként etetni... hát okéé, köszi.

Alvás: napközben 1-1.5 óra ébrenlétet 1-1.5 óra alvás követ általában, ha sétálunk a babakocsiban 3 órákat is alszik, ha éppen úgy jön ki a lépés, itthon nem igazán. Volt pár jó éjszakánk amikor aludt fél 9- fél 5-fél6-ig, de most két napja sajnos megint elromlott, olyan kettő körül felkel, ha szerencsém van evés után visszaalszik, ha nincs (mint például ma), akkor küzdünk 1.5- 2 órát is. Pár napja rendszeressé kezd válni, hogy elalvás előtt iszonyú ordításba kezd, egyelőre nem tudok rájönni, hogy ez mitől van. Néha olyan komolyan, mintha az elalvás ellen küzdene, de néha meg olyan hasfájósnak tűnik... ilyenkor általában csak a kendőben nyugszik meg és ott alszik el, ami tudom nem jó és tudom az ágyában kellene altatni, meg aludjon el magától, de mondani nagyon könnyű ezeket.

Mozgás és egyebek: Hason a fejét szépen forgatja, emeli, már mintha a kezét is próbálná maga alá tenni (ugye ez majd később ahhoz szükséges, hogy kinyomja magát). Pár napja mintha észre vette volna a kezét és próbálná a szeme irányába emelgetni, de lehet ezt csak anyuka képzeli be.

Reggelente, amikor még kipihent a pihenőszékben, vagy az ágyában elnézelődik és mostanában már kezd magyarázni, olyan 10-15-20 perceket, ha valami nagyon tetszik neki hangosan röhög. :) Szereti a tükörben a kukucsos játékot, amikor magát nézi, azon is jókat vigyorog. 

Most már egyre bátrabban mozgunk, többször közlekedtünk busszal, megvolt az első zenés közösségi foglalkozás, voltunk cukrászdában és étteremben is.

Egyébként meg úgy ahogy van egy tündérgombóc, még ha néha nehéz is vele az élet, mert a derekam már leszakad a kezem már kettétörik a sok cipelgetéstől, a dobhártyám beszakad a sikítva sírástól, szóval mindezeket leszámítva hihetetlen boldogság az, ami vele együtt beköltözött hozzánk.

Napjaink

Mindenek előtt a nap legfontosabb híre, Dani ma este 9-től fél 5-ig aludt, ami valószínűleg csak véletlen, vagy frontnak köszönhető, de nagyon jól esett ennyit aludni egyhuzamban.

Egyébként sem panaszkodhatom Rá, mert a kezdetektől egyszer kel éjszaka, olyan 1-2 óra környékén és ha szerencsém van vissza is alszik evés után. 

Tegnap itt fejeztem be az írást, mert a kisfőnök szólított, de ma is nagy a boldogság, mert szintén rengeteget aludt, 21:30-5.45-ig, kettőkor egyszer felsírt, de bementem és visszaaludt, 6-kor jól bekajált és most megint alszik, egy kis mormota bújt belé. Így ezt el lehetne viselni én még azzal is ki lennék egyezve ha napközben kevesebbet aludna, csak az éjszakáink teljenek ilyen nyugiban. Most megfogadtam, hogy rendesen fogok írni, mert annyira rohan az idő, olyan sokat változik napról napra, hogy követni sem bírom, már most nem emlékszem pl az első hónapra, hogy hogy teltek a napjaink, akkor mennyit aludt, evett, stb, mert csak azzal voltam elfoglalva, hogy életben tartsam ezt a kis emberkét, meg magamat és ha ő aludt akkor én is általában.

A kórházban nagy öröm volt, ha 10 ml tejet ki tudtam préselni magamból (nem vicc) és belé tuszkolni, ott még nem is volt nagyon mit ennie és mindketten bénáztunk a technikával, legfőképpen én, haza már úgy jöttünk, hogy a technika megvolt, csak anyag nem annyira, de szép lassan beindult és a kezdeti 40 ml-s mennyiségek után, már eljutottunk odáig, hogy 150-200 ml-ket zabbant egyszerre. 3800 grammal született ugye, 3570-al hoztuk haza és az egy hónapos státusz vizsgálaton (amit valójában 5 hetes korában csinált a védőnő) 5400 grammot nyomott, úgyhogy a kezdeti elkeseredettségem, hogy a gyerekem éhen fog halni miattam, mert nem tudom etetni alaptalannak bizonyult. 

Egyébként tündérbogyó, tényleg egy kis boldogság csomag, ha éppen nem fáradt és nyűglődik és nem fáj a hasa, akkor rengeteget vigyorog, sőt néha már hangosan röhög, azt nagyon szereti ha dicsérgetem, hogy milyen szép fiú, azon általában mindig jókat mosolyog, valószínűleg azért, mert olyan hülye hangsúllyal mondom. :D 

Apropó hasfájás....

Sosem volt annyira vészes, mint amilyen rémtörténeteket hallottam, hogy szegény gyerekek végigüvöltik az éjszakát, volt egy időszak az első hónapban, amikor délután tört Rá és az esti fürdésig tartott, tényleg semmihez nem hasonlítható visítás, ami rohamokban tör rá, szegény olyankor kapaszkodik belém, tépdesi a ruhámat, rugdalózik, tekergeti magát és vigasztalhatatlanul sír. Először egy infacol nevű szerrel kísérleteztünk, de az nem sokat ért, pelenkát melegítettem azt tettem a hasára, volt hogy hajszárítóval fújtam a pocakját, mert a meleg enyhítette a görcsöket. Aztán egy drága barátnőm nekünk ajándékozta a felhalmozott gripe water készletét, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert már sehol a világon nem lehet kapni, leálltak a gyártásával és az valamelyest segített, bár így is elég sűrűn rátörtek azért ezek a hasfájós rohamok. Lekopogom, de mintha most javult volna sokat a helyzet, most is előfordul, de talán nem annyira intenzíven és nem olyan sűrűn, Most ha sír, akkor inkább a fáradtság miatt. Azt nem szereti ha letesszük, a nap nagy részében a kezünkben lenne, vagy rajtunk lógna, ezért be is szereztünk egy close nevű hordozókendőt, amit nekünk találtak ki mert nem kell kötögetni. Mondjuk csak akkor vetem be ha már nagyon nem tudok vele mit kezdeni, próbálom azért motiválni, hogy kicsit a játszószőnyegen, vagy az ágyában, vagy a pihenőszékében is ellegyen, talán kezdek némi javuló tendenciát észrevenni ebben is, ha jó kedve van most már kicsit hosszabb időt, mondjuk 10 percet elnézelődik, de ez azért elég ritka, főleg egyedül, ha ott vagyok és szórakoztatom az más. 1 hónapig kb 56-os ruhákat hordott, most valahol a 62-68 között vagyunk, a 62-es már kicsi, vagy épphogy jó, a 68-as picit nagy, de ha ilyen ütemben nő már nem sokáig. Hát most kezdetben így a száraz tények, hogy esetleg a második, harmadik :D gyereknél is emlékezzek majd rá, hogy Dani hogy fejlődött, de most már jövök sűrűbben és beszámolok a kis prüntyiről.